Eddig simán elkerülte a figyelmemet ez a film, de amikor megláttam, hogy a stáblistán hemzsegnek a magyar nevek, úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

A sztori egész szimpatikus a maga egyszerűségével: Marnie, miután frissen szabadul a börtönből, még egy időre házi őrizetre kényszerül. Szépen fel is szerelik a bokájára a kütyüt, ami riasztja a rendőrséget, ha 3 percnél tovább tartózkodik 100 lábnál (nagyjából 30 méter) távolabb az érzékelőtől. A fogság már önmagában is elég nagy probléma, de Marnie rövidesen szembesül azzal a ténnyel, hogy nincs egyedül a lakásban. Egy dühöngő kísértetnek nem tetszik, hogy megzavarták nyugalmát, ezért mindent megtesz, hogy eltávolítsa a betolakodót. Csak egy a bökkenő: Marnie nem hagyhatja el a házat…

Így kell horrorfilmet csinálni vér nélkül. A franciák megint megmutatták, hogy hogyan kell leverni Hollywoodot, úgy hogy végig tudjon izgulni az ember, anélkül, hogy kifordulna a gyomra. Legjobban az tetszett, hogy mennyire brutalitásmentes az egész, és mégis körömrágós, párnaszorítós a történet. Ezzel engem százszor jobban megnyernek, mint egy Human Centipedevel.

Már az Intro teljesen bepörgetett: egy csaj és az anyja utaznak kocsival, amikor balesetet szenvednek. A muter kiszáll, hogy megnézze mi van a motorral, aztán pislantunk és el is tűnik. A kiscsaj kiszáll keresni, és elkezd furcsa hangokat hallani. Innentől nem nehéz kitalálni mi jön, de azért nem lövöm le, a lényeg, hogy nem követi el az "általános idióta viselkedés horrorfilmben" kliséket, vagy tényleg csak párat. Innentől a zsebükben voltam. A továbbiakban egy francia pár, eszméletlenül tágas otthonába megyünk, ahova betörnek ismeretlenek, és elkezdenek szórakozni velük. Mármint tényleg teljesen megszivatják a két főszereplőt. Nem az van, hogy kapásból nekik esnek egy acélvágóval, hanem teljesen az őrületbe próbálják kergetni őket. Az a szerencse, hogy nem hagyják el magukat teljesen.

Dr. Jones már felboncolta nektek a filmet, úgyhogy kisregényt nem fogok írni, de most tőlem olvashatjátok, a kis léből hatalmas kasszát dagasztó horror "kritikáját". Nekem azért jobban bejött, de hogy mi a frászért rázott ki pár embert a hideg, ettől a kamerás cucctól azt csak valami nagyon kisértetbuzi ember tudná megmondani.



Konkrétan azért is ez a rácsodálkozás, mert az Ideglelés '99-ben már rég ellőtte ezt az ötletet, hogy kézikamerával szarattak be mindenkit. Az még jó is volt, terjedt vhs-en, és bár sosem rajongtam ezekért a handycames cuccokért, de ez tetszett. A PA egyik legnagyobb gondja szerintem az, hogy rohadtul nem bírta el ezt a játékidőt. Ez egy 40 perces sorozatepizódként ütött volna igazán nagyot. Így csak egy unalmas kezdetű, néhol érdekes sztori látszatát színlelő anyag lett belőle, ami mikor már igazán beindulna gyorsan ki is kapcsolja magát. Végre jönne az izgalmas rész és puff, vége. Haha.

Ugye a történet egy párról szól, akik azt vélik felfedezni, hogy valamiféle démon zaklatja őket, ezért bekamerázzák a hálót, hogy meg tudják mi történik a szobában éjszaka.

Egyébként néha úgy éreztem, mintha tipikus tinipicsák lettek volna megcélozva közönségnek, akik még el is hiszik, hogy ez igaz történet. Azt mondjuk aláírom, hogy aki nagyon át tudja érezni ezeket a helyzeteket, ami itt is megvan, annak jó szórakozást, vagyis inkább parázást nyújthat a film. 12 évesen talán én is többre értékeltem volna.

Azért annyit még hozzáfűznék, hogy mire egekbe emelték a feszültséget, és keltették az izgalmat, akkor kezdte valahogy jobban lekötni a figyelmem. Szóval a vége nekem bejött, mert jól léptek szintet, de ami előtte volt, az nem volt elég velős. És ugye mire elérünk ide, már vége is van kb. Tőlem 5/10-et kap ez a jelenség, és azért látszik a hype, hiszen a második részre már 3 millát kaptak, és jelenleg vezeti a Box Office listát több, mint 41 millióval. Világpremier volt, játsszák már nálunk is, szóval aki rákapott az elsőre az sprintelhet a közelben lévő cinema egységbe. Vagy ez inkább otthoni műfaj?

Rendezte: Michael Dougherty

Mivel a Halloween kapcsán mindkét blogon rögtön erre a filmre gondoltak, így törvényszerű, hogy a hétvégi dömpinget ezzel kezdjük.

A rendezőnek ez az első komolyabb rendezése, íróként meglehetősen vegyes a filmográfiája, hiszen egyrészt ő írta a X-Men 2-t, ugyanakkor az über-ZS-kategóriás Bloody Mary-t is. Aztán egyszer csak előrukkol egy olyan nagy durranással, mint ez.

