A valaha készült legjobb szerepjáték?

A CD Projekt RED nevű lengyel fejlesztőcsapat mindig mert nagyot álmodni. Ám amikor két kiváló akció-RPG után közölték, hogy a Witcher-trilógia záródarabjával a világ legjobb szerepjátékát akarják elkészíteni, az azért elég erős túlzásnak tűnt, még ha kivételes tehetségük és a rohamtempóban bővülő szakmai tapasztalatuk megkérdőjelezhetetlen is. A négy év lázas munkája során megszületett Wild Hunt viszont minden egyes játékpercével makacsul igyekszik az orrunk alá dörgölni, hogy a fejlesztők nem a levegőbe beszéltek. De hogy céljukat sikerült-e elérni, az egyelőre maradjon meg kérdés formájában; talán mire a cikk végére érünk, megleljük rá a keresett választ.

Ne szólj be, mert átpofozlak a jövő hétre!

A Dimps fejlesztőcsapata meghallgatta a Dragon Ball rajongók évtizedes imáit, és végre olyan játékot készített, ami méltó a címéhez. Ráadásul voltak olyan jófejek, hogy a PC-sekről sem feledkeztek meg, így mostantól minden DB-fan szobájában harsoghat a Kamehameha!

Okkult kalandok a romlás szigetén

Nyomozás és szaglászás, talányok és rejtvények, brutális halálesetek, lélegzetelállító környezet és egy nagy adag misztikum. Címszavakban valahogy így lehetne összefoglalni a The Vanishing of Ethan Cartert, ami egy nem hétköznapi ügy felgöngyölítésére invitál minket, azaz Paul Prosperót, a természetfeletti képességekkel rendelkező nyomozót, kinek bőrébe bújva egy eltűnt kisfiú nyomába eredünk, és hamarosan egy hullákkal kikövezett rejtély labirintusában találjuk magunkat.

Megyünk lopni

A lopakodós játékok történetében úttörőnek számító Thief-sorozat újraélesztésére 10 évet kellett várnia a nagyérdeműnek, ám Garrett zsebei ez idő alatt kiürültek, s ránk vár a feladat, hogy újra púposra tömjük őket. A magának való, morcos mestertolvaj visszatért szülővárosába, a sejtelmesen csak "A Város"-nak titulált gótikus és viktoriánus kori stíluselemekből megálmodott, barátságtalan környékre, ahol mindig zuhog az eső, és a különböző társadalmi rétegek érdekharcai mellett titkos csoportok okkultista szeánszai vetnek árnyékot az amúgy is borús alaphangulatra. Ebben a miszticizmussal átitatott, steampunk-elemekkel kiegészített dark fantasy környezetben kell elboldogulnunk és számos rejtély végére járnunk, mialatt degeszre tömjük zsebeinket. Nem lesz könnyű dolgunk, ennyit elárulok.

A fingás művészete 

A játék szereplői kitalált alakok, a programban csúnya szavak hangzanak el, kipróbálását semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.

Az MMORPG-k Halálcsillaga, a World of Warcraft már a sorozat 10. évadának 8. epizódjában megkapta a magáét, ám a South Park most a saját médiumán fingja szájba a szerepjátékok varázslatos műfaját, egy olyan zseniálisan beteg játékban, ami felér egy anális beültetéssel.

Rettegés és rémület az Őrültek Házában

Az Outlast röviden összefoglalva egy belsőnézetes túlélő-horror, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. Ez így nem hangzik valami érdekesen, de a Red Barrels csapata annyira ráérzett valamire, hogy gyorsan pontosítanom kell: Az Outlast egy olyan belsőnézetes túlélő-horror, aminek már az ikonjára is remegő kézzel lökdösöd oda a kurzort, mert a készítők még ebből az elcsépelt témából is olyat alkottak, amitől gyakran megtelik tartalommal a pelus. A történet szerint egy egyszerű riporter bőrébe bújva igyekszünk felderíteni a Mount Massive Elmegyógyintézet falai között folyó disznóságokat, ám a nyomozás pillanatok alatt szörnyű rémálommá válik.

