A műfaszpárbaj ma már nem újdonság, ahogy az sem, hogy Seth Rogen 27-edszer is eljátssza a gyökér, blantszopó bunkót. Ellenben erekcióval történő defense-t még nem láttunk, szóval van még új a nap alatt. Ha nem is sok, de ennek ellenére a Bad Neighbors szórakoztató üzemmódja pazarul működik. Az új generáció filmje ez is, ami a gusztustalanul ízléstelen humorral vegyíti a coming-of-age sajátosságait miközben dübörög a tuc-tuc, puncik, mellek, péniszek, vibráló fények és némi popkult humor. Soha rosszabbat.

Zac Efron még ha úgy általában nem is vált karaktert, most valahogy két centivel, mintha meghosszabbította volna a talentumát, mert most áll neki a legjobban a tahó, kockahasú, kúl arc szerep. Így a Bad Neighbors főleg rá és Rogen-re épít, de meghatározó harmadik tényezőként ott van a forgatókönyv, amibe sikerült néhány tényleg szellemes dialógust és geget csempészni.

A szomszédok közti háborút pedig releváns zenei aláfestéssel, stílussal, jól használt vizuális eszköztárral sikerül nem csak manapság a trendbe illeszkedően eladhatóvá, de emellett korrekt vígjátékká faragni. Ami valljuk be azért, ha nem is túl nagy érdem, nem is elhanyagolható az egy kaptafára készülő komédiák süllyesztőjében. Habár lassacskán a zsáner pont az erre a darabra hajazó (ami már önmagában sem az eredetiségéről lesz híres) filmek garmadájával fogja rogyásig pakolni a témát, de mit lehet tenni. Legalább annak örüljünk, hogy még a kezdetekben valóban vicces, amit csinálnak. A Robert De Niro-s poénért pedig külön pacsi jár. 7/10