Visszasírjuk a Tvájlájtot
A szürke ötven árnyalata egy rajongói Alkonyat-kreálmánynak indult, és valóban, a történet minden apró mozzanatán érződik, hogy ez egy megkeseredett háziasszony többéves szexmegvonástól megcsömörlött elméjének – kizárólag saját maga szórakoztatására – a világra ellett szörnyetege. Ez a szörnyeteg pedig egy középronda, jellemtelen, huszonéves szűzlány és egy jóvágású, szintén huszonéves, aberrált pénzeszsák bizarr kapcsolatát meséli el.
Valahol Hawaii-n egy gondosan eldugott kutatólaborban nagyon titkos és még annál is illegálisabb genetikai állatkísérletek zajlanak, melyek következtében elszabadul két borzasztóan mutáns és rettentően veszélyes ősragadozó, akik azonnal brutális ámokfutásba kezdenek, de még van ennél durvább is, úgyhogy mielőtt tovább olvasnál, nyugodtan menj el sétálni, mert a kutatólabor tulajdonosa a megboldogult David Carradine.
A SyFy csatorna kimeríthetetlen ötlettárral rendelkező gagyigyára újabb szörnyeteget ellett a világra. Ezzel pedig újra eljött az a dicső pillanat, amikor az ép elme térdre kényszerül…
Egy félresikerült űrrakéta-kilövést követően a kilövendő űrrakéta szállítmánya véletlenül egy állatkertben köt ki, ahol egy Stella nevű 8 méteres krokodilt úgy megfertőz szupertitkos nanotechnológiával, hogy a csúcsragadozó megállíthatatlan robotkrokodillá mutálódik, és még jól el is szabadul. A gyaníthatóan egy megcsömörlött állatkerti recepciós által megálmodott történet ezután kétfelé ágazik: míg az egyik szálon az új biológuslánnyal hősködni induló vadőr hajszolja a géprettenetet, ezzel párhuzamosan az említett vadőr tinédzserkorú fia a közeli aquaparkban medencésbulizik más tinédzserkorú fiúkkal és lányokkal. Micsoda balszerencse, hogy az állatkert minden egyes tava összeköttetésben áll az aquapark medencéivel…
- Hello. – Szia. – Mi újság? – Semmi különös. – Kérsz egy sört? – Az jól esne. Köszi. – Nincs mit. Érzed a komlót? – Aha. – Nem akarsz rágyújtani? – Most nem. – Biztos? – Aha. - Tényleg nem? – Tényleg. – Még egy sör? – Jöhet.
Legbuzisabb inváziós film evör
Úgy tartja a mondás, hogy amennyiben a csecsemő fejét vagy testét hártya borítja, mikor világra jön, azaz „burokban születik”, akkor kivételes szerencsével áldja meg a sors. Ez oda vezethető vissza, hogy amikor a burok leválik a méh faláról, megszűnik a magzat oxigénnel való ellátása, így amennyiben a szülést segítő egyén a burkot azonnal fel nem tépi, a magzat megfullad. Azonban ha sikerül a szájon át való légzést biztosítani, akkor az illető valóban szerencsésnek mondhatja magát, amiért életben maradt. A Stephenie Meyer regényéből készült filmnek eme jelenséghez kurvára semmi köze nincsen - pusztán érzékeltetni szerettem volna, hogy még ebbe a pár soros szösszenetbe is mennyivel több izgalom, érzelem, drámaiság és tudományos fantasztikum szorult, mint az Alkonyat-sorozat írónőjének „romantikus” „sci-fijébe”.
Parajelenségek Kinect-támogatással
A plakáton virító felirat szerint az összes eddigi parajelenség ide vezetett. Nem fogjátok elhinni… egy házba! Egy biztonsági kamerákkal felszerelt házba, melynek lakói még pluszban kézi kamerákkal meg kamerás mobilokkal boldogítják a nézőt – gondolhatnánk, de ezen elhamarkodott, már-már szégyenletes előítéletnek számító – egyébként teljesen jogos - feltételezésünket a kreativitás határait feszegető írók alaposan szembe köpik egy rothadó fogból kiszívott gennyes csulával. Mivel hogy ebben a házban még a hatéves szarosnak is saját notebookja van, a háztartásban előforduló számtalan noti kameráján ill. a Kinect mozgásérzékelő pontocskáin keresztül csodálhatjuk éjjel-nappal a lakást, és szerencsére semmiről nem maradunk le, mivel a család szarik a rezsire, így a gépeket mindig bekapcsolva hagyják a lehető legjobb szögekben elhelyezve… Beleborzongok, annyira életszerű.
Mi történik, ha néhány életunt fiatal felbérel egy túravezetőt, hogy vigye el őket a ’86-os csernobili atomkatasztrófa helyszínének közelében elterülő, Pripjaty nevű, azóta is kihalt városba? Segítek: természetesen ideget lelnek. Mivelhogy a radioaktív sugárzástól vérszomjas hajléktalanokká mutálódott emberek hordái támadnak rájuk, meg egy falka kóborkutya és egy panellakó cgi-medve. /Kreativitás level 85/
„Basszál be és drogozzál, mert attól kurva menő leszel!” – üvölti a film készítőinek marihuánafüstben, ekitabikban és szélvédőre hányt alkoholban manifesztálódó, kulturális nevelési indíttatású üzenete, mélyen megszólítva minden mai fiatalt; mellékesen hozzáfűzve, hogy amennyiben nem így teszel, még a szüleid is lúzernek tartanak majd.
Kivételesen nem az Asylum gagyigyára köpte ki ezt a lélegzetelállítóan figyelemre méltó bestiát, ami mellesleg abszolút méltán viseli a Szupercápa nevet, mivel legtöbb fajtársától eltérően képes a szárazföldön járni, és – most figyelj! – még repülni is tud. Na jó, repülni talán mégse, de tény, hogy röptében harapja ketté a repülőket. Ilyenkor persze rögtön felmerül a kérdés, miszerint akkor meg mégis mi a fészkes fene szállhat szembe egy ilyen legyőzhetetlennek tűnő teremtménnyel, melynek nincs ellenfele se földön, se vízen, se levegőben? A válasz természetesen az amerikai hadsereg legújabb csodafegyvere: egy négy lábon járó, karatézó tank.
A gondok már a magyar címadásnál elkezdődnek, hiszen a legyőzhetetlen Thort már az első öt percben lezúzza egy rendkívül élethűen animált dinoszaurusz-kutya hibrid, amikor is az Ollókezű Edward és Lady Gaga szerelemgyerekére sminkelt Richard Grieco alias Loki felemelkedik az Alvilágból, hogy megszerezze Odin kalapácsát, ezért rátámad Asgard ragyogó palotájára.
