Kissé túlcsámcsogott dolognak érzem a Marvel "univerzumépítését", de az tény, hogy meglátták ebben a potenciált, ahhoz, hogy valami olyat hozzanak létre, amely bebetonozza a financiális sikerüket. A Kapitány bemutatkozó filmje anno a leggyengébb felvezető filmek egyike volt, és jó látni, hogy ezt a csorbát most igyekeztek kiküszöbölni. Habár A tél katonája messze nem olyan intelligens és bombasztikus, mint amilyennek be lett állítva, de tagadhatatlanul működik.
Lendületes, humoros, jól elhelyezett súlypontokkal operáló film, de számomra most is - mint megannyi Marvel-filmben - hiányoznak az epikus pillanatok. Hiányzik a mélyre nyúló karakterépítés. Amerika Kapitány alapvetően egy dögunalmas, morálisan pozitív kasztba sorolt, tisztalelkű, oldschool figura, most mégis próbáltak vele valamit kezdeni, de az igazság az, hogy megint csak nem mentek elég mélyre. A kezdeményezés dicséretes, mert még mindig tetszetős a leképezése annak a dolognak, hogy a szuperhősök hogyan képesek beilleszkedni a 21. század társadalmába, hogy szerepük mekkora jelentőséggel bír, és hogy ambícióik mikor csuklanak meg moralitásuk belsejében.
Éppen ezért fáj valahol, hogy a főgenyónak megtett Winter Soldier ennyire ócska, rosszul komponált eredetsztorit tudhat magáénak, mert magában a karakterben rengeteg potenciál rejlett volna. Jóval több annál a blődli magyarázatnál, amit kapott. Akár egy Batman-Joker kvalitású ellentét is gyökereztethető lett volna belőle, de a Marvel ilyen szintű kockázatot tuti, hogy nem vállal be, inkább megreked azon a szinten, hogy legalább erre a filmre sikerült egy cool, hidegvérű, nyers és egyenrangú antagonistát a történetbe importálniuk. Mert Bucky figurája, egy emlékek nélküli, acélkarú rombológép, akinek egyetlen kód vibrál az agyában, hogy elpusztítsa a célszemélyt. De mi lett volna, ha valóban sikerül öntudatra ébrednie, ha a dühöt, ami felgyülemlett benne, saját, önnön céljai megvalósítására fordítja, amely párosul hatalmával?!
De nem, ez a film most nem erről szól, itt nem a karakter van középpontban. És valahol mindez érthető, hiszen a politikai törekvések, a Hidrában való hit és elköteleződés valami sokkal komplexebb gonosz hatalmat próbált indukálni, amely ellen nem lehetséges egyetlen kriptonittal elintézni mindent. Itt most jóval többről van szó. És ez az aspektusa A tél katonájának, ami igazán dicséretre méltó. És ez bizony egy igen invenciózus irány lehet a Marvel univerzum számára, hiszen lassan eljön a pont (ha már jelenleg is nem azon taposunk éppen), amikor már nem lesz hova szárnyalni az akciók terén, amikor a többszázmilliós látvány- és pusztításorgia elér egy olyan szintre, amely semmi újat nem ad a néző számára (ahogy ez ebben a filmben is látható), akkor nem árt, ha megtámogatják mögöttes tartalommal is mindezt, hogy legyen súlya.
Lehet kövezni, de éppen ettől vált epikussá Nolan Batman-trilógiája. Nem csak azért, mert fogta és a fellegekből a földre rángatta az egész szuperhősmítoszt, hanem azért, mert volt benne agy. Volt benne intelligencia és emóció. Az egyik legjobb eredettörténet máig a Batman Begins-é, jóval azelőtt, hogy Bruce Wayne Denevéremberré változna.
A Marvel eredettörténetei csak pár oldalas füzetecskék, alapvetően ahhoz, hogy mindenki kapjon egy egységes képet a karakterekről, akik végül az Avangers-ben kulminálódnak. Viszont ha ehhez hasonló lépéseket tesznek majd a többi karakterükkel is (Thor-ral és Vasemberrel eddig mondjuk nem sikerült), akkor van esély arra, hogy ez az univerzumépítős logika egy olyan szintre emelkedjen, ahol már érezni lehet a téteket. Ahol mondjuk számít a halál, ahol van súlya a múltnak, ahol van érdemi fenyegetés. Bízom benne, hogy így lesz. 7/10
