John Michael McDonagh (a McDonagh fivérek az utóbbi évtized legtehetségesebb felfedezettjei, múltjuk, adottságuk, hozzáértésük vitathatatlan) 2014-es mozija egy komor, monolitikus dráma az egyházról, bűnről és bűnhődésről, ítélkezésről és a változás reményének szertefoszlásáról. Mindez Brendan Gleeson karizmatikus, tiszteletet parancsoló jelenlétével.
James Atya (Brendan Gleeson, az ír színészek jelenlegi atyaúristene) egy reggel a gyóntatófülkében, nyugodt, kimért és határozott hangon halálos fenyegetést kap. Az ír kisváros egy polgára beszámol neki arról, hogy hét éves korában egy pap többször megerőszakolta és hogy revansot vehessen, elhatározta, hogy megöl egy papot. Az említett személy azóta elhalálozott és ha egy szintén bűnös, pedofil papnak röpítene át golyót az agyán, azon manapság senki sem lepődne meg. Ebből kifolyólag választja James atyát, mert ő egy remek, jólelkű, hivatását maximális tisztelettel és odaadással űző személy. Egy hetet kap, hogy elszámoljon az életével.
McDonagh filmjében mindössze egyetlen pozitív szereplő van, aki csakis saját magának, rossz múltjának, akaraterejének és motivációjának köszönhetően vált azzá, aki. James Atya a megoldást keresi. A körülötte lévő mikroközösségben az emberek gyakorlatilag azért járnak hozzá, hogy hallják mit is kellene tenniük. Mintha feloldozást, megbocsájtást nyernének azzal, ha hallhatják tőle a helyes utat, amire aztán soha nem fog rálépni egyikük sem. James a változást, a fejlődést keresi-kutatja és kínálja, de a körülötte stagnáló személyiségek nem hajlandóak a változásra. Ők már elfogadták életük alakulását, beleolvadtak a körülmények által kialakult sorsukba és eszük ágában sincs változni. Vagy ha mégis, akkor egyetlen, radikális, saját maguk által választott úthoz ragaszkodva, még ha az helytelen is.
Nem gonoszak, nem eredendően bűnösök, átlagemberek, nyárspolgárok csupán, akik megrekedtek. James próbálkozik. Azon van, hogy segítsen, de lépten-nyomon elutasításokba ütközik. McDonagh szimbólumrendszere eredeti és hatásos. Legyen szó megbélyegzésről, hatalomról, pénzről, magányról, halálról, gyászról vagy pedofíliáról, a Calvary halálpontosan reflektál mindegyikre.
James egy ponton belefárad. Miért nem hajlandóak változni? Miért ilyen elkötelezetten buta az emberi természet, hol a megváltás, a megbocsájtás és az új utak keresése utáni vágy? Az utolsó tíz perc lenyűgöző: James felismeri, hogyha eme kis közösségben sem képes elhinteni a hit magját, ha nem tudja őket a változásra sarkallni, akkor tulajdonképpen hol is az értelem abban, amit csinál. Ezért nyugodtan, életével elszámolva sétál a halál zsákutcájába, hogy még utoljára a legnagyobb próbatétellel megpróbálkozva segítsen az elkárhozott lelkeken. Ő már meggyónt. Nincs vesztenivalója.
A filmet az elképesztően szuggesztív, bámulatos tájakat felvonultató Írországban forgatták, amelynek fagyos természete egyszerre elidegenítő és gyönyörű. Fényes, de sötét és mély, akárcsak a film maga. 8/10