A könyv, amiben halálra kínoznak egy 14 éves lányt.
Sokkal többet nem is érdemes tudni róla, mert ezen mondat alapján mindenki könnyedén le tudja szűrni, hogy neki való-e vagy sem. Előre szólok, egy nagyon nehezen emészthető darabról van szó, ami nemcsak a gyomrodat fekszi meg, hanem szépen lassan rátelepszik a lelkedre is, és egyre nagyobb erővel taszít lejjebb és lejjebb, olyan mélységekbe, ahonnan nem fogsz egyhamar kijutni.
Jack Ketchum, a kortárs irodalom egyik legkiválóbb horror-szerzője visszarepít minket az időben, egészen az ’50-es évekig. New Jersey egyik külvárosi részében járunk, ahol épphogy kezdetét vette a nyári szünet. Ketchum nagyon kellemes atmoszférát teremt - annyi élettel tölti meg a lapokat, hogy mi is érezzük a langyos szellő simogatását és a frissen vágott fű illatát, miközben a rádióban Elvis dalol – mi is ott vagyunk abban a kis zsákutcában, ami boldog családoknak ad otthont; ami annyira biztonságos, hogy nem zárják az ajtókat; ami tökéletes hely a gyerekek felnevelésére. És ami nemsokára a poklok poklává változik.













Ritkán látni jó remake-et, hát még olyant, amelyik az eredetin is túltesz. Ha emlékeztek még, múltkor meglepődtünk azon, hogy az 



Misztikus thriller Julianne Moore-ral és Jonathan Rhys Meyers-szel, az Azonosság (Identity) írójától. A pszichológusnő (Moore) apja felkérésére megvizsgálja egyik páciensét (Meyers), akiről hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi tudathasadásos beteg. Miközben újabb és újabb személyiségek törnek elő belőle, egyre több rejtélyes haláleset történik, melyek valamilyen módon összefüggésben állnak egy régi jelképpel. A doktornő nyomozni kezd, de a megmagyarázhatatlan jelenségek száma csak nő…
A cím magában foglalja az egész történetet: Paul Conroyt élve eltemették. Természetesen nem üres kézzel hagyták sorsára, többek közt egy pislákoló zseblámpát, egy merülő mobilt, egy öngyújtót, egy laposüveget és egy bicskát talál magánál. A kijutásra azonban ezek aligha alkalmas eszközök, így nem marad más választása, telefonon kell mielőbb segítséget hívnia. A bökkenő csak az, hogy fogalma sincs, hol van, és hogy került oda. Rövidesen elrablói is felveszik vele a kapcsolatot, akik egyre vadabb dolgokat kérnek tőle…
Mindenki ismeri a természet alapvető törvényét, miszerint az erős megeszi a gyengébbet. Nos, a börtönben is hasonló törvények uralkodnak, még akkor is, ha az őrök nem igazi őrök, és a rabok nem igazi rabok, hanem csak egy kísérletről van szó, melyben önkénteseken vizsgálják az emberi viselkedést.
A Fűrész alkotóinak új filmjeként volt beharangozva a Collector, de mielőtt bárkinek is felcsillannának szemében a remény szikrái, el kell árulnom, hogy az alkotók címszó alatt a 4-7. rész íróit kell érteni. Mint tudjuk, akkor kezdett el igazán lefelé csúszni a lejtőn a széria, amikor Marcus Dunstan és Patrick Melton ragadta magához a papírt és a tollat, de nem kell kétségbe esni, mert a Collector minden hibája ellenére is egy jó film.