"Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek."
Oshi Mamoru bő egy órás manga adaptációja képes megidézni azt a megrendítő meditatív sciencefiction hagyományt, amely felülemelkedik a műfaj sok gyengébb alkotására jellemző hatásvadász banalitáson, és nem veszik el a technikai részletekben. Így képes kitágítani a horizontját odáig, hogy megértse, két méltó kérdést tehetünk csupán fel: az egyik a szellem (újra) létrejöttére vonatkozik, a másik pedig kételyek között az öröklétet fürkészi. Mamoru filmje ezért zseniális semmi felesleges mellékszál, csupán egyetlen bevetését meséli el a jövő kibernetikus beültetésekkel emberfelettivé növő kommandós főszereplőinek (a szűkszavúságáért teljes mértékben kárpótol, hogy néhány mondattal megrendítően mély jellem- és a szereplők közötti kapcsolatábrázolásra képes).
A film alfája Kusanagi Motoko őrnagy, aki a kommandó egyetlen teljesen kiborg testben élő tagja, így a létezésének, illetve a létezése hamisságának kérdése őt kínozza a leginkább. A küldetésük már magában jelkép, mivel a semlegesítendő Bábjátékos a számunkra létező legnagyobb bűnt, tudatunk feltörését követi el látszólag bagatellizált, politikai játékához. Azonban várhatóan egy olyan mély réteghez ás le a film, amely alapjaiban kérdőjelez meg minden korábban látottat. A film eszméletlenül komplex és lezárt, szinte másodpercnyi pontossággal kitalálta Mamoru, hogy milyen hosszúnak kell lennie. Zenei- és képi világa külön felüdülés, mert egy olyan révületet ad vissza, ami sekélyesebb társaiból már régen eltűnt (az eszmei és emócionális csúcspontok káprázatosan megtalálják egymást). A soundtrackjére tökéletesen igaz, hogy nem a hallásunk az az érzékelés, amit elsősorban megkíván szólaltatni (Making of cyborg). Számomra a mai szemmel talán fintort kiváltó egyszerű grafikája is az élmény tökéletesen szerves része volt, főleg, hogy Mamoru eszméletlen vízióit, ha csak "mechanikusan", de képes volt a rajz tükrözni... (Külön szívmelengető érzés, hogy olyan a filmhez méltó ember készítette el a szinkronos verzió magyar szövegét, mint Varró Attila).
(A kritikát Borosta szállította.)