Gennyes negyvenmillió se(!) kellett hozzá, hogy Joon-ho Bong (még pár film kell mire megtanulom elsőre leírni a nevét, de úgy lesz, mert rászolgált) leforgassa a tavalyi év legjobb sci-fijét. És itt most csak finoman szólnék, hogy a Gravitáció menjen el a picsába a százmillájával, de tényleg csak halkan, mert Cuarón ettől függetlenül nagyon összetapasztotta azt a filmet feszültség- és látványbombákból. De nézzetek ide, a halál segge alól jön egy kvázi ismeretlen (de amúgy nem) dél-koreai faszi, aki úgy istenigazából a pofájába röhög a hálivudi képmutató piros nyakkendős blockbuster-szülőknek, azzal, hogy leforgatja hosszú idő óta a zsáner egyik legkompromisszummentesebb darabját. Korrektség, morális betagolódás, barátság, szeretet és emberség. Mind megy a klotyóba, mert amikor eljutunk oda, hogy egy baszomnagy vonaton tengődik az emberiség szinte elenyésző utolsó százaléka, mi akkor is javakon, drogon, életszínvonalon, hatalmon marakodunk. Éljen az ember!
