Galéria az alábbi kép alá rejtve.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
'80-'90 Classic Shit!
Agyfelmetsző
A rettegés íze
A Vadnyugat Eastwoodja
Dióhéjban
Mesék, amiken felnőttünk
Öltöny, Füst, Revolver
Trash-Fless
Alternatív előzetes
Anime
Blog
Blogger-Faggatás
Cigiszünet
Elmélkedés
Előzetes
Fun
Halloween Horrorfest
Hírek és infók
Horror-Weekend
Játék
Képregényajánló
Könyvkritika
Néznéd?
Nézted?
Nosztalgiacápa
Poszteradag
Rövidfilm
Sorozat
Stand-up
Szavazás
Toplista
Tudtad, hogy...?
Viagra Awards
Video
We Bring the Noiz
Galéria az alábbi kép alá rejtve.
Igaz, hogy lassan érkezik a második epizód, de előtte még foglalkozzunk egy kicsit a zombisorozatok trónját jelenleg birtokló TWD negyedik évados nyitányával, ami nézettségi csúcsot döntött (több, mint 16 millióan látták a premiert).
Ahhoz képest, hogy a sorozat népszerűségi hulláma nőttön nő, és egyre többen kíváncsiak a képregényből feldolgozott produktumra, ez a premier elég langyos volt. A harmadik évadban bőven akadtak hibák, ennek ellenére viszonylag szórakoztató volt nézni, bár drámában igencsak ingadozóvá vált a széria. Mostanra egyszerűen elveszett a karakterek értéke.
Az évad első részénél még nyomokban fellelhető szkepticizmusomat a harmadik szezon részről részre morzsolta le. A TWD végre az volt, aminek lennie kell. Dinamikusságában felülmúlta mindkét előző évadát, amihez a karakterek jellemfejlődései remekül idomultak. Ráadásul olyan meglepő pillanatokat sikerült produkálnia bizonyos epizódokban, amelyek miatt valóban kiemelkedik a kábeles sorozatok mezőnyéből. Aztán a nyolcadik epizód után kicsöngettek és valami ott, az egész lényegében megtört. Jött a második fejezet. A tovább után spoilerek.
Ha emlékeim nem csalnak már a második évad kapcsán felmerült az a bizonyos a találkozás, amelyre most sor került, és amit a nézők már pedzegettek jócskán ezelőtt. Azt kell mondanom, hogy ezzel a legerőteljesebb morális drámát hozta a sorozat mióta visszajöttek a szünetről a bandukoló hótak. Spoilerdanger.
Azon túl, hogy nézettségi okokon kívül gyakorlatilag semmi értelme nem volt megfelezni az évadot, be kell látni, hogy az egyre élvezetesebbé fokozódó harmadik szezon visszatérő epizódja volt eddig a legrosszabb. Lagymatag, feszültségmentes, már-már unalmas. Spoilerekre vigyázni a tovább mögött.
The Walking Dead 3x08
SPOILERREL VAGYOK, VIGYÁZAT!
Kicsöngettek a zombiknak. Na most már: a harmadik évad nem csak, hogy az első kettő szezon használható, és nem mellesleg hatásos dramaturgiai fogásait rángatja elő, de még szembe is megy az ottani elcseszett dolgokkal. Szinte nézői követelésre kiiktat karaktereket, nem várja meg míg a zombik lefutják a maratont, és ha már szépen megágyazott egy-két tragikus gyomrosnak, most fejét felszegve gyönyörűen kamatoztatja is azokat. Tehát a harmadik évad a balta, amely a rothadó húsú zombi feje felé száll. Gyors, ösztönös, kíméletlen, halálos. De a nyolcadik rész néhol bántóan naiv, s ezért kénytelen vagyok én is dorgálni kicsit. Andrea gyökér. De ez nem az ő, hanem az írók hibája, hiszen a csajt ügyesen építgették, sikerült elhitetniük velünk, hogy van ott sütnivaló, vág az ész. Aztán mégis: kétségbeesett és meglepődött ábrázatokon kívül ebben a részben a szőkeség csak hanukázott, mint egy idióta, akinek a legnyilvánvalóbb történések ellenére sem tisztul ki a kép. Ezek a momentumok azért idővel kikezdik a néző tűrőképességét, hiába karcol a szezon egyre inkább egy óriási TWD-feliratot a vértócsákba.
A poszt-apokaliptikus világ meggyötör, kimerültté és vaddá tesz. A Walking Dead karakterei ugyan már kétségkívül reményvesztettek, érzelmileg frusztráltak, de köröm- és hús-szakadtáig küzdenek a sétáló holtakkal és önmagukkal. Túl akarnak élni, menedékre lelni, ahol megszülethet az erre világra a lehető legelbaszottabb időpontban készülődő poronty. Ehhez pedig zombicsordákba kell mártaniuk koszos-véres pengéjüket, és töltényekkel kell kifúrniuk bomló agyukat. Spoilerekre felkészülni.
Kb. két hét és kedvenc nyúzott, sétáló zombijaink, a hozzájuk tartozó farmbéli szeretetteljes családdal együtt visszatérnek a tévébe. Ez a fél perces promó nem sok mindent árul el, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a merész, feszült jelenetek villogtatásával megint csak kamuznak - legalábbis egy picit biztos.
Melankolikus ének alatt lepnek el a zombik mindent a harmadik etapban, a kis csapat pedig igyekszik túlélni. Jó pár új arc, köztük egy igazi veszett női karakter dobja majd fel a szezont és egy régi, és egyben régóta várt visszatérő szereplő is tiszteletét teszi. Igaz ugyan, hogy testének nem a száz százalékával.
„Nyújtják, mint a rétestésztát” – szól a mondás, ami elég szépen körülírja a Sétáló hullák második eljövetelét, mivel annyi itt már a rétes meg a tészta, hogy az Újszentiváni Rétesfesztivál teljes vendégserege is jóllakna belőle. Történt ugyanis, hogy a satnya első évad után kaptunk egy kifejezetten izgis, feszült évadnyitót, és egy – mondjuk úgy – mozgalmas évadzárót. A gond csak az, hogy a két epizód között van 11 másik, többnyire teljesen felesleges töltelékrész, így aztán se íze, se bűze nincsen, de legalább jut belőle bőven mindenkinek.