Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg


Halálkeringő (2010)

2011.03.02. 14:51 Dr.Jones

Az a jelenség, amikor olyan magyar film kerül a mozikba, ami nem a ratyi vígjáték kategóriába sorolható, már önmagában megér egy pezsgőbontást. Köves Krisztián Károly újító próbálkozása ettől függetlenül óriási bukta lett; úgy tűnik, a nézők a gagyi-faktortól (joggal) tartva nem szavaztak túl nagy bizalmat a Halálkeringőnek. De az is lehet, hogy nem akkor kellett volna moziba küldeni, amikor az Avatar szekere megállíthatatlanul száguldott előre…

Már az intróból látszik, hogy igényes(ségre törekvő) filmmel van dolgunk, legalábbis, ami a képi megvalósítást illeti. Ezt csak még inkább megerősíti a helyszín bemutatása, vagyis Elza (Dobó Kata) lepukkant lakása, ami a maga ósdi, lelakott külsejével hiteles otthona a mindenből és mindenkiből kiábrándult, terhes rendőrnőnek, aki láthatóan nincs túl jó idegállapotban. A lakásba hamarosan beállít Elza 10 éve nem látott apja, a szintén rendőr Rusty (Kern András), és kezdetét veszi egyfajta macska-egér játék, melynek végkifejlete mindkettejük jövőjére meghatározó hatással lesz.

komment

Címkék: thriller hazai filmkritika 6/10

Casino 1.2 - második felvonás

2011.02.23. 17:41 Gevin

Általánosítható tény, hogy néha megesik az egyszeri tévénézővel, hogy keveset vár és többet kap. Az pedig kifejezetten öröm - és talán szerencse - ha magyar produkciótól kapja mindezt. A Casino első része legalább akkora blődségekkel volt tele, mint Puzsér Róbert "szakértése" a Mokkában, de a keddi második rész egész nézhetőre sikeredett. Persze még így sem közelítette meg semelyik rangosabb sorozat szintjét, de tett egy apró lépést, a haladás felé.



Ezúttal néhány karakter bemutatása nem volt annyira felháborítóan irreális szutyok, mint a pilotnál. A kezdő jelenet például egy abszolút erős belépővel hívta fel magára a figyelmet, és habár ez később a zárójelenetre is utalt, mégsem bizonyult annyira ügyes húzásnak, mint ahogy az elején tűnt. A hirtelen haragú csávó karaktere ugyanis enyhén túlspilázta a dolgot a sokszor érthetetlenül agresszív kirohanásaival. A kaszkadőr karaktere amennyire érdekelt - egy bizonyos szinten - és volt benne valami, ebben az epizódban pont akkora közhelyes ökörségeket mondott néha, hogy csak mély sóhajokba fojtottam a reakcióimat. Viszont akadt néhány vigasztaló megmozdulása is.

A két szerencsejátékfüggő testvér és az idős öregúr viszont, meglepetésre nem színházi elismerésre hajtott, így még elfogadható volt a sorsuk alakulása. Csuja Imre végre hozott pár megmosolyogtató beszólást, már vártam tőle, akármekkora szenny, amit írnak, neki kijárt valami normális poén. Xantus Barbarát egyelőre nem tudom hova tenni, alakul a karaktere, néha teljesen a stabilitás látszatát képes kelteni, csak aztán jön valami görcsös színésznek látszani akarás és megbotlik. Kálloy Molnár Péter előhúzta a Beugró képességét és egy korrekt alakítással tűzte képernyőre a karakterét, amitől úgy éreztem, hogy most laza átívelés nélkül is megállhatja a helyét a Casino. Lúzer, elkeseredett apát játszott, aki mielőtt elmenekül a saját életéből beugrik a kaszinóba és megpörgeti a rulett kerék szerencséjét, mivel neki az nincs. Mondjuk kissé úgy tűnt, mintha ezt is csak egy szituációs feladatnak tudta volna be, ettől függetlenül korrektül megoldotta.

