Tim Burton visszatért a sírból - ahová az utóbbi műveiért a rajongók temették -, hogy elkészítse eddigi legszemélyesebb hangvételű filmjét, a halott kutyáját feltámasztó Victor Frankenstein kalandjain keresztül. A stop-motion technikával készült bábfilm pedig le se tagadhatná szülőatyját, hiszen a rendező elborult fantáziájának minden túlvilági báját magán viseli. A legzseniálisabb húzásaként pedig mindezt a Disney berkein belül prezentálja.
A görnyedt hátú, nyúlánk figurák hatalmas, beesett szemeikkel és hosszú, csontos ujjaikkal tökéletesen illeszkednek a burtoni világ szürreális miliőjébe, melynek fekete-fehér képsoraiban lépten-nyomon ott bujkál a régi szörnyfilmek hangulata és hatása. A Frankenweenie pedig minden alkalmat megragad, hogy tiszteletét tegye eme klasszikusok előtt, így a Múmiától a Godzilláig mindenféle rémséget megidéz, nem kevés iróniát felhalmozva, s közben még arra is időt szán, hogy helyenként a rendező korábbi filmjeire is kikacsintson. Burton kulturális missziója azonban itt még nem ér véget, leplezetlenül, pökhendien kritizálja elsősorban Hollywoodot, de ítészi véleménye a fogyasztói társadalomra is kiszélesedik, ahol még Hello Kitty is megkapja a magáét.
Kár, hogy a rengeteg utalás és önreflexió a társadalombírálattal kiegészülve akkora teherként nehezedik a történet vállára, amitől a cselekmény egy idő után elfárad és lelassul, így a tipikus burtoni klisék és kiszámítható fordulatok jól kitaposott ösvényén folytatja útját. Bármennyire is érdekes a háttérben megbújó apróságokat fürkészni, ha közben a fő sztorivonal gyenge, akkor bizony hamar elunhatjuk magunkat. Ez pedig egy másfél órát sem kitöltő filmnek különösen nem tesz jót. A Frankenweenie szerencséje, hogy pusztán a morbid hangulat is képes magával sodorni, de egyes mellékszereplők „sokszínűsége” is képes feldobni egy-egy jelnetet, élen a macskaszarból jósló lánnyal. Ezek az apró ötletek pedig ha a hiányérzetet megszüntetni nem is, legalább csökkenteni tudják.
A gyengécske történet ellenére viszont jó film a Frankenweenie, hála a megvalósítás kifinomultságának. Tim Burton 3D-ben megelevenedő, groteszk formák uralta világa Danny Elfman fülbemászó dallamaival aláfestve különösen elragadó, még ha hozzá nem is tesz a rendező munkásságához, hanem amolyan „Best of Burton” válogatásként funkcionálva idézi fel a különc direktor ízlésvilágát formáló műveket és jeleníti meg azok hatását egy inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek szóló, csupa-szív rémmesében.
FRANKENWEENIE – EBCSONT BEFORR
(Frankenweenie, 2012)
amerikai animációs film
játékidő: 87 perc
rendezte: Tim Burton
főszereplők: -
