The Walking Dead 3x08

SPOILERREL VAGYOK, VIGYÁZAT!

Kicsöngettek a zombiknak. Na most már: a harmadik évad nem csak, hogy az első kettő szezon használható, és nem mellesleg hatásos dramaturgiai fogásait rángatja elő, de még szembe is megy az ottani elcseszett dolgokkal. Szinte nézői követelésre kiiktat karaktereket, nem várja meg míg a zombik lefutják a maratont, és ha már szépen megágyazott egy-két tragikus gyomrosnak, most fejét felszegve gyönyörűen kamatoztatja is azokat. Tehát a harmadik évad a balta, amely a rothadó húsú zombi feje felé száll. Gyors, ösztönös, kíméletlen, halálos. De a nyolcadik rész néhol bántóan naiv, s ezért kénytelen vagyok én is dorgálni kicsit. Andrea gyökér. De ez nem az ő, hanem az írók hibája, hiszen a csajt ügyesen építgették, sikerült elhitetniük velünk, hogy van ott sütnivaló, vág az ész. Aztán mégis: kétségbeesett és meglepődött ábrázatokon kívül ebben a részben a szőkeség csak hanukázott, mint egy idióta, akinek a legnyilvánvalóbb történések ellenére sem tisztul ki a kép. Ezek a momentumok azért idővel kikezdik a néző tűrőképességét, hiába karcol a szezon egyre inkább egy óriási TWD-feliratot a vértócsákba.

Apropó: ha már Michonne karakterét voltaképp nyolc teljes epizódig funkciótlan morgó-mogorva lény szintjére redukálták, aki azért előszeretettel forgatja a japán törzsi eszközt, amikor végre lenne mit tenni, akkor hagyhatnák neki. Bár kétségtelen, hogy voltaképp a karakter még csak most juthatott el arra a szintre, hogy kiteljesedhessen, de mégis indokolatlannak érzem, hogy a Kormányzót még Andrea érkezése előtt a lánya után küldhette volna, de ehelyett elkezdte fojtogatni - mert az nyilván gyorsabb és célravezetőbb. Ettől persze a félszemű kalózzá avanzsált Governor még hatásosabb, pláne amikor felkonferálja a két testvért az aréna zombivelőktől koszos porondján. Hínnye, ez az évad azért baszott mód pörköli a zombicombokat az hétszentség - ha az előbb említett apróbb kisiklásokat finomabban, értelmesebben kezelnék, akkor örülne csak pofátlanul a valagam.

Ja, izé, SHANE!

Dexter 7x10

Nem rég már említettem, hogy a jelenleg futó évad a széria legszebb korszakát idézi és szerencsére ez továbbra sincs másképp. Egyetlen kis gyenge folt éktelenkedik most rajta, miután az aktuálisan fenyegető veszélyt (az orosz Isaak Sirko-t) már jóval a finálé előtt eltávolították (doggfather és az én nagy sajnálatomra) hirtelen bedobtak (nem feltétlen kellett volna) egy újabb random sorozatgyilkost, akit Dexter kettő egész rész alatt el is intéz - vagyis csak majdnem. Kissé időhúzó-időkitöltő húzásnak éreztem, ahogy a múltból hirtelen felbukkanó gyilkos lány apját is, de végül gratulálnom kell az íróknak ismét, mert remekül gurították tovább a szkript fonalát. Azért pedig végképp, hogy a Dexter-ben már a kezdetek óta kedvelt minőségi dialógusok továbbra is gyönyörűen magasröptűek. Ráadásul a tizedik részben történt egyfajta belső fejlődés, aminek talán elérkezett az ideje és hatására Dexter tudatosan ölt olyat, aki nem felelt meg az apja által tanított kódexnek. Egyébként valahogy így kell kinéznie egy sorozatgyilkos románcának - egy kérdés, mely felmerült bennem: Hannah biztos megéri a következő évadot?

Homeland 2x10

Nem mondhatom azt, hogy ez az évad nem jó, de ugyanakkor azt sem állíthatom, hogy van olyan profi és kiemelkedő, mint a ragyogó bemutatkozó szezon. Remekül startoltak ugyan, egyből egy olyan szituációt teremtettek, amellyel sikerült megnyugtatniuk a nézőket, hogy nem szándékoznak az önismétlés mocsarába belegázolni, sem elérdekteleníti a történetvezetést és a már cizelláltan kidolgozott karaktereket. De útközben, a terrorista robbantások sodrásában a szétszóródó törmelékek valamit lecsiszoltak a Homeland-ből. Kiegyensúlyozatlanná vált a feszültség. Botladozik a ritmus és a dinamika. Van, hogy a Carrie-Brody párbeszédek megidézik az első szezon legaddiktívabb perceit, ugyanakkor van, hogy már nem tudják tartani a tétet az írók. A magas fordulatszámú, pulzáló izgalmi faktor lecsökken. És ilyenkor képesek olyasmi felé fordulni, mint amit ebben a részben láthattunk, ami olcsó is, hatásvadász is, de leginkább azt mondanám, azért van, mert kezdenek kifogyni a szkriptfaragók. Nem lehet a végtelenségig húzni ezt az egészet, akkor sem ha Brody-t kettős ügynökké avanzsálják, Carrie-t elrabolják, Soul-t hátráltatják és a CIA-n belül is egymással marakodnak. Ennek ellenére a második évad így sem szűkölködik feszültség teljes pillanatokban, a főszereplők továbbra sem lankadnak a teljesítést illetően, de már lekopni látszik róla az plusz réteg, amely anno kifényesítette.