Hogyan rohanj a veszTEDbe / A Million Ways to Die in the West (2014)

A Ted sikere után Seth MacFarlane teljesen érthető módon vérszemet kapott, így a 2. filmjében író-rendező-producer-főszereplő státuszok mindegyikét magára aggató humorzsák enyhén túlvállalta magát. Szerencsére szó sincs arról, hogy összeroppanna a feladat súlya alatt, de érezhetően húzza a vállát. Bár a sajátosan alpári stílusa kellően felforgatja a vadnyugat gyomrát a maga altesti poénjaival, sajnos összességében kevés olyan emlékezetes, kreatív ötletet integrált a forgatókönyvbe, amitől most egy közepesnél jobb műfajparódiáról beszélhetnénk. Az ötletek híján túlmagyarázott viccek és unalomig ismételt poénok mellett persze egy rakás hasfalrengető MacFarlane-geg és bizarr cameo asszisztál a frenetikus szereplőválasztáshoz, szóval egyértelműen nem egy rossz film ez, viszont nem is lesz éleTED vígjátéka.

Jéghegynek ütközött a Disney hajója

Az utóbbi időben sokan temetni kezdték a Disney-t (nem is alaptalanul), a Jégvarázs pedig minden várakozás ellenére csak újabb szöget vert a koporsóba. Be kell valljam, a bevételi rekordokat döntögető, Oscar- és más díjakat szépen bezsebelő, egekig magasztalt mese sikere előtt olyan döbbenten és értetlenül állok, mint apáca az erotika-kiállításon. Meg is mondom, hogy miért.

Hogy őszinte legyek, manapság huszonéves gyerekfejjel egyeduralkodóként a Pixar animációs projektjei az egyetlenek, amelyek számíthatnak az érdeklődésemre különösebb ismeret nélkül. Habár már ők sem makulátlanok minőséget illetően, hiszen a tavalyi elcsépelt dizniszarjukat úgy ahogy van jobb lenne elfelejteni (a Verdák 2-ről hasonló mendemondák járnak, ami az első rész után nem meglepő).

És alapesetben tiltakoznék ellene, hogy a trend után szaladva bekapcsolódjanak a folytatásgyártásba, mert mindig is radikális, egyedi ötletekkel voltak képesek operálni, a Szörny Egyetem a kakukktojás. Hamisítatlan Pixar-köntösben.

Tim Burton visszatért a sírból - ahová az utóbbi műveiért a rajongók temették -, hogy elkészítse eddigi legszemélyesebb hangvételű filmjét, a halott kutyáját feltámasztó Victor Frankenstein kalandjain keresztül. A stop-motion technikával készült bábfilm pedig le se tagadhatná szülőatyját, hiszen a rendező elborult fantáziájának minden túlvilági báját magán viseli. A legzseniálisabb húzásaként pedig mindezt a Disney berkein belül prezentálja.

Animált zöldségben kevés a vitamin

Hé, te ott! Igen, hozzád beszélek, te könnyen befolyásolható korban rügyező kis lurkó, kinek romlatlan gyermeki lelke még fogékony a szépre és a jóra. Jól figyelj, mert nagyon fontos dolgot szeretnék kérni tőled! Szeresd, csodáld, tiszteld és óvd a természetet, hisz’ a magasra nyúló fák, a zöldellő bokrok és a színpompás virágok rengetege olyan csodákat rejt, amikről fogalmad sincs. Márpedig ahhoz, hogy észrevedd ezeket az aprónak tűnő, ám annál jelentőségteljesebb csodákat, csak egy egészen egyszerű dolgot kell tenned.
Nyisd
ki
a
kurva
szemeidet.
És ha már kinyitottad, tegyél elé egy 3D szemüveget is, hogy megnyílhassanak előtted a természet értékeinek varázslatos dimenziói.

A Gru (vagyis az orosz hírszerzés) meglepően nagy sikert aratott annak idején a kasszáknál, így borítékolható volt a folytatás, ami méginkább Hollywood biztonság érzetét hivatott erősíteni. Hogy ez nekünk jó-e? Nos, ha adunk az előítéleteknek, a Gru 2 az egyszerű mozinézőnek az, ami Megan Fox a legtöbb férfinak. Biztosan több annál, amit mutat, de minket csak egy valami izgat. Utóbbi esetében egy átvitázott éjszaka az ismeretelmélet bűvkörében, előbbinél pedig... a minyonok.

Avengers Guardians, Assemble!