A történet elsőre igencsak zavaros, olyan mintha az alkotók csak gyors egymásutánba hányták volna az ötleteiket, csak, hogy mindenki érvényesülhessen. Aztán a végére egy olyan szépen kidomborított történetet kapunk, hogy csak ámulunk. Megszűnnek az üresjáratok, minden egy nagy egész lesz. Éppen ezért nagyon nem is bonyolódnék bele a történet leírásába, maradjunk annyiban, hogy az alábbiak megtalálhatóak benne: démonok, zombi gyerekek, vámpírok, farkasok, gore, pszichopata sorozatgyilkos, sötét titkok, cicik. Remélem ezzel mindenkinek felkeltettem az érdeklődését. Mindazonáltal van egy közös pont, ami arra szólít fel, hogy tiszteljük az ünnepet. Vagyis a tököket ne rongáljuk meg és adjunk édességet a „balázsoló” gyermekeknek. Igaz, minket ez annyira nem érint, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a film elsősorban az angolszász területeken élőket érinti.

Hatalmas bulik, csajok lenge öltözetben és egy álruhás sorozatgyilkos, aki vadászik rájuk. Nagyon kellemes tini-horrornak ígérkezett a Sorority Row, mert minden adva volt egy jó kis slasherhez, mégse tudtak vele mit kezdeni a készítők.

Már az első percekben kiderül, hogy egy „Tudom mit tettél tavaly nyáron”-klónnal van dolgunk. A Théta Pi nevű csajklub tagjai egy srácon akarnak bosszút állni, mert az megcsalta barátnőjét, de sajnos a tréfa balul sül el, és az egyik leányzó kerékkulccsal a mellkasában végzi. A hullát eltüntetik, aztán megfogadják, hogy senkinek sem beszélnek róla, majd ugrunk egyet az időben, és egy újabb bulin találjuk magunkat, ahol a csajszik rejtélyes mms-t kapnak, melyből kiderül, hogy valaki ismeri a titkukat, és ha ez még nem lenne elég, rövidesen vadászni kezd rájuk. Ehhez meg is van a maga eszköze. Na, mi lehet az? Hát persze, hogy egy kerékkulcs!

Brent a balesete után gyökeresen megváltozik; csövesként öltözködik, vagdossa magát és mikrofonba hányás-rockot hallgat. Lolának ettől függetlenül bejön a srác, így elhívja a bálba, amire egy szolid „Sajnálom, de nem” a válasz. A lány ettől bekattan, és nem kevésbé őrült apjával elraboltatja Brentet, hogy otthon megtarthassák saját báljukat, ami – mondanom sem kell – véresre sikerül. A helyzet reménytelennek tűnik a fiú számára, és a szoba közepén lévő csapóajtó alól kiszűrődő hörgésszerű hangok sem túl biztatóak…

Sok filmben láthattunk már szadista hajalmú, beteg családot, és itt is ők kerülnek a középpontba. A família mindössze három tagot számlál: Lola, apuci és a mama, aki mellesleg elég inaktív – valószínűleg azért, mert átfúrták a koponyáját, majd forró vizet öntöttek bele. A történet fő szála Brent kínzását tárja elénk, ami kellőképp sokkoló, de szerencsére nem esik át a ló túloldalára, és nem válik gyomorforgatóan undorítóvá.

Johannesburg a világ egyik legveszélyesebb városa, így remek helyszínt biztosít egy faji különbségeket, kizsákmányolást, elnyomást bemutató film számára, de Neill Blomkamp mindezt felturbózza még egy kis akcióval és egy nagy rakás űrlénnyel.

A rendező rögtön egy áldokumentumfilmbe kalauzol bennünket, ahol a híradóból megtudjuk, hogy majd’ egymillió földönkívüli érkezett bolygónkra, akiket aztán elszállásoltak a nyomornegyedekre emlékeztető 9-es körzetben. A helyzet kezd elmérgesedni, ugyanis az idegenek veszélyesek a lakosságra, így az MNU elszállítaná őket egy távolabbi helyre. Wikus Van De Merwe feladata a költözés levezénylése, ám egy apró baleset folytán üldözötté válik…

Sokan klasszikusként emlegetik, nálam viszont eddig kimaradt, így ideje volt pótolni. A 34. Magyar Filmszemle „Legnagyobb közönségsikert elért magyar film” díjjal jutalmazta 2003-ban a Valami Amerikát. Rejtély, hogy ezt mivel sikerült kiérdemelnie.

A történet szerint a magyar származású, ám Amerikában élő producer, Alex (Szervét Tibor) egy európai útja során haza látogat, esélyt kínálva ezzel Tamásnak (Pindroch Csaba), a kezdő rendezőnek egy egész estés film leforgatására. Tamásnak két dolga van: testvérei - Ákos és András (Szabó Győző, Hujber Ferenc)- segítségével megnyerni a producert, valamint összekaparni 60 milliót, ugyanis Alex csak a költségek felét állná. Számításaikba több hiba is csúszik, így a dolgok nem egészen úgy sülnek el, ahogy azt eltervezték…

Na, erre nem számítottam! Igaz, hogy csak jókat hallottam erről a bábfilmről, de valahogy mégse hozott lázba. Ma viszont könnyed szórakozásra vágytam, ezért a Fantastic Mr. Fox-ra esett a választásom. Eleinte furcsa volt, nem igazán tetszett, amit láttam, de az idő múlásával egyre szélesedett a mosoly az arcomon, és a végére már beláttam, hogy nemcsak Róka úr, hanem az egész film fantasztikus, hiszen másfél órára visszaadta a gyerekkoromat.

Mivel imádom a képregényeket és a westernt, madarat lehetett velem fogatni, amikor megtudtam, hogy készül egy misztikus, vadnyugati köntösbe bújtatott képregényfilm. Igen, a DC Comics egyik figurájáról, a Jonah Hexről van szó, akinek rajzolt változatához még nem volt szerencsém, így csak a filmről tudok nyilatkozni, ami sajnos eléggé közepesre sikerült, pedig mennyi lehetőség volt benne…

Szép a ruhád, szép a lovad