Megyünk lopni
A lopakodós játékok történetében úttörőnek számító Thief-sorozat újraélesztésére 10 évet kellett várnia a nagyérdeműnek, ám Garrett zsebei ez idő alatt kiürültek, s ránk vár a feladat, hogy újra púposra tömjük őket. A magának való, morcos mestertolvaj visszatért szülővárosába, a sejtelmesen csak "A Város"-nak titulált gótikus és viktoriánus kori stíluselemekből megálmodott, barátságtalan környékre, ahol mindig zuhog az eső, és a különböző társadalmi rétegek érdekharcai mellett titkos csoportok okkultista szeánszai vetnek árnyékot az amúgy is borús alaphangulatra. Ebben a miszticizmussal átitatott, steampunk-elemekkel kiegészített dark fantasy környezetben kell elboldogulnunk és számos rejtély végére járnunk, mialatt degeszre tömjük zsebeinket. Nem lesz könnyű dolgunk, ennyit elárulok.
Az új Thief egyik legnagyobb erénye, hogy bár könnyű szinten is tartogat kihívást, a három alapvető nehézségi fokozaton túl, egy külön opcióban még számos beállítással nehezíthetik meg saját dolgukat az igazi hardcore gamerek, egészen addig a pontig, ahol az első végzetes hiba elkövetésével lehet is szépen elölről kezdeni az egész történetet. A végigjátszáshoz mellesleg többféle taktikához is folyamodhatunk; tolvajok lévén nyilván a sötét zugokban, szellemként osonva, az akadályok ügyes megkerülése volna a célunk, ám a készítők a türelmetlenebb, körültekintésre kevésbé hajlamos, agresszívabb játékstílust preferáló gamerekre is gondoltak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ámokfutásszerű gyilkolászással végigsöpörhetünk az egyes pályákon, csupán biztosítva van annak a lehetősége is, hogy az utunkat álló őröket így vagy úgy elküldjük az álmok édes mezejére, hogy zavartalanul rámolhassuk ki az adott házat.
Hogy melyik stílust követjük, az a történet egyes fejezeteinek végén, azok értékelésekor kap jelentőséget, ahol a megszerzett pontjainkat továbbvihetjük a következő felvonásba, vagy ha nem vagyunk kellően elégedettek teljesítményünkkel, akár újra is kezdhetjük az adott játékrészt. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Ami rögtön szembetűnik, az a sötétségbe burkolózó Város komorsága, ami csak úgy árasztja magából a rideg, nyomasztó hangulatot. A mocskos utcákon járőröző katonák, az itt-ott megrakott tüzek mellett kuporgó rongyos szegények, a macskaköveken szaladgáló patkányok, a nyilvános akasztások, a pestis áldozatainak szekereken tornyosuló hullái mind-mind tovább mélyítik azt a baljós aurát, ami palástként omlik a sűrűn épített házak sokaságára. Szerencsére hősünk, Garrett ebben a fenyegető környezetben érzi csak igazán otthonosan magát, fel is csapja jó öreg csuklyáját, és kioson az éjszakába, hogy a tehetősebb polgárokat megrövidítse néhány pénztárcával, valamint - hogy a készítők csavarjanak is egy picit a sztorin - ködös emlékeit is helyre kéne rázni.
Az igazi tolvaj legjobb barátja a sötétség - ebből következik, hogy legnagyobb ellensége a fény. Ennél fogva árnyékról árnyékra suhanva közlekedhetünk, gondosan kioltva az egyes fényforrásokat. A gyertyákkal lesz a legegyszerűbb dolgunk, de a fáklyákat is elolthatjuk az erre a célra készített "vizes" nyílvesszővel (már ha épp van ilyen a tarsolyunkban). Ilyenkor célszerű minél gyorsabban cselekedni, mert a szemét őrök hajlamosak újra meggyújtani őket. A lámpákkal már kicsit trükkösebb a helyzet; az utcán esélytelen kiiktatni őket, viszont a házakban csak meg kell keresni a megfelelő kapcsolókat. Többek közt ebben is segítségünkre lesz az ún. Fókusz, ami Garrett mechanikus szemének jóvoltából igen sok extra funkcióval könnyíti meg a tolvajlás műveletét. Persze hogy ne legyen túl egyszerű a dolog, a Fókusz mód időhöz van kötve, de mialatt aktív, a játék megjeleníti nekünk a közelben tartózkodó embereket, a használható tárgyakat, valamint az egyéb elszórt dolgokat, például felszedhető pénzérméket vagy törött üvegcserepeket, amelyekre rálépve elárulnánk jelenlétünket. Ezen kívül számos dologra használhatjuk, de erre majd visszatérünk később.
