Az a jelenség, amikor olyan magyar film kerül a mozikba, ami nem a ratyi vígjáték kategóriába sorolható, már önmagában megér egy pezsgőbontást. Köves Krisztián Károly újító próbálkozása ettől függetlenül óriási bukta lett; úgy tűnik, a nézők a gagyi-faktortól (joggal) tartva nem szavaztak túl nagy bizalmat a Halálkeringőnek. De az is lehet, hogy nem akkor kellett volna moziba küldeni, amikor az Avatar szekere megállíthatatlanul száguldott előre…

Már az intróból látszik, hogy igényes(ségre törekvő) filmmel van dolgunk, legalábbis, ami a képi megvalósítást illeti. Ezt csak még inkább megerősíti a helyszín bemutatása, vagyis Elza (Dobó Kata) lepukkant lakása, ami a maga ósdi, lelakott külsejével hiteles otthona a mindenből és mindenkiből kiábrándult, terhes rendőrnőnek, aki láthatóan nincs túl jó idegállapotban. A lakásba hamarosan beállít Elza 10 éve nem látott apja, a szintén rendőr Rusty (Kern András), és kezdetét veszi egyfajta macska-egér játék, melynek végkifejlete mindkettejük jövőjére meghatározó hatással lesz.

Mint említettem, a látvány teljesen rendben van. A díszletek szépek, és az egész képi világot a szürke és a vörös színek uralják (ill. ezek árnyalatai), valamint érdekes, és magyar filmtől szokatlanul kreatív kamerállásokat/-mozgásokat láthatunk. Az ehhez társuló feszült zene pedig megadja az alaphangulatot, ami egy jó kis thrillerhez kell.

Innen már csak két dolgon csúszhat el a film, a színészi játékon és a forgatókönyvön. Bevallom, ami Dobó Katát és Kern Andrást illeti, felkészültem a legrosszabbra, ehhez képest meglepően jó (tűrhető) alakítást nyújt mindkettő. Sokkal erőtlenebb teljesítményt vártam, és igazán kellemes csalódás volt látni, ahogy a szebb napokat is látott apa és lánya bőrében húzzák egymás idegeit.

A forgatókönyvre viszont ráfért volna pár módosítás, mert bár ügyesen adagolja az infómorzsákat, amikből a végén összeáll a kép, de valahogy nem lett annyira érdekes és izgalmas, mint amilyennek szánták. Előfordul néhány üresjárat, és a befejezés is erőltetett, de a legzavaróbbak a szövegek között előforduló néha sablonos, néha pedig oda nem illő, természetellenes mondatok, amik nagyban rombolják az élményt. Azt meg nem nagyon tudom elhinni, hogy egy pár nappal a szülés előtt álló nő ilyen fürgén szaladgálna... Lehetett volna még dolgozni rajta, ez biztos.

Nem váltja meg a világot a Halálkeringő, de minden képkockáján érződik az akarat és az elszántság. Jó néhány butaságot tartalmaz, és sokszor leül a film, de a magyar filmiparban igazi kincsnek számít egy ilyen mozi, ezért megelőlegezek neki egy erős 6/10-et, remélve, hogy több ehhez hasonló, és még jobb magyar thrillert láthatunk majd a közeljövőben.