Sok gyerkőcöt foglalkoztat a kérdés, hogy vajon létezik-e a Mikulás vagy a Húsvéti Nyúl, és ha igen, akkor mivel töltik a Karácsonyi ill. Húsvéti Ünnepek elmúltával az év hátralévő részét? Pontosan ezekre a kérdésekre adja meg a Dreamworks a maga válaszát, méghozzá egy olyan választ, amire senki emberfia ez idáig nem számított: A Mikulás és a Húsvéti Nyúl ugyanis egy magukat Őrzőknek nevező, különleges alakulatba tömörülve óvják a gyerekeket a gonosz erők fenyegetéseitől. A csapatot pedig a Fogtündér és a Homokember (aki nagyjából az Álommanónak feleltethető meg) erősíti, ám egy napon a titokzatos Holdbéli Ember új őrzőt választ, a kissé felelőtlen és nehezen kezelhető Dér Jankó (ismertebb nevén Jack Frost) képében. A beilleszkedés nem megy könnyen, de amikor a világ gyermekeinek álmai veszélybe kerülnek, az öt legenda mégis egymást támogatva száll szembe a sötétség seregével.

ParAnimációs jelenségek

Első blikkre Norman egy teljesen átlagos kissrácnak tűnik. Szereti a rémfilmeket, ami egy hozzá hasonló, teljesen átlagos kissrác számára nem is lenne olyan meglepő, ha éppen tévézés közben nem pont a halott nagyanyja szellemével diskurálna. Norman azonban közel sem egy teljesen átlagos kissrác; életének ugyanis természetes velejárói a szellemek, akikkel már-már haveri viszonyt ápol. Az egyetlen baj az, hogy az emberek nem veszik őt komolyan, helyette inkább amolyan csodabogárnak tartják, akit jobb elkerülni. Ez a felfogásuk azonban gyökeresen megváltozik, amikor egy több száz éves átok hatására elszabaduló gonosz boszorkány őrült ámokfutásba nem kezd, s ha ez még nem lenne elég, néhány zombi is felbukkan a környéken. A váratlan és igencsak meglepő paranormális jelenségekre a városka feldühödött lakói vasvillákkal és fáklyákkal reagálnak, de a totális káosztól csakis Norman véletlenszerűen összeverbuválódott csapata mentheti meg őket.

Mélytengeri fabula

Amikor a Pixar még tudott színtiszta szórakoztató animációs filmeket gyártani...annak az időnek köszönhetjük például A Toy Story szellemes játékháborúját, az Egy bogár élete bátor hangyáit és egyéb ízeltlábúit, vagy éppen kedvenc ijesztgetőink, a két laza srác kalandjait a Szörny Rt.-ben. A nagy nevek mellé csatlakozott be 2003-ban egy Pizsi nevű bohóchal, aki keservesen próbálta elrabolt fiát visszakapni az óceán mélyén, ahol barátokkal és ellenségekkel hozta össze a sors, keserves mentőakciója azonban nem várt méretű lelkesedést váltott ki a nézőközönségből anno is, és így eshetett meg, hogy idén újra mozikba küldték, egy kisebb hátszéllel: a lassan érdektelenné váló 3D-vel.

Szörnyen szellemes szálloda

A szörnyek élete nem fenékig tejfel. Ott van például a Farkasember, kinek tucatnyi éhes kölyökszájat kell etetnie nap mint nap; vagy a Láthatatlan ember, akit senki nem vesz észre; vagy Drakula, aki az egyetlen szem kislányát (hisz’ még alig töltötte be a 118-at) igyekszik megóvni a külvilág minden veszélyétől. És ha a temérdek magánéleti problémához hozzávesszük még az embereket is, ezeket a gonosz, utálatos teremtményeket, akik vasvillával és fáklyákkal kergetnek el mindent, aminek szarvai vagy karmai vannak, vissza is kanyarodhatunk az első megállapításunkhoz: A szörnyek élete nem fenékig tejfel. Egy kis pihenés viszont mindenkinek kijár, legyen az csontváz, zombi vagy Frankenstein szörnye; ahol emberektől, vasvilláktól és fáklyáktól távol végre önmaguk lehetnek, és kiereszthetik a fáradt gőzt, levezethetik a felgyülemlett stresszt, azaz lazulhatnak egy kicsit. Pontosan erre nyújt megoldást Drakula gróf legújabb vállalkozása, a Hotel Transylvania, egy sűrű, vészjósló erdők és elátkozott temetők által a külvilágtól tökéletesen elzárt szálloda, ahová ember fia még nem tette be a lábát. Egészen mostanáig…