A végeláthatatlan, tejfehér jégmezők, hófedte hegycsúcsok és mélyen vájt szurdokok kalandorai visszatértek, hogy a zord és kietlen jégkorszak eme szedett-vedett csordájának imádnivalóan eszement tagjai immár negyedszerre csábítsák egy izgalmakkal és veszéllyel teli, de vidám percekben sem szűkölködő, lebilincselően mesés utazásra a nézőt, 6-tól 106 éves korig.

Ahogy már megszokhattuk, a javíthatatlanul balszerencsés Motkány egy félresikerült makkszerző akciója indítja be a katasztrófába torkolló események láncolatát, mely jelen esetben kataklizmaként söpör végig a bolygón, elindítva a kontinensvándorlást. A földmozgás pedig sajnálatos módon elszakítja a csordától Mannyt, a mamutot, Diegót, a kardfogú tigrist és Sidet, a kelekótya lajhárt, akik egy aprócska jégtáblán rekedve sodródnak egyre távolabb a kontinenstől. Mialatt hőseink a hazajutás módján tanakodnak, egy csapatnyi vérszomjas kalózzal is meggyűlik a bajuk, ám a három elválaszthatatlan cimborát nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hátat fordítsanak a veszélynek, pláne ha segítségükre siet Sid nagymamája, akinek a természete legalább olyan rossz, mint a szaga…

Ezt a bandát nem kell félteni, hiszen továbbra is kiváló érzékkel sodorják magukat egyik galibából a másikba, hogy aztán jó sok szerencsével és persze elmaradhatatlan humorérzékükkel evezzenek, másszanak, csússzanak vagy éppen repüljenek ki belőle. Ezalatt egy párhuzamosan futó szálon Manny lánya, a kamasszá érett Kisbarack igyekszik bekerülni a menők közé, míg a cselekményt szüntelenül felpezsdítő, önmagára és környezetére egyaránt fokozottan veszélyes Motkány is megkapja a neki járó pár perces közjátékokat, melyek ezúttal is a film leggyilkosabb poénjait szállítva dolgozzák meg rekeszizmainkat. És még ha az új karakterek többsége – főleg a gonosz kalózok – nem is lettek annyira élénk és emlékezetes figurák, mint várnánk, legalább Sid hibbant mamája és a cukiságrátát az egekbe szöktető harcos hörcsögök kolóniájának zabálnivalóan pufók tagjai remekül asszisztálnak régi barátaink mellett.

A készítők szerencsére nagyon jól tudták, hogy az első rajongók már tíz évet öregedtek a nyitóepizód bemutatkozása óta, így annak ellenére, hogy a történet sablonos, és a beágyazott mondanivaló is csupán a gyerkőcöknek hathat újdonságként, azért nem feledkeztek meg az idősebb korosztályról sem. Bár a mai kamaszokra reflektáló tini-mamut vonal a maga bárgyúságával erőteljesen karcolgatja a kínosság határát, a poénok legjava rendszerint célba ér. A humor mellett pedig pazar látványvilágba csavart kalandok avanzsálják kellemesen hűsítő élménnyé a Jégkorszak 4-et, ahol rettegett kalózok és szárazföldi motkányok lovagolják meg a jégtáblákat mardosó, tajtékos hullámokat. 7/10