Update: Havasi kolléga a lelkemre kötött néhány instrukciót, aminek nem tudtam eleget tenni, ezért Jones posztolta a cikket. A lényeg, hogy ez egy átfogó cikksorozat lesz, amely az Elveszett Birodalmak témájának médiumaival fog foglalkozni regényeken, kisfilmeken és képregényeken keresztül. Tehát, aki jártas a témában jobban teszi, ha sűrűn lapozgatja fel a blogunkat az újabb kapcsolódó cikkek megjelenése miatt - Gevin.
Aki nagyjából “velem egy kora születésű”, de legalábbis felülről nézi a 30 -at, az minden bizonnyal emlékszik a Baldur’s Gate című játékra. Ez volt az első olyan számítógépes szerepjáték, ahol külső nézetből követhettük hősünk, hőseink kalandjait. Korábban főként a belső nézetes játékok dívtak (pl. Eye of the Beholder - sorozat), a külső nézetes játékok grafikája pedig bőven hagyott kívánni valót maga után (pl. Champions/Death Knights/Dark Queen of Krynn sorozat). Félre ne értsen senki, ezek a játékok kiválóak voltak: hozták az AD&D kalandozós - fantasy érzését, jók fejtörők és nehéz csaták voltak bennük - egy rossz szó nem érheti őket! Mégis a Baldur’s Gate volt az első játék, ahol egy élő, mozgalmas Elfeledett Birodalmakba léphettünk és kiülhettünk akár a Kardok Tengerének partjára is a tenger morajlását hallgatni.
A maga idejében a játék hatalmas siker volt: a mi szerepjátékos csapatunkban szinte mindenki játszott vele, még azok is, akiknek a fő profilja a focimenedzser játékok voltak, az angol nyelv miatt pedig a péntek esti sör-billiárd partik fő témája volt, hogy hol mit kell mondani a kívánt eredményhez.
A háttér
A játék háttértörténete nagyjából az, hogy Bhaal, a Gyilkosságok Istene előre látta, hogy egy eljövendő, istenek közötti konfliktusban a rövidebbet fogja húzni, így avatárjain keresztül gondoskodott róla, hogy számtalan, az isteni szikrával rendelkező, halandó gyermek szülessen, így majd rajtuk keresztül valahogyan visszatérhet. Nem meglepő módon egy ilyen gyermek a mi karakterünk is, akit egy könyvtárváros tudósa, Gorion vett magához. Ő tisztában van a származásunkkal, de egy szót sem szól róla nekünk, ránk vár a feladat, hogy a játék során kiderítsük. A játék fővonalát követve oda fogunk kilyukadni, hogy le kell győzzük egyik bátyánkat, Sarevok -ot, aki a többi Bhaal Fattyút megölve akar kiemelkedni és megszerezni az isteni hatalmat. Nevelőatyánk attól tartva, hogy a kis közösségben könnyebben megtalálnak a rosszakaróink, útnak indul velünk, hogy barátai pártfogásában találjunk megoldást a problémára. Nem árulok el meglepetést, hogy az öreg nem éli túl az első éjszakát, mi pedig magunkra maradunk az erdő közepén. Hogy merre indulunk, kikkel társulunk, innentől már rajtunk múlik.
Az Elfeledett Birodalmak világa
A főszálon kívül azonban rengeteg mellékszál vagy rövidebb mellékküldetés is van a játékban. Sem a főszálat, sem a mellék-küldetéseket nem erőszakolja ránk a játék, szabadon barangolhatunk, tehetjük a dolgunkat és azzal foglalkozhatunk, amihez affinitást érzünk magunkban és a karaktereinkben. Nem teljesen sandbox a játék, de erősen közelít hozzá: mindehol kisebb-nagyobb küldetések, eseti pénzkereseti lehetőségek, megoldandó konfliktusok, felfedezendő kazamaták várnak a játékosra. Kalandjaink során útitársaink is akadnak, a legtöbbjüknek hosszabb-rövidebb célja is van, amire nem árt odafigyelnünk. Némelyek akár egymásra is vadászhatnak, így jól meg kell gondolni, hogy kivel, miért és meddig társulunk. (Saját karakterünkkel együtt összesen hatan lehetnek a csapatban.)
Mindemellett a játék a Forgotten Realms világával sem fukarkodik: a különféle beszélgetésekből, a sokfelé szétszórt könyvekből és még számtalan helyről szedett információkból ismerkedhetünk meg a Birodalmak múltjával és jelenjével, a világ fontosabb szereplőivel. Én magam órákat el tudtam lenni úgy, hogy csak a nem-játékos szereplőkkel beszélgettem, könyveket, tekercseket olvasgattam. A teljesség kedvéért pedig egy rövid “cameo” -ra beugrik mindenki kedvenc sötételfje is, sőt, a Birodalmak legidegesítőbb varázslója, a világ írójának dédelgetett kiskedvence is beugrik okoskodni párszor.
A rendszer
A játék rendszere kisebb módosításokkal hűen követi az AD&D 2. kiadását. A készítők annyira nyúltak csak bele, hogy legyen értelme a dolgoknak a játékban. Hál’istennek nem azt az utat választották, hogy az eredeti szabályrendszerből mindent behoznak, az utolsó kis szabályocskának is adva valami játékmechanikát. És milyen jól tették! Az AD&D rendszere így is elég robusztus, van mit megtanulnia egy olyan játékosnak, aki sosem látott még ilyet közelről. Néhány helyen még javítottak is a szabályokon, hogy az egész “felhasználóbarátabb” legyen. Nekem annyira megtetszett néhány dolog, hogy az asztali AD&D játékainkba is becsempésztem.
