A Gru (vagyis az orosz hírszerzés) meglepően nagy sikert aratott annak idején a kasszáknál, így borítékolható volt a folytatás, ami méginkább Hollywood biztonság érzetét hivatott erősíteni. Hogy ez nekünk jó-e? Nos, ha adunk az előítéleteknek, a Gru 2 az egyszerű mozinézőnek az, ami Megan Fox a legtöbb férfinak. Biztosan több annál, amit mutat, de minket csak egy valami izgat. Utóbbi esetében egy átvitázott éjszaka az ismeretelmélet bűvkörében, előbbinél pedig... a minyonok.

Persze a főszereplő még mindig a kopasz gonosztevő, aki manapság csak apaként tengeti életét, illetve tengetné, míg nem egy szép nap az Anti Gonosz Liga a segítségét kéri egy szérum felkutatásában, mely ha rossz kezekbe kerül, bizony minden cuki nyusziból vérszomjas milkanyúl válik. És ez nem oké. Ennél komolyabb sor nincs a forgatókönyvben (amely a szokásos kliséket követi), megpendít olyan érzelmi húrokat, mely a 6 éves célközönség számára még nem tiszta, de sajnos a levegőben maradnak, lezáratlanul. Gru legidősebb lányának szerelmi bánatát elintézik egy legyintéssel, a doktor vergődése sincs semmilyen hatással ránk, persze lehet én várok el sokat egy animációs filmtől ilyen téren, de ha már meglóbálják a csontot...

Egyébként nagyon jó tempóban halad a film, amikor úgy tűnik, hogy levegővételnyi szünetet tarthatunk, rögtön a gázpedálra lépnek, vagy az események pörögnek fel, vagy egy jó poén hessegeti el a nézőre sólyomként lecsapó unalom árnyékát. A fő humorforrást természetesen ezek a sárga kis, halandzsázó tökmagok szolgáltatják (fergeteges lesz a spin-off), olykor a történetnek alárendelve, de megesik, hogy csak úgy bohóckodnak a színen. A Gru humora egyébként végtelenül aranyos, és nem csak a mellettem ülő öcskös kacagott jókat, de az én kőszívemet is képes volt megtörnie. Hogy befogadjuk nem árt, ha emlékszünk Gru legfontosabb mondatára, amit a lányának mond, akik ez esetben mi vagyunk. Sose nőj fel. Legalábbis erre a két órára ne.

A minyonok mellett azért a karakterekre is jut idő, még ha nem is sok. Gruval könnyű szimpatizálni, társa, a kínosan infantilis Lucy még ha lassan is, de megszerethető. A lányok pedig ott vannak, hogy konkrétan a misszió mellett, másról is szóljon a film (ami megsüvegelendő). Mindenki számára remek szórakozás lehet. Igaz valódi akció nincs, teljesen erőszakmentes, de egy picit érezni, hogy törődtek is a filmmel, amellett, hogy a bevált formulákra építenek. Az animáció is remek, és egyedi a stílusa. Ugyanakkor látványosnak nem nevezhető, ami a műfajtól elvárható lenne, pláne, ha világ megmentő akcióról van szó. És ha már itt tartunk, a 3D is kihasználatlan ziccer. De minden hiányossága ellenére, bátran ajánlom. 7/10