Avengers Guardians, Assemble!

Sok gyerkőcöt foglalkoztat a kérdés, hogy vajon létezik-e a Mikulás vagy a Húsvéti Nyúl, és ha igen, akkor mivel töltik a Karácsonyi ill. Húsvéti Ünnepek elmúltával az év hátralévő részét? Pontosan ezekre a kérdésekre adja meg a Dreamworks a maga válaszát, méghozzá egy olyan választ, amire senki emberfia ez idáig nem számított: A Mikulás és a Húsvéti Nyúl ugyanis egy magukat Őrzőknek nevező, különleges alakulatba tömörülve óvják a gyerekeket a gonosz erők fenyegetéseitől. A csapatot pedig a Fogtündér és a Homokember (aki nagyjából az Álommanónak feleltethető meg) erősíti, ám egy napon a titokzatos Holdbéli Ember új őrzőt választ, a kissé felelőtlen és nehezen kezelhető Dér Jankó (ismertebb nevén Jack Frost) képében. A beilleszkedés nem megy könnyen, de amikor a világ gyermekeinek álmai veszélybe kerülnek, az öt legenda mégis egymást támogatva száll szembe a sötétség seregével.

Giccs, ami majdnem nincs

Yann Martel Pi élete című nagy sikerű regényének megfilmesítésekor elvárná az ember, hogy Ang Lee minimum egyszer tanácstalan legyen. Ennek oka pedig mi más lenne, mint Damoklész kardja, maga a kikiáltott enigma: A megfilmesíthetetlenség. Hogy ezt miért mondom? Talán, mert valami hasonló tanácstalanság lehetett úrrá jó néhány emberen, miután megnézték az első hivatalos előzetest, mely majdnem szétdurrant a giccstől, és folyt ki a szánkon. Ugyanakkor a helyzet nagyon is csalókának bizonyult.

Mese habbal

Bilbó, aki Zsákos, egy csordányi törp, komótos játékidő, hullámvölgyes baktatás, megházasítva egy újabb dimenzióval, expresszív tájképfestészet közvetlenül a szem előtt...Valami ilyesmi képpel az agyában cammoghat ki a néző a vetítőteremből, és az istenért nem tudja kiverni a fejéből, hogy minek ebből három rész?

Mélytengeri fabula

Amikor a Pixar még tudott színtiszta szórakoztató animációs filmeket gyártani...annak az időnek köszönhetjük például A Toy Story szellemes játékháborúját, az Egy bogár élete bátor hangyáit és egyéb ízeltlábúit, vagy éppen kedvenc ijesztgetőink, a két laza srác kalandjait a Szörny Rt.-ben. A nagy nevek mellé csatlakozott be 2003-ban egy Pizsi nevű bohóchal, aki keservesen próbálta elrabolt fiát visszakapni az óceán mélyén, ahol barátokkal és ellenségekkel hozta össze a sors, keserves mentőakciója azonban nem várt méretű lelkesedést váltott ki a nézőközönségből anno is, és így eshetett meg, hogy idén újra mozikba küldték, egy kisebb hátszéllel: a lassan érdektelenné váló 3D-vel.

„A tenger és a széljárás olyan amilyen.
Vagy alkalmazkodik hozzá az ember hajója, vagy elsüllyed.”

(A Horror-mirror megalkotója, főszerkesztője, a belekben, vérben dagonyázó, elvakult horrorgeek most tagadhatatlanul ironikus módon egy bájos meséről számol be nektek. Purga kritikája következik. - Gevin)

Bekövetkezett az, amitől talán sokunk tarthatott, amióta a Pixar összeállt a Disney-vel: készítettek egy tipikus Disney-filmet.

Félreértés ne essék, én imádom a legendás rajzfilmgyár klasszikus műveit, de felnőtt szemmel rá kell jönnie az embernek, hogy bizony gyakran nyúlnak ugyanazokhoz az elemekhez, panelekhez. Ez a film meg voltaképpen megtestesít mindent, ami Disney: a főszereplő egy hercegnő (mily meglepő), aki fegyvert forgat és lázad a sorsa, kiváltképp az anyja ellen, aki merev, mint a karó. Ja és még egy jópofa lova is van.

Nem motkánynak való vidék

Akár hiszitek, akár nem, ez egy anime. Na jó, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor a spanyol-japán koprodukciós rajzfilm a leghelytállóbb megfogalmazás, de ez mit sem változtat a tényen, miszerint gyerekkorom(runk?) nagy meséinek jó részéhez bizony nem kevés köze volt ázsiai barátainknak.

A sorozat Jules Verne azonos című regénye alapján készült, és bár gondolom, senkinek nem kell bemutatni, azért felvázolom, csak a rend kedvéért. Albionban járunk, ahol egy bizonyos Willy Fog éppen új cselédekre tesz szert a cirkuszból megszökött Tico és Rigodon személyében. Később a klubházban érdekes téma üti fel a fejét a gentleman-ek közt, azon tanakodnak ugyanis, hogy meg lehet-e kerülni a Földet 80 nap alatt? Mindenki nagy meglepetésére Willy bejelenti, hogy még aznap felkerekedik, és pontosan 80 nap múlva visszatér földkörüli útjáról. A klub tagjai pedig fogadást kötnek, hogy ha valóban sikerül Fognak, akkor mindenki kiperkál neki 20.000 fontot.

Steinbeck 1937-ben eme kisregénnyel hódította meg a közönséget. És miután az utolsó mondat végeztével letesszük a könyvet, kétségtelenné válik, hogy miért. Az Egerek és emberek kisemberek sorstragédiáiba nyújt egyszerre betekintést és átélést a lehető legegyszerűbb elbeszéléssel. S habár talán közhelyesen hangzik, de mégis: tiszta és őszinte. Kvázi száz oldal alatt épít lerombolhatatlan hidat az ember lelkéhez.

George és Lennie két alkalmi vándormunkás, akik egyik tanyáról vándorolnak a másikra, hogy a kemény fizikai munkával megszerzett bérükből valahogy eltengődjenek. Egyik állomásukba nyer az olvasó bepillantást, amelynek aztán olyan végzetes következményei lesznek, amely egyaránt kihat mindkettejük életére.