Liam Neesonből brand lett. A morózus, középkorúságának végét taposó, kemény vállú, magányos hős, akit soha nem hajtanak önös érdekek, akit soha sem izzaszt meg az erkölcs, akinek minden egyes megmozdulása színtiszta ösztön, mélyről feltörő tetlegesség-vágy. Ő nem tehetett róla, hogy 2008-ban elrabolták a lányát, csak fogta magát, a fegyverét meg a tökösségét és kiirtotta az emberrabló bagázst. 2011-ben saját személyiségét próbálták ellopni tőle, amelyre szintén hasonló határozottsággal, bár jóval kevesebb vérontással reagált (az Unknown egyértelműen a Neeson-brand kiaknázására próbált rájátszani csak elszabták), majd eztán bevette magát a jéghideg erdőbe, hogy fájdalmas emlékektől bűzlő múltjától úgy szabaduljon meg, hogy farkasokkal és a kegyetlen hideggel vív harcot (a The Grey az utóbbi évek legösztönibb akciódrámája, bárminemű hatásvadászat nélkül). 2012-ben rávállalt még egyszer a bosszúra a Taken 2-vel (bár ne tette volna, dehát hiába, már úton van a harmadik rész), hogy végül eljusson odáig, hogy a Non-Stop már a saját maga által kiépített brand teljes hátterével dübörögjön a mozikban.
