Hogy őszinte legyek, manapság huszonéves gyerekfejjel egyeduralkodóként a Pixar animációs projektjei az egyetlenek, amelyek számíthatnak az érdeklődésemre különösebb ismeret nélkül. Habár már ők sem makulátlanok minőséget illetően, hiszen a tavalyi elcsépelt dizniszarjukat úgy ahogy van jobb lenne elfelejteni (a Verdák 2-ről hasonló mendemondák járnak, ami az első rész után nem meglepő).
És alapesetben tiltakoznék ellene, hogy a trend után szaladva bekapcsolódjanak a folytatásgyártásba, mert mindig is radikális, egyedi ötletekkel voltak képesek operálni, a Szörny Egyetem a kakukktojás. Hamisítatlan Pixar-köntösben.
A Szörny RT. bájos előzménye - még, ha ez most kissé meglepően is fog hangzani - jobb, mint elődje/utódja...izé, értitek. Félig-meddig tipikus felemelkedéstörténet, nem tipikus csavarokkal ékelve, amelynek minden egyes porcikája érez, gondol, és viccel.
Fenébe azzal, hogy toljuk a gyerekek orra alá mi a jó és mi a rossz, hogy minden második dialógusban vagy zenés betétben egyértelműen ott legyen a tanulság. A Pixar mindezt olyan görcsmentes narratívába szőve, humorral - működő, bolondos, térdcsapkodós - gyermeteg humorral fűszerezve prezentálja, hogy fel sem merülhet a kérdés, miért ők a "mesemondás" csúcsai mostanság.
Mike és Sully először keverednek össze a Szörny Egyetem kampuszán és ahogy az lenni szokott ostoba versengésükből fakadóan lesznek először ellenségei, majd társai egymásnak. Nem újdonság. De ezeket a karaktereket meglepetésektől nem mentesen olyan fejlődésnek kitenni, melynek végén az ember szíve néhány pillanatra minden hebehurgyasága ellenére képes megborzongni, az nem gyerekjáték.
A Pixar emberei ehhez értenek. Mesélni kortalanul a világnak egyetemes bölcsességeket saját figuráik szócsőként való alkalmazásán keresztül. Itt kezdődik a tudás. 8/10