Mese habbal
Bilbó, aki Zsákos, egy csordányi törp, komótos játékidő, hullámvölgyes baktatás, megházasítva egy újabb dimenzióval, expresszív tájképfestészet közvetlenül a szem előtt...Valami ilyesmi képpel az agyában cammoghat ki a néző a vetítőteremből, és az istenért nem tudja kiverni a fejéből, hogy minek ebből három rész?
Mert teljesen jogos a felvetés. A gyerekkönyv interpretálása ilyetén formában igazán meglepő választásnak bizonyul, még ha nem is a manapság divatos 'keressünk több pénzt bontogatással' - elvet akarja bárki is követni. Tolkien gyermekeknek szánt fantasyregénye vajon képes lesz-e úgy megelevenedni a vásznon egy olyan ember kezében, aki ha nem is kisujjból, de minimum középsőből rázogatja ki az eposzi magasságokat, és a Tolkien teljes legendáriumot? Bizalmam egy picit megrendült.
Mintha Peter Jackson kicsit lejjebb adta volna a szintet. Mintha nem akarta volna magát megerőltetni egy ilyen kaliberű produkció elkészítésének magára vállalásakor. A baj az, hogy a magamfajta mozinéző hiéna módjára veti rá magát az óvatlan rendezőre, holott még csak nem is tartozok az élbolyba, akik A Gyűrűk Ura dicsőítését tartják életcéljuknak.
Fanatizmustól mentesen pedig egyre csak szembetűnnek azok a fránya hibák. Jackson legjobb lépése (valószínűleg), hogy szóról szóra használta fel az eredeti művet, a három rész előrebocsájtása azonban még így is előzetes aggodalomra ad okot.
Igazából munkájának nagy részét nem bízta a véletlenre. Igényes szereposztása korábbi munkáival vetekszik, ráérzésszerű lehet a kiválasztás, ugyanis egyetlen szereplő sem kérdőjelezhető meg. Martin Freeman valóban megteremti a hobbit nevű fajt, aki széles gesztusokkal, kifejező testbeszéddel, és habitussal formálja meg szerepét.
Rendezésében is többé-kevésbé hasonló színvonalat üt meg, és egy egyszerű barlangi csúszdázást is képes olyan magasságokba emelni, hogy a néző lassú, de biztos fejmozgással kísérje a látottakat. Kamerakezelése még mindig elképesztő képeket és perspektívákat alkot például egy hegy belsejéről, vagy éppen egy sík területről, a rácsodálkozás pedig akarva-akaratlanul is előbukik belőlünk.
Viszont néhány dologban igazán amatőr módon jár el. Míg A Hobbit flórájának és tájkép-kialakításának látszata elképesztő, addig a fauna valami borzalmasan undorító. Megalkotott lényei félmunkát sugallnak, és ezáltal viccesen ingadozik a CGI-áradat is. Egyes lényei (pónik a "karámban", nyúlfogat) visszataszítóak, Koboldkirálya és egyéb, a mitológia szerves részét képező teremtményei mégis igényesen, a történet hangulatához illeszkedve, karikatúraszerűen vannak kialakítva.
A csapongás problémája azonban máshol is igen erőteljesen jelen van: nem tudja, hogy kihez szóljon. Amíg másfél órán keresztül törpök szélsőséges tulajdonságaival akarja röhögtetni a nézőt, eljutunk oda, hogy a zárásban pedig majdnem kettéharapják egyiküket. Kérdem én: Akkor most kinek is szól ez a történet? Gyermekeknek, akik kiválóan szórakoznak az első harmadon, vagy idősebbeknek, akiknek csak a felétől kezd el valamit is mondani a komolykodó, eposznak beállított mesécske? Utóbbi csoportból pedig még a korábbi trilógiát kedvelők közül is húzni fogják néhányan a szájukat, ugyanis idealizáltan, de valami olyasmi színvonalat fognak elvárni.
- Ti olvastátok a könyvet, vagy szeretitek A Gyűrűk Urát?
- Nem.
- De ha rossz lesz, akkor én biztos kimegyek a teremből.
Kiment. Még az első óra sem telt el, és már ilyesmi események kezdtek történni, részemről csak komótos pillacsukogatások estek meg, de azt hittem, sohasem tudom meg, mi lesz a végkifejlet.
Erőmutogatás ez, kérem szépen. Lehet itt gyönyörű, de helyenként kibaszottul elmosódó 3D, mely megmenti az egész mozit. Kiválaszthatja mesteri precizitással a szereplőket, ha például a törpök közül háromról már kínosan, fejet vakarva tudok csak teljes bekezdésben beszélni. Bonthatja három részre, ha gyakorlatilag ugyanilyen színvonalra hajt, úgyis lesz nézője. Épp ez a probléma. Ha a rendező úr tudja, hogy alkotása bármilyen színvonalú is, de meglesik, soha nem fogja magát eléggé megerőltetni, max. csak a szerverparkokat, mint ahogy azt most is tette, valószínűleg.
Haragudni valójában nem tudok annyira A Hobbitra, mint amit most írásommal sugallni próbálok. A sötét teremben az első óra után valami történik: az ember elkezdi élvezni a filmet, a végén pedig úgy kel fel, hogy bár sok sok dologba bele tudna kötni, minek tegye, hiszen valamiért mégis csak kifizette azt a fránya mozijegyet, és kapott is valamit, aminek csak egy részét érdemes elfelejtenie. 7/10