A készítők számtalan apró, bosszantó kis dolgot helyeztek el a játékban (rikácsoló madarak, könnyen boruló üvegek, stb.), amikbe kellő körültekintés nélkül belesétálva könnyedén egy egész katonai egységet találhatunk a nyakunkon. Van ugyan egy közelharcra használható bikacsökünk (vagy micsodánk), de mivel nézni is rossz, amit Garrett ezzel művel, jobb nem kihívni magunk ellen a sorsot. Ez egy lopakodós játék, próbáljuk ezt szem előtt tartani, különben gyakran találkozunk egy kedves üdvözlőképernyővel, ami felajánlja, hogy folytathatjuk a játékot az utolsó mentési ponttól. Ha már megláttak az őrök, érdemes inkább nyakunkba venni a lábunkat és megbújni mondjuk egy szekrényben, míg el nem múlik a veszély. A képernyő bal alsó sarkában mellesleg, az életerőnk és a Fókusz töltöttsége mellett egy holdacska jelzi, hogy mennyire vagyunk láthatóak a közelben somfordálók számára. Ha mégis szeretnénk kiélni gyilkos hajlamainkat, különféle nyilakkal lőhetjük le, gyújthatjuk meg vagy gázosíthatjuk el ellenfeleinket, de mivel ezek száma erősen limitált, jobb az igazán nagy vészhelyzetekre tartogatni őket. Helyenként még különösen veszélyes, ronda szörnyekkel is meggyűlik a bajunk, amiket az őrökkel ellentétben nem fektethetünk ki a hátuk mögé lopakodva, majd bikacsökünkkel egy jól irányzott ütéssel hatástalanítva őket (bár egyes nyilak ellenük is hatásosak), így ezek a részek mindenképpen taktikusabb játékra ösztökélnek minket.
Küldetéseink több részből tevődnek össze, először is el kell verekednünk magunkat a város egyik pontjából a másikba. Lehetőleg észrevétlenül. Szerencsére a szabadon bejárható világban erre több útvonalunk is nyílik; háztetőről háztetőre ugrálva, csöveken kapaszkodva, köteleken alácsüngve, ablaktól ablakig mászva vagy egyszerűen csak az utcán bujkálva haladhatunk előre, mialatt a kurzor alatt egy számláló jelzi, mennyire járunk közel a célhoz. Sajnos ebben nem ad teljes szabadságot a játék, rengeteg megmászhatatlan fal és használhatatlan tereptárgy kergethet zsákutcába. Ugyanakkor különböző kütyüink segítségével - melyek amolyan középkori Batmanné avanzsálják hősünket - sok alternatív út válik elérhetővé, melyek gondosan elrejtett kincsekhez vezetnek. Mivel szinte a város minden szeglete egyforma, a tájékozódás igencsak nehéz, és még csak a térképünkre se hagyatkozhatunk, mert érthetetlen módon se a lezárt utakat, se semmi mást nem jelöl, így kb. csak dísznek került a játékba. Egy másik roppant idegesítő dolog, hogy lépten-nyomon felugrik egy töltőképernyő, ami néhány másodperces várakozásra késztet. Lehet kényeskedésnek nevezni, de hosszabb távon baromi irritáló.
Ami viszont jó mókának tűnik - legalábbis eleinte - az maga a tolvajlás, vagyis az őrök mögé osonva a pénztárcák elhalászása vagy a házakba surranva az egyes szekrények, polcok, széfek kifosztása, a zárak feltörése, titkos rejtekhelyek keresése a képek vagy a könyvespolcok mögött. Néhány játékóra után azonban ebbe is bele lehet unni, de nem kerülhetjük meg, mert a felszerelés és a képességeink fejlesztése is komoly pénzekbe kerül. Külön pontrendszerben fejleszthetjük viszont a Fókusz-képességeinket, annak aktivált állapotában olyan előnyökhöz juttatva magunkat, mint a gyakran használt szekrényeken az ujjlenyomatok megjelenítése, így nem kell végignyitogatnunk minden ajtót vagy fiókot néhány elemelhető érték után kutatva, de fejleszthetjük harci- ill. zártörő képességeinket is, meg még egy rakás praktikus dologhoz juthatunk.
Működésünk során az egész várost bejárhatjuk, néhol nagyon látványos, máshol csúnyán elnagyolt grafikai megoldásokkal találkozva. Összességében nem lehet se rondának, se szépnek nevezni a Thiefet, amit azonban nem lehet elvitatni tőle, az az iszonyú megkapó, darkos hangulat, ami az ismétlődő, ezáltal helyenként unalmassá váló játékmenet ellenére is arra ösztökél, hogy újra és újra rákattintsunk a játék parancsikonjára, amíg mind a nyolc fejezeten végig nem küzdöttük magunkat. Annak ellenére, hogy bőven lehetett volna még kívül-belül csiszolni rajta, a Thief egy igen különleges élményt kínál a mai akcióorientált játékok sokasága mellé. A fények, árnyékok és a hanghatások zseniális használata, valamint a kisebb-nagyobb fejtörők beékelése a játékmenetbe, kellően feldobják annak monotonitását, így a sorozat régi rajongóinak is éppen olyan kellemes órákat szerezhet, mint a kezdő tolvajoknak.
THIEF
Stílus: lopakodós akció-kaland FPS
Játékidő: 12-15 óra
Platform: PC, PlayStation 3, Playstation 4, Xbox 360, Xbox One
Fejlesztő: Square Enix
Kiadó: Eidos Montreal
link: trailer
