ParAnimációs jelenségek

Első blikkre Norman egy teljesen átlagos kissrácnak tűnik. Szereti a rémfilmeket, ami egy hozzá hasonló, teljesen átlagos kissrác számára nem is lenne olyan meglepő, ha éppen tévézés közben nem pont a halott nagyanyja szellemével diskurálna. Norman azonban közel sem egy teljesen átlagos kissrác; életének ugyanis természetes velejárói a szellemek, akikkel már-már haveri viszonyt ápol. Az egyetlen baj az, hogy az emberek nem veszik őt komolyan, helyette inkább amolyan csodabogárnak tartják, akit jobb elkerülni. Ez a felfogásuk azonban gyökeresen megváltozik, amikor egy több száz éves átok hatására elszabaduló gonosz boszorkány őrült ámokfutásba nem kezd, s ha ez még nem lenne elég, néhány zombi is felbukkan a környéken. A váratlan és igencsak meglepő paranormális jelenségekre a városka feldühödött lakói vasvillákkal és fáklyákkal reagálnak, de a totális káosztól csakis Norman véletlenszerűen összeverbuválódott csapata mentheti meg őket.

Ez a fiatalabb és idősebb gyerekekből álló, nagy rakás szerencsétlenség vág neki a kísérteties kalandnak, ami annak ellenére, hogy mindenféle rémséget megjelenít, érezhetően sokkal inkább a kicsiknek készült, mint a nagyoknak. A többnyire óvodás szintű poénokat lenyelve ugyanis csak néhány remek horrorfilmes utalás hathat kedvezően az idősebb nézőknek, s mivel a történet is gyakran válik vontatottá, így a látvány marad az első számú élvezeti faktor, amibe mellesleg láthatóan nem kevés energiát feccöltek az illetékesek.

A 3D nyomtató által létrehozott karaktereket stop-motion technikával keltették életre, hogy a gyurmaszerűen elnagyolt, darabos mozgású figurák a kevéske CGI-vel kicsipkézett, részletgazdag környezet kontrasztjával egy olyan elragadóan groteszk világot tárhassanak elénk, mintha csak Tim Burton egy hétköznapi víziójában rekedtünk volna. Egy egyre sötétebb árnyalatokba burkolózó, gyönyörű rémálom képe rajzolódik ki előttünk, ami annak ellenére is kellemesen hátborzongató atmoszférát generál, hogy a túlvilági lények itt nem egészen azt a szerepet töltik be, amit a szokványos rémmesékben.

A kreativitás tetemes (hehe) része tehát a külcsínbe szorult, míg belül a másság elfogadásának fontosságát szajkózó forgatókönyv által ígért túlvilági kaland bizony jócskán alulmarad a látványvilággal szemben. Hibái és hiányosságai ellenére viszont aranyos és szerethető filmecske ez, de a cseppet sem átlagos Norman története sajnos mégiscsak egy nagyjából átlagos kis rémmese lett. 6/10

Magyar bemutató: Január 10.