Parajelenségek Kinect-támogatással

A plakáton virító felirat szerint az összes eddigi parajelenség ide vezetett. Nem fogjátok elhinni… egy házba! Egy biztonsági kamerákkal felszerelt házba, melynek lakói még pluszban kézi kamerákkal meg kamerás mobilokkal boldogítják a nézőt – gondolhatnánk, de ezen elhamarkodott, már-már szégyenletes előítéletnek számító – egyébként teljesen jogos - feltételezésünket a kreativitás határait feszegető írók alaposan szembe köpik egy rothadó fogból kiszívott gennyes csulával. Mivel hogy ebben a házban még a hatéves szarosnak is saját notebookja van, a háztartásban előforduló számtalan noti kameráján ill. a Kinect mozgásérzékelő pontocskáin keresztül csodálhatjuk éjjel-nappal a lakást, és szerencsére semmiről nem maradunk le, mivel a család szarik a rezsire, így a gépeket mindig bekapcsolva hagyják a lehető legjobb szögekben elhelyezve… Beleborzongok, annyira életszerű.

Mintha az előbb valami fura hangot hallottam volna, fogalmam sincs, mi lehetett az, lehet, hogy csak fingottak a szomszédban, de a biztonság kedvéért holnap első dolgom lesz, hogy felszereljek vagy 40 kamerát a ház különböző pontjaira, mert ez azért mégiscsak különös, és jobb félni, mint megijedni. A Paranormal Acivity 3 alatt viszont sajnos egyiket sem fogunk. Nem, ezúttal garantáltan még azok sem, akik amúgy hisznek a szellemekben.

A Paranormal Activity a 2009-es év egyik nagy meglepetésfilmje volt, hiszen meglepően kis költségvetésből készült, és annak ellenére, hogy meglepően szar lett, meglepően nagy bevételeket hozott a konyhára. Ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy rövid időn belül elkészült a folytatás, ami nagy meglepetésemre még elődjénél is rosszabb lett.

Ezúttal az első részben megismert Katie húgának családja lesz a démon kiszemeltje, akik kívül-belül bekamerázzák a lakást, mert azt hiszik, hogy valaki betört hozzájuk (?!). Pár álmatlan éjszakával később rájönnek, hogy a titokzatos betörő egy pokoli lény, és valami nagyon nem tetszik neki.

Dr. Jones már felboncolta nektek a filmet, úgyhogy kisregényt nem fogok írni, de most tőlem olvashatjátok, a kis léből hatalmas kasszát dagasztó horror "kritikáját". Nekem azért jobban bejött, de hogy mi a frászért rázott ki pár embert a hideg, ettől a kamerás cucctól azt csak valami nagyon kisértetbuzi ember tudná megmondani.



Konkrétan azért is ez a rácsodálkozás, mert az Ideglelés '99-ben már rég ellőtte ezt az ötletet, hogy kézikamerával szarattak be mindenkit. Az még jó is volt, terjedt vhs-en, és bár sosem rajongtam ezekért a handycames cuccokért, de ez tetszett. A PA egyik legnagyobb gondja szerintem az, hogy rohadtul nem bírta el ezt a játékidőt. Ez egy 40 perces sorozatepizódként ütött volna igazán nagyot. Így csak egy unalmas kezdetű, néhol érdekes sztori látszatát színlelő anyag lett belőle, ami mikor már igazán beindulna gyorsan ki is kapcsolja magát. Végre jönne az izgalmas rész és puff, vége. Haha.

Ugye a történet egy párról szól, akik azt vélik felfedezni, hogy valamiféle démon zaklatja őket, ezért bekamerázzák a hálót, hogy meg tudják mi történik a szobában éjszaka.

Egyébként néha úgy éreztem, mintha tipikus tinipicsák lettek volna megcélozva közönségnek, akik még el is hiszik, hogy ez igaz történet. Azt mondjuk aláírom, hogy aki nagyon át tudja érezni ezeket a helyzeteket, ami itt is megvan, annak jó szórakozást, vagyis inkább parázást nyújthat a film. 12 évesen talán én is többre értékeltem volna.