A baj még mindig valahol az, hogy a kaszinó-, a játéktermi hangulat egyszerűen hiányzik a légkörből, amit tévés botrányokkal, és gyenge feszültségkeltéssel akarnak helyrebillenteni. Tehát az eredetileg kitűzött témától eltérően akarják megtartani a nézettségük. Ami akár működhet, csak sajnálatos, hogy nem arrafelé tendálnak amerre érdekesebbé, behatóbbá válhatna a sztori. A rulettasztalhoz most több cselekményt fűztek, és még a "juhú" kiáltás sem maradt el, amivel a gép finoman jelzi, hogy kaszáltunk, csak a 8-szor egymás után lepörgött 17-es és mögötte, a kalapja alatt "vicces" megjegyzéseket bekiáltó öregasszonyt kellett volna eltávolítani, hogy ne vegye el tőlünk a színvonalasság halvány reménysugarát.



Voltak nézhető pillanatai, nem kapartam a falat minden második mondatnál, ami mindenképp előrelépés a kezdeti nehézségek után. Rohadtul nem könnyű kitaposni egy olyan utat, amit a gaz és minden kártékony mocsok benőtt már, és talán ezt nem Szurdi Miklós új sorozata fogja megtenni, de van esély rá, hogy elkezdi. 4/10.

komment

Címkék: casino dráma hazai sorozatkritika

Casino - egy kis hazai

2011.02.16. 14:00 Gevin

Akár örülhetne a magyar pórnép, hogy végre saját produkció kerül a tévébe szeretett hazánk kezei közül, ha az nem hordozná magán a magyar film- és sorozatgyártás minden rákfenéjét. Szurdi Miklós sorozata ha nem is eredeti, még simán tündökölhetne talpig öltönyben, elegánsan bemutatva az itthoni szerencsejáték barlangok légkörét, az arany Marlborotól füstölgő maffiózókon át, a Casino mogorva vezetőjéig. És bár saját csalódottságomat leplezni nem tudom - és nem is akarom - valahol reménykedtem, hogy egy nézhető sorozatot prezentálnak nekünk az RTL klubon keresztül.



Valójában már a promóban érezni lehetett a gyenge karakterek feltűnését, Voith Ági pár irritálóan fülsértő mondata már ott kicsapta a biztosítékot nálam, de hát reménykedni még lehetett, hogy nem sok szerepet szántak neki. Az alapfelállás úgy hangzik, hogy a Casino tulaja meghal és erre a bizonyos öreglányra, aki a felesége, hagyja a bizniszt, miközben Szabó Győzőnek azaz Stevennek a mostohafiának ígérte. Az özvegy mielőbb meg akar szabadulni a "gyötrelmes" helytől, és Stevenön keresztül el akarja adni, olyan potenciális vevőknek, akik általában feketében járnak és ezt nem gyászból teszik. Persze emellett rengeteg hétköznapibbnak szánt karaktert kapunk, akik közül egyiket sem képesek normálisan bemutatni, így mind csak a felszínt karcolja, és olyannyira lehetetlen megkedvelni őket, mint elhinni, hogy Nicolas Cagenek magától nő újra dús hajkoronája.

Sosem értettem, hogy a magyar színészek java miért hiszi azt, hogy a színészkedés erőltetett természetellenes mozdulatsorokból és röhejesen hangzó beszédstílusból épül fel. A realitás szikrája sem képes megcsillanni, ha a párbeszédek többsége annyira bután hangzik, hogy az ember legszívesebben felpofozná az írót, aki valószínűleg fiatalok körében már vagy 20 éve nem járt. Valószínűsíthetően gondolja miket tesznek a mai fiatalok, vagy legalábbis el tudja képzelni, de hogy a szlengről fogalma sincsen az számomra biztossá vált. És hogy érezhetnénk valamit magunkhoz közel ha az teljességgel abszurd és úgy hat, mintha a Barátok Közt Zsoltját bedobták volna valamelyik pesti játékterembe, hogy elszórja a mocskosnál mocskosabb, "shaftelésből(!)" összeszedett pénzét. Komolyan nem lenne semmi bajom a magyar produkciókkal, ha végre legalább utána néznének, annak amiről forgatni akarnak. Mert, amit a Casinoban látunk, abból csak nagyon kevés szituáció képes megállni a saját lábán és az is csak mankóval.



