Általánosítható tény, hogy néha megesik az egyszeri tévénézővel, hogy keveset vár és többet kap. Az pedig kifejezetten öröm - és talán szerencse - ha magyar produkciótól kapja mindezt. A Casino első része legalább akkora blődségekkel volt tele, mint Puzsér Róbert "szakértése" a Mokkában, de a keddi második rész egész nézhetőre sikeredett. Persze még így sem közelítette meg semelyik rangosabb sorozat szintjét, de tett egy apró lépést, a haladás felé.



Ezúttal néhány karakter bemutatása nem volt annyira felháborítóan irreális szutyok, mint a pilotnál. A kezdő jelenet például egy abszolút erős belépővel hívta fel magára a figyelmet, és habár ez később a zárójelenetre is utalt, mégsem bizonyult annyira ügyes húzásnak, mint ahogy az elején tűnt. A hirtelen haragú csávó karaktere ugyanis enyhén túlspilázta a dolgot a sokszor érthetetlenül agresszív kirohanásaival. A kaszkadőr karaktere amennyire érdekelt - egy bizonyos szinten - és volt benne valami, ebben az epizódban pont akkora közhelyes ökörségeket mondott néha, hogy csak mély sóhajokba fojtottam a reakcióimat. Viszont akadt néhány vigasztaló megmozdulása is.

A két szerencsejátékfüggő testvér és az idős öregúr viszont, meglepetésre nem színházi elismerésre hajtott, így még elfogadható volt a sorsuk alakulása. Csuja Imre végre hozott pár megmosolyogtató beszólást, már vártam tőle, akármekkora szenny, amit írnak, neki kijárt valami normális poén. Xantus Barbarát egyelőre nem tudom hova tenni, alakul a karaktere, néha teljesen a stabilitás látszatát képes kelteni, csak aztán jön valami görcsös színésznek látszani akarás és megbotlik. Kálloy Molnár Péter előhúzta a Beugró képességét és egy korrekt alakítással tűzte képernyőre a karakterét, amitől úgy éreztem, hogy most laza átívelés nélkül is megállhatja a helyét a Casino. Lúzer, elkeseredett apát játszott, aki mielőtt elmenekül a saját életéből beugrik a kaszinóba és megpörgeti a rulett kerék szerencséjét, mivel neki az nincs. Mondjuk kissé úgy tűnt, mintha ezt is csak egy szituációs feladatnak tudta volna be, ettől függetlenül korrektül megoldotta.

A baj még mindig valahol az, hogy a kaszinó-, a játéktermi hangulat egyszerűen hiányzik a légkörből, amit tévés botrányokkal, és gyenge feszültségkeltéssel akarnak helyrebillenteni. Tehát az eredetileg kitűzött témától eltérően akarják megtartani a nézettségük. Ami akár működhet, csak sajnálatos, hogy nem arrafelé tendálnak amerre érdekesebbé, behatóbbá válhatna a sztori. A rulettasztalhoz most több cselekményt fűztek, és még a "juhú" kiáltás sem maradt el, amivel a gép finoman jelzi, hogy kaszáltunk, csak a 8-szor egymás után lepörgött 17-es és mögötte, a kalapja alatt "vicces" megjegyzéseket bekiáltó öregasszonyt kellett volna eltávolítani, hogy ne vegye el tőlünk a színvonalasság halvány reménysugarát.



Voltak nézhető pillanatai, nem kapartam a falat minden második mondatnál, ami mindenképp előrelépés a kezdeti nehézségek után. Rohadtul nem könnyű kitaposni egy olyan utat, amit a gaz és minden kártékony mocsok benőtt már, és talán ezt nem Szurdi Miklós új sorozata fogja megtenni, de van esély rá, hogy elkezdi. 4/10.