Azért annyit még hozzáfűznék, hogy mire egekbe emelték a feszültséget, és keltették az izgalmat, akkor kezdte valahogy jobban lekötni a figyelmem. Szóval a vége nekem bejött, mert jól léptek szintet, de ami előtte volt, az nem volt elég velős. És ugye mire elérünk ide, már vége is van kb. Tőlem 5/10-et kap ez a jelenség, és azért látszik a hype, hiszen a második részre már 3 millát kaptak, és jelenleg vezeti a Box Office listát több, mint 41 millióval. Világpremier volt, játsszák már nálunk is, szóval aki rákapott az elsőre az sprintelhet a közelben lévő cinema egységbe. Vagy ez inkább otthoni műfaj?

Mindenki látta a videót, amiben egyesek jajveszékelve, mások a szemüket eltakarva, megint mások csak szimplán hülye fejet vágva izgulják halálra magukat a Paranormal Activity egyik teltházas vetítésén? Akkoriban ezek a képsorok annak rendje s módja szerint elhintették a remény morzsáit - amit mellesleg a poszteren virító szöveg is megtett -, miszerint olyan borzongásban lesz részünk, amit horrorfilm már időtlen idők óta képtelen volt nyújtani. A film megtekintése után állítom, hogy az említett felvétel mindössze pár ügyes vágás eredménye; a sokkot kapott közönség pedig sokkal inkább az Álom.netet nézhette, mintsem a Paranormal Activityt.

  -Parano... micsodaaa?!

A szemfüles olvasó már ezekből a sorokból leszűrhette, hogy nekem egyáltalán nem jött be a film. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy miért nem, lássunk egy rövid összefoglalót a történetről: Egy rakoncátlan szellemnek hála, Katie már 8 éves kora nem aludt normálisan. Barátja, Micah ezért úgy dönt, hogy felszerel a hálóban egy kamerát, ami rögzíti az éjszaka előforduló paranormális jelenségeket, ők meg majd reggelente szépen kielemzik a látottakat. A felvételeken pedig van is mit elemezni, hiszen hőseink elborzadva tapasztalják, hogy amíg ők az igazak álmát aludták, addig a házban található tárgyak önállósították magukat, és a lábdobogásból ítélve valaki még egy rögtönzött aerobic órát is tartott az emeleten. Kötélidegeik lehetnek, mert ezektől függetlenül a legnagyobb nyugalommal hajtják álomra fejüket minden áldott este.

A pokoli lény eleinte csak kóstolgatja őket, aztán egyre jobban begizdul. Micah ráadásul még provokálja is, pedig a bölcs médium megmondta, hogy jobb az ilyesmivel nem játszani. A film fő célja az ijesztgetés lenne, de az a néhány ajtócsapkodás, villanykapcsolgatás meg kopogás senkire nem fogja a frászt hozni. Egyszerűen unalmas és érdektelen az egész. A mélypontot akkor éri el, amikor a tréfás kedvű Micah kiszór egy kis lisztet az ajtó elé, amibe a gyanútlan démon ügyesen bele is lép, hogy aztán nagy, fehér csirkelábnyomokat maga mögött hagyva lesprinteljen a lépcsőn. A vége felé azért kezdi összeszedni magát a film, az utolsó 15-20 percben már egészen nyomasztó érzés töltött el. Az érzés azonban rövidesen úgy elszállt, mint a Rakéta csapat egy random Pokémon-epizód végén. Három befejezés készült, én csak a rendőröset láttam, de valahogy nem lettem kíváncsi a többire. Akármilyen jó is lehet a zárás, ezt a filmet nem fogja megmenteni.

A karakterekben semmi kedvelhetőt nem találtam, így aztán az együttérzésnek és az értük való izgulásnak is csak messziről integettem. Az őket alakító színészek ismeretlen arcok, ezért nem is szánok rájuk több szót. Jó pont, hogy az általam látott kézikamerás filmek közül ebben zavart legkevésbé a kamerarángatás. Zene nincs, a hanghatások viszont néha megemelték picit a vérnyomásomat, de ez édeskevés ahhoz, hogy a Paranormal Activity beváltsa, amit ígér.

A Nagy Testvér mindent lát 

Hogy Oren Peli kisköltségvetésű filmje mindezek ellenére miért tudott mégis hatalmas bevételeket produkálni? Na, kérem, ez itt az igazi paranormális jelenség! Nincs rá ésszerű magyarázat. Egy dolog azonban biztos: október 22-én (idehaza egy nappal korábban) a láthatatlan óriáscsirke visszatér, ugyanis érkezik a Paranormal Activity 2. A jó hír az, hogy elődjénél csak jobb lehet, mert az egy jóindulatú 3/10-nél nem ér többet.