Vége. Az egyik legjobb sorozatnak, ami valaha készült, és ezen a tényen az sem változtat, hogy bizony rendesen elfáradt az utóbbi években, a 8. évad pedig már leginkább egy hosszú haláltusára emlékeztetett, és mindössze egyetlen igazán jó részt tudott kicsikarni magából.
Már-már kételyeim támadtak, hogy kap-e rendes lezárást a sorozat, és bár egészen biztos vagyok benne, hogy nem, most mégis megkezdődött végre valahára a már oly sokat emlegetett szálak elvarrása, így a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Ennyire az évad végén ez már igencsak időszerű húzás volt (de az is lehet, hogy rögtön ezzel kellett volna kezdeni…).
Tudnak a készítők, ha akarnak, ezt már bebizonyították a negyedik résszel, ám valami rejtélyes oknál fogva úgy tűnik, hogy ebben az évadban nagyon nem akarnak örömet szerezni a nézőknek. Komolyan, rossz nézni, amit művelnek.
Úgy tűnik, kicsit korai volt az öröm, és az a múltkori feltámadás mindössze a véletlen szüleménye lehetett, de az is lehet, hogy csak a készítők szórakoznak velünk, mert most megint egy olyan epizódot toltak az orrunk elé, ami után nem kívánjuk a desszertet. Megint a dráma volt túlsúlyban, szerencsére a letargikus vonalat nem hozták vissza, ellenben egy borzasztó unalmas részt kaptunk, nulla humorral.
Bónuszkép a tovább után.
Jelentem, túl vagyunk az utolsó évad felén, és nem szeretném elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, hogy végre valahára kint vagyunk a gödörből, pedig a múlt heti rész, illetve annak befejezése miatt mindenre fel voltam készülve. Az volt a mélypont, ahonnan bevallom, már nem is nagyon reménykedtem benne, hogy még visszatér a sorozat.
Újabb hét, újabb Törtetők, újabb kérdőjelek. Nem igazán tudom hova tenni ezt az évadot, és lehet, hogy már unalmas, de továbbra is csak azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem érződik a sorozatzáró közeledte. Múlt héten pedig már felcsillant a remény egy apró sugaracskája, hogy lassan visszatér a jó öreg Entourage-fíling, annak laza stílusával, könnyed hangulatával, remek humorával és minden más pozitív tulajdonságával, ám az írók sajnos egészen másban gondolkodnak. Legutóbb tettünk egy lépést előre – most meg egyet hátra.
Ezentúl csak ilyen rövid helyzetjelentéseket kaptok, természetesen továbbra is szigorúan spoilermentesen.
Ahogy az várható volt, beindultak az események, bár még mindig nem olyan lóhalálában, mint amire számítottam. Egyáltalán nem olyan érzést kelt ez az évad, mintha az utolsó lenne, amit ráadásul hirtelen rendeltek be, minimálisra csökkentve az epizódszámot. Az írók továbbra sem sietnek sehová, minket meg közben majd’ megöl a kíváncsiság, hogy mit találhattak ki a végére, amitől ennyire bíznak magukban. Vagy hatalmasat fog ütni a zárás, vagy nagyon szar lesz, és félig lezáratlan marad - köztes állapotot jelenleg nem nagyon tudok elképzelni.
Nem volt az olyan régen, amikor négy queens-i srác mert nagyot álmodni, és az ifjú filmcsillag, Vincent Chase vezényletével bevették Hollywoodot. Azóta bőven volt idejük megtapasztalni a sztárélet csillogó és árnyékos oldalát is, de bármekkora bajba is keveredtek, hőseink mindig kimásztak a kulimászból. A hetedik évadban azonban minden eddiginél mélyebb szakadékba taszította őket az írói kéz, ahonnan ilyen kevés rész alatt – nevezetesen nyolc - baromi nehéz lesz visszakapaszkodni a csúcsra. Éppen ezért vártuk már az évadnyitót, mint a messiást, reménykedve abban, hogy végre megszabadítanak minket a felesleges drámától, és visszakapjuk azt a sorozatot, amit anno megszerettünk. Ennek tükrében lássuk, hogy szerepelt a 8x01; ami pedig engem illet, a továbbiakban sem spoilerezek, csak megosztok néhány gondolatot a sorozattal és az utolsó évadnyitóval kapcsolatban.
Ezt egy párszor megírtuk már, de kevesebb, mint két hét múlva, azaz július 24-én startol a Törtetők 8. évada, ami sajnos az utolsó lesz. Ennek okán készített az HBO egy szűk félórás dokumentumfilmet, melyben a sorozat sztárjai nosztalgiáznak, és sokan megszólalnak a készítők közül is. Angol nyelvtudás nem árt.
