A pofátlan szuperhős virtuális ámokfutása

Deadpool idehaza nem egy ismert figura - bár a Marvel+ képregényfüzetek oldalain mostanában bérelt helye van (tessék begyűjteni, mert szenzációs!) -, ezért egy picit járjunk utána. A Wade Wilson névre keresztelt ürgével jól elbánt az anyatermészet: Nem elég, hogy kezelhetetlen rákkal és elmebajjal áldotta meg a (bal)sors, még egy félresikerült katonai kísérlet áldozatává is vált, mely során úgy eltorzult az arca és a teste, hogy még a jó édes anyja se ismerne rá. Nagyjából úgy néz ki, mint akit Hulk alaposan megrágott, aztán kiköpött, de Deadpoolt ez egyáltalán nem zavarja, mert legalább Rozsomákot megszégyenítő regenerációs képességre tett szert, meg amúgy is, szarik ő nagy ívben mindenre.

Egy nagyra nőtt kisgyerek ő, aki két dolgot szeret igazán a markában tartani: valami gyilkolásra alkalmas eszközt, ill. a jól megtermett női kebleket („Boner, engaged”). Egy napon azonban, mialatt a tökeit vakargatja lepusztult albérletének feslett kanapéján, ráébred, hogy igazán megérdemelne már egy saját videojátékot. Egy telefonjába meg egy kis fenyegetésbe kerül, és meg is kapja. Ahogy mi is megkapjuk, ami nekünk jár…

Már csak egy forgatókönyvre van szükség. Forgatókönyvre?! Frászt! Ő maga a forgatókönyv! Deadpool banális karaktere ugyanis egymagában elviszi a hátán a játékot, mint egy bespeedezett Mikulás a jól megpakolt puttonyát. Nem kell neki fondorlatos történet jól megkutyult cselekménnyel, csak két kard, néhány lőfegyver, esetleg pár gránát vagy medvecsapda, és máris indulhat a móka. A vérben, viccben és csöcsökben sem szűkölködő móka, ami életed legagyamentebb virtuális kalandjára invitál. Felkészültél? Persze, hogy nem, mert itt olyan elborult, obszcén, brutális és perverz dolgok várnak rád, amitől egyszerre akad ki a badass-o-meter és füstöl el az agyad a rohamszerűen rád törő röhögés intenzitásától.

Deadpoolnak ugyanis be nem áll a pofája, megállás nélkül osztja az észt, szituációtól függetlenül; hol az ellenfeleinek, hol a szövetségeseinek, hol a fejében lebzselő hangoknak szólogat be, de időnként még az őt irányító játékost is keményen leoltja („Gratulálok, megtaláltad az ugrás-gombot, te farok”). Sajnos a játékidő rövidsége miatt csupán olyan 5-6 órán keresztül fáraszt minket, de ez nem is akkora baj, mert hosszabb távon beleunnánk a monotonitásba. Hogy miért? Mert Deadpool eszement eszmefuttatásai és a tébolyult karakteréből származó egyéb idiótaságok (száguldás egy feltunningolt biciklin) nélkül ez csak egy mezei darálós akciójáték lenne.

Hiába próbálták a készítők feldobni kisebb minijátékokkal („Kettődés” platform-betét, csajozás, stb.), a játékmenet lényegében kimerül annyiban, hogy egy jól behatárolt útvonalon haladunk előre, elpusztítva mindent és mindenkit, aki az utunkba áll. Hiába üzennek időnként a készítők, hogy lehetőleg ne nagyon romboljunk, mert az nagyban növeli a költségvetést, ahol Deadpool megfordul ott kő kövön nem marad, a sorra szétrobbantott épületek mellett pedig még a sztárvendégként asszisztáló Rozsomák is megemlegeti a fékezhetetlen antihős ámokfutását.

A pusztításhoz több fegyvert is igénybe vehetünk, majd saját magunkkal egyetemben fejleszthetjük, ütőképesebbé tehetjük őket, a legyilkolt ellenfelektől zsebelt, valamint a pályákon elszórt DP pontok beváltásával. Az amúgy elképesztő vérfürdőbe torkolló kaszabolásokat pedig az egyszerű harcrendszerrel szembenálló, nem éppen felhasználóbarát irányítás nehezíti meg. Bizony gyakran fogjuk szidni a billentyűzetet, amikor az ellenfelek gyűrűjében csak egy speciális kombó menthetne meg a biztos haláltól, de a Shift helyett a nyomorult Caps Lockot nyomogatjuk kétségbeesetten… Egyébként jó taktika az is, amikor a gyors regeneráló képességünket kihasználva arrébb teleportáljuk magunkat, majd felgyógyulva visszaszaladunk és újult erővel tömjük az ólmot a csúnya szörnyek pofájába.

És ha már az ellenfeleknél tartunk, továbbra is meg kell jegyezni, hogy bár baromi szórakoztató katanával szeletelni vagy géppityuval sorozni őket, sajnos a boss-fightok menete is csak annyiban tér el a megszokottól, hogy nehezebben akarnak megposszanni. A végén pedig egy arénában tucatjával eresztik ránk az összes eddigi ellent, mintegy előmelegítve a végső összecsapást, ami mellesleg egy tipikus Deadpool húzásnak hála, egyszerre lesz meglepő és mulatságos.

Ez a Deadpool egy állat. Ekkora vadbarmot a játéktörténelem még nemigen látott, de pont az infantilis, alpári humora menti meg a középszerűségtől, s emeli rögtön a legjobb Marvel-adaptációk közé. Szóval ha már unod a szokványos akciójátékokat, akkor emeld fel a segged és ess neki; sokat nem veszíthetsz, maximum néhány agysejtet – de azt garantáltan, és visszavonhatatlanul. 

"Greatest. Game. Ever." - Deadpool's Mom

DEADPOOL

Megjelenés éve: 2013

Játékidő: kb. 5 óra

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Fejlesztő: High Moon Studios

Kiadó: Activision

link: trailer