A játék harcrendszere ötletes: körökre osztott, minden kör hat másodperc valós időben. Ez azt jelenti, hogy hat másodpercenként tudunk varázsolni egy arra alkalmas karakterrel, illetve ha a karakterünk körönkénti támadásainak száma egy, akkor hat másodpercenként támad egyet. A csavar az, hogy bármikor szüneteltethetjük a játékot (pause), de ilyenkor is van lehetőség parancsokat adni a karaktereknek, akik a következő körtől (az aktuális hat másodperc lejárta után) az új parancs szerint cselekszenek. Erre szükség is van, mert a hat fős csapat menedzselése valós időben hatalmas káosz lenne, a nehezebb csatákban pedig körről-körre reagálnunk kell a változó helyzetre.
Rés a pajzson
Többektől hallottam, hogy nem volt nekik elég szabad a játékmenet, túlságosan kötöttek az események. A korábbi nagy nevekhez (pl. Wizardry - sorozat) képest lehet, hogy így van, ám azok a játékok nekem már túlságosan hosszúak voltak. A Baldur’s Gate véleményem szerint jól egyensúlyoz szabad játékmenet és irányított történetvezetés határmezsgyéjén.
Amit igazán gyenge pontnak érzek, az az AD&D, mint játékrendszer használata. Aki előtte nem ismerte a rendszert, annak nagyon sok időt kellett beleölni, akár a masszív gépkönyv tanulmányozásába, akár a játékon belüli kitapasztalásba. A játékban nyoma sincs a mai játékok tanulóívének: az oktató pályán ugyan megtanuljuk az alapokat (mozgás, harc, tárgyhasználat, stb.), de amit innen kitesszük a lábunkat, már a mély vízben vagyunk. A játék első komolyabb harca (bérgyilkos varázsló a Friendly Arms Inn előtt) megnyerhetetlen a rendszer, a karakterünk és képességeinek mélyebb ismerete nélkül, legfeljebb csak piszok mázlival. (Mondjuk ugyanettől életszagú a dolog, az első pillanattól lehet érezni, hogy itt tényleg ki akarnak nyírni minket és nem *khm* ürülékkel dobálóznak...) Egy gyors anekdota: Egy évfolyamtársam, aki a szerepjátékot és a Baldur’s Gate -et is általam ismerte meg, a ‘Slow Poison’ varázslatra sokáig azt hitte, hogy egy olyan méreg, ami lassan végez az áldozattal. Egy végigjátszott hétvége után, mikor nagyon nem akart működni a dolog, végigolvasta a leírást és rájött, hogy a varázslat valójában segítő hatású, megszünteti a gyengébb mérgek hatását.
A folytatásban...
A Baldur’s Gate -nek egy kiegészítője jelent meg, ami történetet nem viszi tovább, csak további helyszíneket és küldetéseket ad. (Tales of the Sword Coast.)
Készült azonban folytatás (Baldur’s Gate - Shadows of Amn), amiben egy, az isteni szikránkat megkaparintani vágyó mágust kell végigkergetnünk a Birodalmakon, majd egy újabb kiegészítőben (Throne of Bhaal) atyánk trónjának sorsáról kell döntenünk nem kevés megpróbáltatás után. Ezekben a részekben már komolyabb hangsúly van a csapattársakon és a köztünk, közöttük lévő kapcsolatokon. Aki ügyes és kitartó, még szerelmi szálat is csalogathat elő néhány szereplővel. A második rész és kiegészítője kiválló folytatások, az utolsó felvonás pedig az epikusságot sem nélkülözi. Érdemes egészben végigjátszani az elejétől a végéig, ugyanazzal a karakterrel, hogy egy igazán nagyívű történet részesei lehessünk.
Akinek mindez nem lenne elég, rengeteg rajongói kiegészítést találhat a neten, főként a folytatáshoz: ráadás nem-játékos karakterek (történettel, párbeszédekkel), további küldetések, a harcok nehezítései, stb.
Beszerezhetőség
A játék eredetije, Windows 7 -re optimalizált formában elérhető a GoG -on.
- BG1: http://www.gog.com/gamecard/baldurs_gate_the_original_saga
- BG2: http://www.gog.com/gamecard/baldurs_gate_2_complete
Nemrég megjelent kicsit ráncba szedve, megújítva is az első rész, ahol főleg grafikai részen javítottak, amik korábban csak mod -okkal, kiegészítésekkel volt elérhető:
Végítélet
A Baldur’s Gate egy hosszú, igen szórakoztató játék, ami könnyen magába szippantja az embert. Játékmenete kimondottan lassú, de ennek ellenére nem könnyű és nem unalmas. Nálam hatalmas jó pont, hogy nem kell megmentenünk a világot: a játszma tétje a saját életünk, hogy ne kelljen attól rettegni, hol csap le ránk a következő bérgyilkos, melyik poros kisváros álmos fogadójában törnek az életünkre. Tudhatjuk, hogy ha el is bukunk, a Birodalmak nem pusztul el. Nem marad változások nélkül, de a világ amúgy sem állandó. Ha pedig győzünk, mégis sok ártatlant menthetünk meg és biztosíthatjuk a fennálló rendet. A magam részéről sokkal jobban szeretem az ilyen emberi szintű motivációkat és célokat, mint a “csak te mentheted meg a világot” - jellegű unalmat.
Ajánlom mindenkinek, aki nem fél megismerni egy komplex rendszert, szívesen időzik el a fantázia birodalmaiban és nem sajnálja az időt egy jó történettől.
Nem ajánlom azoknak, akik gyors kikapcsolódásra, könnyű sikerélményre és rövid játékra vágynak.
“Go for the eyes Boo, GO FOR THE EYES!! RrraaaAAGHGHH!!!”
A cikket HavasiG követte el, óriási köszönet érte!
