Már-már kételyeim támadtak, hogy kap-e rendes lezárást a sorozat, és bár egészen biztos vagyok benne, hogy nem, most mégis megkezdődött végre valahára a már oly sokat emlegetett szálak elvarrása, így a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Ennyire az évad végén ez már igencsak időszerű húzás volt (de az is lehet, hogy rögtön ezzel kellett volna kezdeni…).

Az utóbbi időben teljesen mellékszereplővé lefokozódott Vince továbbra is csak lézeng a sleppje körül, bár látszólag nagyon is el van foglalva a nevetségesen felesleges szerelmi szálával, ami egy igen gyenge próbálkozás az írók részéről, hogy úgy tüntessék fel, mint akinek még van tennivalója ebben a sorozatban (de nyilvánvalóan már az évadkezdés óta nem tudnak mit kezdeni vele). A többiek viszont nem csak tétlenkednek, egyesek szépen haladnak előre a siker felé, mások pedig továbbra is a szakadék szélén tántorognak. A jövő heti végső búcsú nem lesz mindenki számára boldog, ez már most tisztán látszik – vagy ha mégis, akkor az valami kegyetlenül erőltetett happy end lesz.

A régi hangulat és poén-áradat továbbra is valahol látótávolságon kívül lobogtatja zsebkendőjét, a sorozat már köszönőviszonyban sincs valódi önmagával, de azt hiszem, ezt már eleget ecseteltük. A filmben azért még látok lehetőséget, remélem, elkészül a közeljövőben – akár előzmény lesz, akár folytatás – mert egy ilyen gyenge évad után szükség lesz rá, hogy javítson valamennyit az összképen.

Az utolsó előtti rész az évadhoz képest teljesen átlagos volt, fapofával ültem végig, akárcsak a többit, úgyhogy legyen ez most 5/10.