Ha volt bármi, amiben nem voltál biztos a Fűrésszel kapcsolatban, akkor ezen most változtathatsz. Például tudtad, hogy Gordon csak azért vágta le a lábát, mert félt, hogy felfázik?

A Tűzgyújtó nem elég drámai, nem elég izgalmas, nem elég fordulatos, nem elég érdekes, de legfőképp nem elég Kinges. Rutinregény. A pirokinetikus képességgel rendelkező aprócska fiatal lány kálváriája King sokadik regénye (szám szerint a kilencedik). A király túl van már többek közt a Carrien, A ragyogáson, és mintha ez a könyv csak a kiadó nyomására készült volna el. Érződik, mintha kissé fáradna a mester.

Szó sincs róla, hogy a Firestarter egy rossz könyv volna. Megvannak benne azok a részletes, atmoszférateremtő, ötletes leírások, nüanszok, amelyek Kinget Kinggé tették. De a főszál kifejezetten unalmas több fejezeten keresztül. Túl van írva. Nincs ezen mit szépíteni.

Bizarr családi kötelékek

A szegény, szerencsétlen, gyanútlan amerikai fiatalok immár 11 éve, sorozatban a hatodik alkalommal térnek ki halálosan Nyugat-Virginia hegyei között, hogy friss hússal és belsőséggel gazdagítsák a vérszomjas hegyi emberek svédasztalát.

Noha a rémálmok csak holnap kezdődnek, addig is nyissuk picit résnyire a borzongás kapuit, lessünk be a Halloween előszobájába és elevenítsük fel, hogy milyen is volt tavaly a horror ünnepe a Viagrán. 

Az újraélesztett franchise 2011-es indulásával hamar lekotorta magáról a nézői előítéleteket, melyek már azelőtt koporsóba vágták és földet dobtak rá mielőtt egyetlen képkockát is láttak volna belőle. Aztán jött Rupert Wyatt (meg Andy Serkis) és úgy ránk cáfolt(ak), hogy a Lázadás az év egyik legjobb blockbustere lett. Annak lezárásában pedig már olyan ígéretek látszódtak körvonalazódni, melyek még merészebb, átfogóbb és komplexebb folytatásokkal kecsegtettek. Ha a Lázadás egy morálisan és emocionálisan bivalyerős expozíció volt, akkor a Forradalomnak minimum kétszer olyan nagyszabásúnak kellett volna lennie. Nem lett az, de Matt Reeves (direktorváltás történt) nem tépte ki az impozáns gyökereket, hanem magabiztosan tovább vitte azokat.

Julia Roberts ma ünnepli a 47. szülinapját. Ezúton kívánunk Boldog Szülinapot a Pritivumennek.

„Pretty Woman, i don’t believe you, You’re not the truth..”

Elmondom, miért szeretem ezt a filmet. Mert pofonegyszerű és ezt nem rest kimutatni. Három alapvető dologról szól: money, fuck, love. That’s it. A Pritivumen még abból a Hollywoodból származik, amely nem félt attól, hogy a produkció, amit előállít, szimpla, mint egy kotongumi. Hogy nem szól többről, mint arról, hogy a jól fésült, szemérmetlenül gazdag bizniszmen beleszeret az útszéli lotyóba. Beverly Hills, 90-es évek, gejl zenék, kurvás göncök, kaviár, limuzion, drog és hatalmas mosolyok. Ez még az az Amerika, ahol bármi megtörténhet. De Gary Marshall rendező és J.F. Lawton forgatókönyvíró (aki többek között a Seagal féle Úszó erődöt is firkálta) maradtak ennél a hétköznapi alapkoncepciónál (kvázi klisé a valóságból).

Hogy mit keres Emilio Estevez egy akcióvígjátékban, ami nem paródia? FO-GAL-MAM SINCS. De ha azt mondom, hogy a társa Richard Dreyfuss, akkor ugyanolyan értetlen arcot vághattok, mint az első kérdés hallatán.

John Badham filmográfiájában olyan filmek találhatóak, mint a Mel Gibson-Goldie Hawn féle Palimadár vagy a James Woods-Michael J. Fox párosa által emlékeinkben halványan élő Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő. Szóval a pali afféle iparos és a munkái közül talán a legjobb a Zsarulesen. Habkönnyű, humoros, erőlködésmentes és szórakoztató.

2.0!

Félelem és nyüszítés. Október 31. Idén is jövünk.

Megfoghatatlan. Lenny Abrahamson egy olyan dologról mesél, amibe nem lehet belekapaszkodni, ami kicsúszik a kezeid közül. Hangok, ütemek, ritmusok és érzések. A tehetség nem tanulható. Megadatik. Vagy nem. A Frank alapvetően nem a zenéről, nem a zenekarról, vagy annak kínkeserves útjáról regél, hanem az egyénről, aki mindent - kerüljön az bármibe is - feláldoz az önkifejezés oltárán. (A poszt további része spoileres lehet).