Született túlélő

17 évvel bemutatkozása után Lara Croft, a kalandorok koronázatlan királynője a Crystal Dynamics merész és újító szellemiségének hála, drasztikus változásokon ment keresztül. A rettenthetetlen amazon különféle képességeitől, tapasztalataitól és legendás mellbőségétől megfosztva egy fiatal, kissé még naiv és esetlen – de továbbra is igen dekoratív – régészpalánta képében indul újraálmodott élete első kalandjára. Tele álmokkal és reményekkel, a felfedezés vágyától fűtve vág neki az ismeretlennek, nem is sejtve, hogy hamarosan az ő és társai életéért kell küzdenie egy rejtélyekkel és talányokkal, akadályokkal meg persze fegyveres ellenlábasokkal teli szigeten.

A pofátlan szuperhős virtuális ámokfutása

Deadpool idehaza nem egy ismert figura - bár a Marvel+ képregényfüzetek oldalain mostanában bérelt helye van (tessék begyűjteni, mert szenzációs!) -, ezért egy picit járjunk utána. A Wade Wilson névre keresztelt ürgével jól elbánt az anyatermészet: Nem elég, hogy kezelhetetlen rákkal és elmebajjal áldotta meg a (bal)sors, még egy félresikerült katonai kísérlet áldozatává is vált, mely során úgy eltorzult az arca és a teste, hogy még a jó édes anyja se ismerne rá. Nagyjából úgy néz ki, mint akit Hulk alaposan megrágott, aztán kiköpött, de Deadpoolt ez egyáltalán nem zavarja, mert legalább Rozsomákot megszégyenítő regenerációs képességre tett szert, meg amúgy is, szarik ő nagy ívben mindenre.

Egy nagyra nőtt kisgyerek ő, aki két dolgot szeret igazán a markában tartani: valami gyilkolásra alkalmas eszközt, ill. a jól megtermett női kebleket („Boner, engaged”). Egy napon azonban, mialatt a tökeit vakargatja lepusztult albérletének feslett kanapéján, ráébred, hogy igazán megérdemelne már egy saját videojátékot. Egy telefonjába meg egy kis fenyegetésbe kerül, és meg is kapja. Ahogy mi is megkapjuk, ami nekünk jár…

Update: Havasi kolléga a lelkemre kötött néhány instrukciót, aminek nem tudtam eleget tenni, ezért Jones posztolta a cikket. A lényeg, hogy ez egy átfogó cikksorozat lesz, amely az Elveszett Birodalmak témájának médiumaival fog foglalkozni regényeken, kisfilmeken és képregényeken keresztül. Tehát, aki jártas a témában jobban teszi, ha sűrűn lapozgatja fel a blogunkat az újabb kapcsolódó cikkek megjelenése miatt - Gevin.

Aki nagyjából “velem egy kora születésű”, de legalábbis felülről nézi a 30 -at, az minden bizonnyal emlékszik a Baldur’s Gate című játékra. Ez volt az első olyan számítógépes szerepjáték, ahol külső nézetből követhettük hősünk, hőseink kalandjait. Korábban főként a belső nézetes játékok dívtak (pl. Eye of the Beholder - sorozat), a külső nézetes játékok grafikája pedig bőven hagyott kívánni valót maga után (pl. Champions/Death Knights/Dark Queen of Krynn sorozat). Félre ne értsen senki, ezek a játékok kiválóak voltak: hozták az AD&D kalandozós - fantasy érzését, jók fejtörők és nehéz csaták voltak bennük - egy rossz szó nem érheti őket! Mégis a Baldur’s Gate volt az első játék, ahol egy élő, mozgalmas Elfeledett Birodalmakba léphettünk és kiülhettünk akár a Kardok Tengerének partjára is a tenger morajlását hallgatni.

„In my restless dreams, I see that town…”

Röpke tíz évvel ezelőtt a KONAMI kultikus horrorjáték-sorozatának legismertebb és legtökéletesebb epizódja, a ’Silent Hill 2’ első megjelenését követően egy kibővített tartalommal és tovább csiszolt grafikával felturbózott rendezői változatban is elérhetővé vált a rettegésre és vérre szomjazó játékosok számára. A „Restless Dreams” azaz „Nyugtalan álmok” alcímet viselő kiadás pedig egy könyörtelen testi-lelki tortúrának vet alá bennünket, miközben a legvadabb és legabszurdabb rémálmokból táplálkozó játékvilág egy elképesztően összetett, megrázó és elgondolkodtató történetet tár elénk. Egy olyan történetet, aminek már a bevezető képsorait látva is a jeges borzongás fut végig a hátunkon.