„Keresztül kell jutnod a tűzön, amely megperzsel ugyan, de meg is tisztít.”

Mondhatni, tökéletes időzítéssel landolt a könyvesboltok polcain a Vaják-saga várva-várt 5. kötete, alig néhány héttel azután, hogy Ríviai Geralt utolsó kalandjai elérhetővé váltak videojáték formájában. A Witcher III: Wild Hunt pedig nemcsak kifejezetten impozánsra, hanem roppant tartalmasra is sikerült, így ez a kis idő bőven elég volt ahhoz, hogy a várakozás fokozása mellett kellőképp megágyazzon az utolérhetetlen Sapkowski-hangulatnak. Most azonban már mind a játék, mind a könyvek rajongótábora (de legfőképpen ezek közös halmaza) messzemenően elkényeztetettnek érezheti magát.

A valaha készült legjobb szerepjáték?

A CD Projekt RED nevű lengyel fejlesztőcsapat mindig mert nagyot álmodni. Ám amikor két kiváló akció-RPG után közölték, hogy a Witcher-trilógia záródarabjával a világ legjobb szerepjátékát akarják elkészíteni, az azért elég erős túlzásnak tűnt, még ha kivételes tehetségük és a rohamtempóban bővülő szakmai tapasztalatuk megkérdőjelezhetetlen is. A négy év lázas munkája során megszületett Wild Hunt viszont minden egyes játékpercével makacsul igyekszik az orrunk alá dörgölni, hogy a fejlesztők nem a levegőbe beszéltek. De hogy céljukat sikerült-e elérni, az egyelőre maradjon meg kérdés formájában; talán mire a cikk végére érünk, megleljük rá a keresett választ.

„Az emberek szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek.”

A hazánkban is népszerű Witcher-játékok alapjául szolgáló világot a lengyel Andrzej Sapkowski álmodta meg, s vetette papírra különféle novellák és regények formájában.  A magyarul Vaják névre keresztelt sorozat második, ám a történet időrendiségét tekintve első kötete Az utolsó kívánság című novellafüzér, amely Ríviai Geralt, a vaják (értsd: mutáns szörnyvadász) egy-egy kalandját regéli el. A főhős emlékeiből felépülő, vérben, izgalmakban és váratlan fordulatokban dúskáló fejezeteknek pedig a jelenben párhuzamosan futó, hosszabb-rövidebb közjátékok adnak értelmet, ill. biztosítanak kapcsolódási pontot. Természetesen itt-ott becsúszik néhány kevésbé érdekes rész is, de a kötet egészét nézve ez könnyűszerrel megbocsátható; a már-már költői igénnyel megírt szexjelenettel való nyitány is előrevetíti, hogy nem akármilyen könyvvel lesz dolgunk.

Új babérokra tör a Skyrim

Feltételezésem szerint erre nem sokan számítottak, de a Bethesda konkrétan bejelentette, hogy a közeljövőben Kinect-támogatással óhajtja felruházni a Skyrim Xbox360-as változatát. Mielőtt azonban még túlságosan meglódulna egyesek fantáziája, természetesen nem a karjainkkal szeletelve kell majd leszimulálni a harcokat, a játék csupán hangutasításokat követ, melyekből elméletileg több mint 200-ra számíthatunk. Az alábbi videó pedig megmutatja, hogy nagyjából hogyan is kell ezt elképzelni.

A kukacháború folytatódik

A Team 17 műhelyében már izzanak a vasak, csikorognak a fogaskerekek, és a programozók homlokán patakokban folyik a veríték, ugyanis a fiúk már lázasan dolgoznak a Worms következő részén, amely a Revolution alcímet viseli, és nem is véletlenül, hiszen a készítők elmondása szerint forradalmasítani fogja a franchise-t, miközben a klasszikus fílinget is igyekszik megtartani. Részleteket egyelőre nem árultak el, de annyi bizonyos, hogy a játék teljesen új grafikus motorral hasít majd, és nemcsak a jól bevált fegyverek köszönnek vissza a csatatéren, hanem sok-sok új, változatos, gyilkolásra alkalmas eszközre és ötletre is számíthatunk. A kukacaink is durvulnak: különböző típusú, tulajdonságú és méretű katonáink teljesen új színt visznek a játékmenetbe, így még a legnagyobb veteránok is új kihívásokkal nézhetnek szembe. A készítők szerint ez lesz a Worms sorozat leglátványosabb, legviccesebb és legpusztítóbb darabja, és ha minden a tervek szerint alakul, már a nyár folyamán durroghat a Super Sheep meg a Banana Bomb, PC-n és konzolon egyaránt. 

CD Projekt RED. Egyelőre nem cseng valami ismerősen ez a név, de higgyétek el, az elkövetkező években rengeteget fogunk még hallani arról a lelkes, lengyel fejlesztőcsapatról, amelyik 2007-ben végérvényesen beírta magát a PC-játékok történelemkönyvébe. A fiúknak nem kellett sokat várniuk a sikerre, hiszen a The Witcher volt az első játék, amit piacra dobtak. A fogadtatása meglepően jó volt: az RPG-k kedvelői pillanatok alatt lekapkodták a boltok polcairól a Witchert, ami rövidesen óriási rajongótábort épített ki magának szerte a világon. A hirtelen jött siker ellenére azonban nem szálltak el maguktól a készítők, és ahelyett, hogy hátradőltek volna legkényelmesebb karosszékükben finom koktélokat szopogatva, rögtön hozzáfogtak a folytatás fejlesztéséhez, ami az Assassins of Kings, azaz a Királyok gyilkosai alcímet kapta. A játékot mindjárt kivesézzük bővebben is, de elöljáróban csak annyit szeretnék közölni, hogy nemcsak az első részt veri oda keményen, hanem a műfaj képviselőinek egy igen tetemes részét is, és ez azért nem kis teljesítmény.