Így kell horrorfilmet csinálni vér nélkül. A franciák megint megmutatták, hogy hogyan kell leverni Hollywoodot, úgy hogy végig tudjon izgulni az ember, anélkül, hogy kifordulna a gyomra. Legjobban az tetszett, hogy mennyire brutalitásmentes az egész, és mégis körömrágós, párnaszorítós a történet. Ezzel engem százszor jobban megnyernek, mint egy Human Centipedevel.
Már az Intro teljesen bepörgetett: egy csaj és az anyja utaznak kocsival, amikor balesetet szenvednek. A muter kiszáll, hogy megnézze mi van a motorral, aztán pislantunk és el is tűnik. A kiscsaj kiszáll keresni, és elkezd furcsa hangokat hallani. Innentől nem nehéz kitalálni mi jön, de azért nem lövöm le, a lényeg, hogy nem követi el az "általános idióta viselkedés horrorfilmben" kliséket, vagy tényleg csak párat. Innentől a zsebükben voltam. A továbbiakban egy francia pár, eszméletlenül tágas otthonába megyünk, ahova betörnek ismeretlenek, és elkezdenek szórakozni velük. Mármint tényleg teljesen megszivatják a két főszereplőt. Nem az van, hogy kapásból nekik esnek egy acélvágóval, hanem teljesen az őrületbe próbálják kergetni őket. Az a szerencse, hogy nem hagyják el magukat teljesen.
Van, olyan 20 perc a filmben, amit leszámítva színtiszta feszültség az egész. De komolyan. Lehet, hogy csak 73 perc lett az összjátékidő, de az tényleg olyan, amit élvezet nézni. Nyilván van egy pici felvezetés, amiben semmi extra sincs, ez amolyan általános "horrorfilm vonás" vagy mi, de aztán heves szívverés növekedést lehet tapasztalni. Az a fajta film, amin a tévé előtt ülve mondogatod a csajnak, hogy merre menjen, vagy épp mit tegyen, pedig pontosan tudod, hogy semmi értelme. Nagyon kevés az a parás helyzet filmen, amibe bele tudom magam élni erőteljesen, de az Ils ilyen. Megragadja az adrenalint és az egekbe repíti. Elaludni nem fogsz rajta.
A kegyelemdöfést, a velős ízt, pedig a magyarázat adja, amit kapunk, miközben lihegve loholunk a sztori végéhez. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy olyat mutatnak, amitől csak még durvább szintekre vándorol a film, és de, megtették. Ráadásul egy-két ostoba, vagy félreérthető dologra remek magyarázattal szolgáltak ezáltal. Azt nem tudom megmondani, hogy valóban igaz történet-e, mert manapság sok mindenre rásütik, ezt a hatásvadász címkét. Ennek ellenére, a sztori annyira adja magát, hogy simán el tudom képzelni, hogy az élet írta.
Arra még külön kitérnék, hogy a szürke színvilág végig az uralkodó, amitől csak még nyomasztobbá válik az esővel átitatott pánikhangulat. Pontról pontra tudta az operatőr, hogy mit csinál, hogyan kell variálni a snitteket. Néhol "finom" kamerángatást is láthatunk, de tényleg pont annyit, amennyi az adott üldözéshez dukál. Egy korttyal sem több.
Az Ils visszaidézte azokat a horrorokat, amiken régen rengeteget izgultam, és emellé egy érdekes történetet csatolt. Azt el kell mondjam, hogy kevés horrort nézek manapság, mert szerintem túlságosan elkurvult a műfaj, és a gusztustalanságban való kiteljesedés, már akkora méreteket öltött, hogy egyre kevésbé vagyok kíváncsi ezekre a produkciókra. Ezért mondhatni, hogy örültem ennek a darabnak, mert k*rva jó volt. Minden apró butasága ellenére megér egy 8/10-et, meg egy újranézést a jövőben.