De, hogy ne csak a rosszat említsem Tűzkő Sándor - aki megszólalásig Csiszár Jenő fless - kaszkadőr karakterében volt valami elrejtett érdekesség, amitől nem utáltam zsigerből. Szabó Győző hiába a legfelkapottabb színészek egyike ma, ha minden mozgóképen, amin szerepel, dettó ugyanazt a karaktert játssza, akkor képtelen érdekessé válni a szememben. Csuja Imre feltűnése okozhatott volna némi átmeneti megoldást az üzemzavarban, de hát ha valakire teljesen semmitmondó, dögunalmas karaktert írnak, akkor ott nincs mit tenni. Xantus Barbara sem vált volna teljesen hiteltelenné, ha a párbeszédein megcsillant volna az értelem halvány jele. Még a vén játékfüggő karaktere nyújtott némi vigaszt, ami passzolt a környezetbe, kár, hogy a korban hozzá hasonlók teljesen elszúrták ezt a hangulatot. Magyar sorozatban követelmény, hogy Lenke nénik és Magdi Anyusok szaladgáljanak a képernyőn jobbra balra, különben nem fogja nézni senki? Komolyan ezt éreztem, amikor feltűntek ezek a karakterek. Az pedig, hogy a "rejtélyes" öregasszony bemondott egy számot, ami aztán kipörgött a ruletten az agyeldobás netovábbja.

Egyébként ennek az egész légkörnek van egy jellegzetes hangulata, amit ha járt már valaki kaszinóban, biztos hogy a szele legalább meglegyintette. Sajnos ezt képtelenek voltak átadni, érzékeltetni, pláne úgy, ha a legsekélyesebb jelenetben a szereplők arcába tolták a kamerát, miközben az mondjuk nézte a tévét. Ezt többször eljátszották és baromira zavart, hogy abszolút akkor csinálták ezt, amikor fikarcnyi jelentősége sem volt. De a pókerpárbaj sem attól lesz az igazi, hogy odaültetik Tóth Ricsit az asztalhoz. A rulettasztalt sokkal jobban ki lehetett volna hegyezni, ehelyett a fiatal hülyegyerek drámáját kaptuk, aki szerint akkor gyógyul meg a testvére, ha nyer, ezért elszórja az összes pénzt. Mondjuk ez még akár meg is történhetne hiszen a szerencsejáték függőktől nem életidegen egy effajta cselekedet. Valahogy azonban mégsem tudtuk átérezni a kálváriájukat.



A főcímről nem ejtettem szót, és habár az talán nem volt tele szégyenérzettel, nem hagyott különösebb nyomot bennem. Nem egy Misfits vagy Rescue me szint az biztos. A végére próbáltak némi cliffhangerrel, átíveléssel operálni, ami hiába akart az oldalunkba fúrni vagy WTF pillanatokat produkálni, inkább csak sutának érződött. Ráadásul ha komolyan gondolják, akkor azt elég nagy copynak érzem. Két rész múlva kiderül miképp teljesít legújabb hazai sorozatunk, aztán majd kiderül, hogy berendelik-e azt a 13 részt. 3/10-et adnék a pilotra, ennek ellenére viszont meg fogom nézni a maradék részeket, mert kíváncsi vagyok, hogyan gondolják a továbbiakat.

komment

Címkék: casino dráma hazai sorozatkritika

Valami Amerika (2002)

2010.10.27. 12:28 Dr.Jones

Sokan klasszikusként emlegetik, nálam viszont eddig kimaradt, így ideje volt pótolni. A 34. Magyar Filmszemle „Legnagyobb közönségsikert elért magyar film” díjjal jutalmazta 2003-ban a Valami Amerikát. Rejtély, hogy ezt mivel sikerült kiérdemelnie.

A történet szerint a magyar származású, ám Amerikában élő producer, Alex (Szervét Tibor) egy európai útja során haza látogat, esélyt kínálva ezzel Tamásnak (Pindroch Csaba), a kezdő rendezőnek egy egész estés film leforgatására. Tamásnak két dolga van: testvérei - Ákos és András (Szabó Győző, Hujber Ferenc)- segítségével megnyerni a producert, valamint összekaparni 60 milliót, ugyanis Alex csak a költségek felét állná. Számításaikba több hiba is csúszik, így a dolgok nem egészen úgy sülnek el, ahogy azt eltervezték…

komment

Címkék: vígjáték hazai filmkritika 3/10

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása