A manapság készülő horrorfilmek többsége vagy remake, vagy egy innen-onnan összelopkodott tucatfilm. Az Unborn ez utóbbi kategóriába tartozik, és abból se a jobbik fajtába. David S. Goyer rendező/forgatókönyvíró számos régi klasszikus és pár újabb, kevésbé ismert műből emel át különböző elemeket: az ijesztő kisfiút láthattuk az Ómenben, a nyakatekert torzszülöttek az ázsiai agyszüleményekre jellemzők (pl.: Mezsgye) és a gonosz szellem által megszállt csaj pedig leginkább az Ördögűzőből lehet ismerős. És persze ott van a hősünket önzetlenül segítő babonás barátnő meg a mindent tudó idős hölgy sablonja is.

Ne szaladjunk ennyire előre, inkább lássuk a történetet nagyvonalakban: Casey-t szörnyű rémálmok és látomások gyötrik. Mikor a hallucinációi kezdenek egyre élethűbbé válni, nyomozásba kezd, s rájön, hogy édesanyja szörnyű titkot vitt a sírba. Miközben kérdéseire keresi a választ, egy két világ közt rekedt kísértet is felbukkan, aki a lányra pályázik, és célja elérésének érdekében bármire képes. Casey-nek csak néhány segítőtársa akad, hogy megakadályozzák a gonosz megszületését.

Ezzel most félrevezettek kicsit, mert a Frozen nem horror, hanem egy rettentően nyomasztó és reményvesztett szituáció megelevenítése. Mindez csontig ható drámával vegyítve. Egyébként annyiban ide lehet kapcsolni a horrort, hogy vannak benne keményebb, gyomorforgatóbb jelenetek, de egészen más a szerepük, mint bizonyos filmeknél.

Eddig simán elkerülte a figyelmemet ez a film, de amikor megláttam, hogy a stáblistán hemzsegnek a magyar nevek, úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

A sztori egész szimpatikus a maga egyszerűségével: Marnie, miután frissen szabadul a börtönből, még egy időre házi őrizetre kényszerül. Szépen fel is szerelik a bokájára a kütyüt, ami riasztja a rendőrséget, ha 3 percnél tovább tartózkodik 100 lábnál (nagyjából 30 méter) távolabb az érzékelőtől. A fogság már önmagában is elég nagy probléma, de Marnie rövidesen szembesül azzal a ténnyel, hogy nincs egyedül a lakásban. Egy dühöngő kísértetnek nem tetszik, hogy megzavarták nyugalmát, ezért mindent megtesz, hogy eltávolítsa a betolakodót. Csak egy a bökkenő: Marnie nem hagyhatja el a házat…

Így kell horrorfilmet csinálni vér nélkül. A franciák megint megmutatták, hogy hogyan kell leverni Hollywoodot, úgy hogy végig tudjon izgulni az ember, anélkül, hogy kifordulna a gyomra. Legjobban az tetszett, hogy mennyire brutalitásmentes az egész, és mégis körömrágós, párnaszorítós a történet. Ezzel engem százszor jobban megnyernek, mint egy Human Centipedevel.

Már az Intro teljesen bepörgetett: egy csaj és az anyja utaznak kocsival, amikor balesetet szenvednek. A muter kiszáll, hogy megnézze mi van a motorral, aztán pislantunk és el is tűnik. A kiscsaj kiszáll keresni, és elkezd furcsa hangokat hallani. Innentől nem nehéz kitalálni mi jön, de azért nem lövöm le, a lényeg, hogy nem követi el az "általános idióta viselkedés horrorfilmben" kliséket, vagy tényleg csak párat. Innentől a zsebükben voltam. A továbbiakban egy francia pár, eszméletlenül tágas otthonába megyünk, ahova betörnek ismeretlenek, és elkezdenek szórakozni velük. Mármint tényleg teljesen megszivatják a két főszereplőt. Nem az van, hogy kapásból nekik esnek egy acélvágóval, hanem teljesen az őrületbe próbálják kergetni őket. Az a szerencse, hogy nem hagyják el magukat teljesen.

Azt hiszem megvan az idén Karácsony éjjelre való program. A Tapló Télapó mellé, itt a nem sablonosan "mentsük meg az ünnepet" film. Abszolút nézős.

"Have a peaceful Christmas. And happy fucking New Year."


 

Dr. Jones már felboncolta nektek a filmet, úgyhogy kisregényt nem fogok írni, de most tőlem olvashatjátok, a kis léből hatalmas kasszát dagasztó horror "kritikáját". Nekem azért jobban bejött, de hogy mi a frászért rázott ki pár embert a hideg, ettől a kamerás cucctól azt csak valami nagyon kisértetbuzi ember tudná megmondani.



Konkrétan azért is ez a rácsodálkozás, mert az Ideglelés '99-ben már rég ellőtte ezt az ötletet, hogy kézikamerával szarattak be mindenkit. Az még jó is volt, terjedt vhs-en, és bár sosem rajongtam ezekért a handycames cuccokért, de ez tetszett. A PA egyik legnagyobb gondja szerintem az, hogy rohadtul nem bírta el ezt a játékidőt. Ez egy 40 perces sorozatepizódként ütött volna igazán nagyot. Így csak egy unalmas kezdetű, néhol érdekes sztori látszatát színlelő anyag lett belőle, ami mikor már igazán beindulna gyorsan ki is kapcsolja magát. Végre jönne az izgalmas rész és puff, vége. Haha.

Ugye a történet egy párról szól, akik azt vélik felfedezni, hogy valamiféle démon zaklatja őket, ezért bekamerázzák a hálót, hogy meg tudják mi történik a szobában éjszaka.

Egyébként néha úgy éreztem, mintha tipikus tinipicsák lettek volna megcélozva közönségnek, akik még el is hiszik, hogy ez igaz történet. Azt mondjuk aláírom, hogy aki nagyon át tudja érezni ezeket a helyzeteket, ami itt is megvan, annak jó szórakozást, vagyis inkább parázást nyújthat a film. 12 évesen talán én is többre értékeltem volna.

Azért annyit még hozzáfűznék, hogy mire egekbe emelték a feszültséget, és keltették az izgalmat, akkor kezdte valahogy jobban lekötni a figyelmem. Szóval a vége nekem bejött, mert jól léptek szintet, de ami előtte volt, az nem volt elég velős. És ugye mire elérünk ide, már vége is van kb. Tőlem 5/10-et kap ez a jelenség, és azért látszik a hype, hiszen a második részre már 3 millát kaptak, és jelenleg vezeti a Box Office listát több, mint 41 millióval. Világpremier volt, játsszák már nálunk is, szóval aki rákapott az elsőre az sprintelhet a közelben lévő cinema egységbe. Vagy ez inkább otthoni műfaj?

Rendezte: Michael Dougherty

Mivel a Halloween kapcsán mindkét blogon rögtön erre a filmre gondoltak, így törvényszerű, hogy a hétvégi dömpinget ezzel kezdjük.

A rendezőnek ez az első komolyabb rendezése, íróként meglehetősen vegyes a filmográfiája, hiszen egyrészt ő írta a X-Men 2-t, ugyanakkor az über-ZS-kategóriás Bloody Mary-t is. Aztán egyszer csak előrukkol egy olyan nagy durranással, mint ez.

A történet elsőre igencsak zavaros, olyan mintha az alkotók csak gyors egymásutánba hányták volna az ötleteiket, csak, hogy mindenki érvényesülhessen. Aztán a végére egy olyan szépen kidomborított történetet kapunk, hogy csak ámulunk. Megszűnnek az üresjáratok, minden egy nagy egész lesz. Éppen ezért nagyon nem is bonyolódnék bele a történet leírásába, maradjunk annyiban, hogy az alábbiak megtalálhatóak benne: démonok, zombi gyerekek, vámpírok, farkasok, gore, pszichopata sorozatgyilkos, sötét titkok, cicik. Remélem ezzel mindenkinek felkeltettem az érdeklődését. Mindazonáltal van egy közös pont, ami arra szólít fel, hogy tiszteljük az ünnepet. Vagyis a tököket ne rongáljuk meg és adjunk édességet a „balázsoló” gyermekeknek. Igaz, minket ez annyira nem érint, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a film elsősorban az angolszász területeken élőket érinti.

Hatalmas bulik, csajok lenge öltözetben és egy álruhás sorozatgyilkos, aki vadászik rájuk. Nagyon kellemes tini-horrornak ígérkezett a Sorority Row, mert minden adva volt egy jó kis slasherhez, mégse tudtak vele mit kezdeni a készítők.

Már az első percekben kiderül, hogy egy „Tudom mit tettél tavaly nyáron”-klónnal van dolgunk. A Théta Pi nevű csajklub tagjai egy srácon akarnak bosszút állni, mert az megcsalta barátnőjét, de sajnos a tréfa balul sül el, és az egyik leányzó kerékkulccsal a mellkasában végzi. A hullát eltüntetik, aztán megfogadják, hogy senkinek sem beszélnek róla, majd ugrunk egyet az időben, és egy újabb bulin találjuk magunkat, ahol a csajszik rejtélyes mms-t kapnak, melyből kiderül, hogy valaki ismeri a titkukat, és ha ez még nem lenne elég, rövidesen vadászni kezd rájuk. Ehhez meg is van a maga eszköze. Na, mi lehet az? Hát persze, hogy egy kerékkulcs!

Brent a balesete után gyökeresen megváltozik; csövesként öltözködik, vagdossa magát és mikrofonba hányás-rockot hallgat. Lolának ettől függetlenül bejön a srác, így elhívja a bálba, amire egy szolid „Sajnálom, de nem” a válasz. A lány ettől bekattan, és nem kevésbé őrült apjával elraboltatja Brentet, hogy otthon megtarthassák saját báljukat, ami – mondanom sem kell – véresre sikerül. A helyzet reménytelennek tűnik a fiú számára, és a szoba közepén lévő csapóajtó alól kiszűrődő hörgésszerű hangok sem túl biztatóak…

Sok filmben láthattunk már szadista hajalmú, beteg családot, és itt is ők kerülnek a középpontba. A família mindössze három tagot számlál: Lola, apuci és a mama, aki mellesleg elég inaktív – valószínűleg azért, mert átfúrták a koponyáját, majd forró vizet öntöttek bele. A történet fő szála Brent kínzását tárja elénk, ami kellőképp sokkoló, de szerencsére nem esik át a ló túloldalára, és nem válik gyomorforgatóan undorítóvá.

Elszabadult a pokol a MédiaViagra háza táján: patakokban folyik a vér, végtagok röpködnek mindenhol, kísértetek csapkodják az ajtókat, és már a zombik is körülvettek bennünket. Ha valaki nem tudná, hogy miről van szó, mert önhibáján kívül nem olvasta a múltkori beharangozó posztot, annak elárulom, hogy pillanatokon belül kezdetét veszi a várva várt halloweeni mulatság itt a Viagrán. A két napig tartó őrület alatt egy igazi horror-áradatot fogunk rátok zúdítani: lesz itt szellemes, zombis, szörnyes, sorozatgyilkosos, vadállatos, stb. filmekről írás, és ezeken kívül különféle videókkal, rövidfilmekkel igyekszünk majd a hétvégi kínálatot még változatosabbá, érdekesebbé tenni. Lesz miből szemezgetni.

Az írásokhoz többnyire az elmúlt pár év terméseiből válogatunk; szót ejtünk olyan filmekről, amiket érdemes megnézni, esetleg újranézni, de a kerülendő alkotásokat sem hagyjuk figyelmen kívül. Igaz, már nem meglepetés, de nagy örömmel jelenthetem be, hogy a hétvégén tiszteletét teszi nálunk a Horror-Mirror fenegyereke, purga is, aki rögtön az elején egy remek filmet mutat be nektek. A borzongás tehát garantált; ne menjetek sehová, mert hamarosan jelentkezünk.