A hazai filmgyártásból gyakorlatilag minden alkotóelem, csíra vagy megmozdulás úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. A nagyszabású, egyéni projektek, ötletek, az ambíció, a rajongás - na és persze főleg a pénz. Jellemző, hogy egy operatőri növendék (Malics Gábor), afféle "házi feladat" okán ígéretesebb thriller-előzetest eszkábál össze, mint amit kis hazánk fel bír mutatni az elmúlt 5 évben - A Nyomozó még mindig az elmúlt 10 év egyik legjobb magyar filmje. Nem csoda, hogy a készítők most azon fáradoznak, hogy mindezt a 4 perces mutatványt egész estés mozivá bővítsék. Leszámítva az amatőr színészi játékot a tréler nagyon kompakt, ígéretes, brutális és feszes, amilyennek lennie kell - egyetlen hibája, hogy talán túl sok poént lő le. De persze kezdetben ők sem gondolták, hogy akár egész estéssé bővíthetik. Mindenesetre a támogatást megérdemlik.

Szuperhősmozi dán módra.

Érdekes dolog ez a kíváncsiság. Alap esetben nem rossz vagy káros: felfedezésre sarkall, új dolgokat ismerhetünk meg a kis hanggal a fejünkben, mely egyes esetekben viszont korrigálhatatlan tévútra vezet minket. Engem. De akkor miért magyarázok erről a fránya kíváncsiságról? Hogy jön ez ide? M. Night Shyamalan és a kíváncsiság együtt halálos kombinációnak bizonyul, utóhatásait pedig még mindig érzem. Ez a csoda pedig A Föld után névre hallgat.

Nem hiszem és nem gondolom, hogy lehetne erősebben kezdeni (folytatni) a túlzás nélkül a világ egyik legfájdalmasabb tévédrámájának utolsó nyolc részes felvonását. Vince Giligan sorozatának kontextusában ez az a fajta következetes építkezés, amely már a széria születésénél olyan bikaerős cölöpökre volt felhúzva melyek megingathatatlanok és törhetetlenek. A kérdés pedig nem az, hogy Walter White börtönbe, a híd alá, vagy végül halálra jut-e majd az utolsó epizód végén, hanem, hogy a pokol vajon van-e olyan mély, amely elég lesz számára. A továbbra csak az kattintson, aki látta a nyitást.

Az utolsó skót király nagyívű történetmesélése kifejezetten élvezetes és hatásos volt Kevin Macdonald-tól, szóval, ha megnézitek az alábbi trélert (amely az új filmje lesz), akkor akár még érthető is, hogy miért tűnik egészen hangulatosnak. Annak ellenére, hogy egy szerelmes történetet csomagol poszt-apokaliptikus köntösbe.

Ha elég régóta nézel filmeket, ha őrülten, mindennél jobban a megszállottjukká válsz, szenvedélyeddé avanzsál ez a tevékenység, akkor előbb-utóbb eljutsz egy pontra. Ez a pont minden egyénnél máshogy és másban kulminálódik. Az én felfogásom szerint bizonyos filmek, műremekek a barátaiddá válnak. Némelyikük közeli ismerős marad, némelyikük haver, és van amelyikükkel csak köszönőviszonyt ápolsz. A Remény Rabjai viszont az egyik legjobb barátommá vált az évek során. Stephen King és Frank Darabont kollaborációja mestermű.

Ben Stiller egy ilyen kalandhajhász, érdekes, megkapó és fantáziadús(nak tűnő) filmben? Nekem ez kell.

Az évnek ez a szakasza ismét elérkezett és itt most nem arra gondolok, hogy a nyárnak mindjárt vége. Hanem hogy bizony hamarosan visszatérnek az őszi sorozatok. Yay! A lenti lista tartalmazza a sorozatok új évadjainak premierdátumait, csatornákra bontva.

Arra felhívnám mindenki figyelmét, hogy történt egy kis mozgolódás, néhány sorozat más csatornára, néhány pedig másik napra vándorolt.

Van az úgy, hogy az ember egy fáradt hétköznap este hazaesvén a melóból nem vágyik igazán agymozgató dolgokra - sem Only God Forgives-szerű szürreális szimbolikára. Csak egyszerűen le akar heveredni a kis kanapéra a vacsorájával a kezében és mosolyogni, röhögni legalább húsz perc erejéig, amíg elfogyasztja. Erre találta ki isten a média, a sitcomokat.

The Mindy Project - pilot (2012 -)

Ha enyhén rasszista vagy, ki nem állhatod a folyton fecsegő, már-már bicskanyitogatóan romantikus csajokat, akik két szerelmes film között azért megdugatják magukat, míg várnak a fehér lóra, akkor ez nem a te sorozatod. Ellenben a főszereplő maga Mindy Kaling (aki az Office rajongók számára nem hat akkora újdonsággal, mint jómagamnak), aki egyben a kiötlője is ennek a 20 perces mókának, amelyben rengeteg romantikus filmből idéznek - ezt egyébként egyáltalán nem használják rosszul -, hiszen egy színes bőrű orvosnőről szól a széria, aki gyermekkorától kezdődően megrögzött rajongója a szerelmes filmeknek. Az a baj, hogy aki nem, annak nem kell sok idő, ahhoz, hogy a folyton csiripelő, enyhén túlsúlyos és önbizalom hiányos cafkából elege legyen. Szerencse, hogy az örök agglegény, mérhetetlenül egoista, pöcs, cinikus és arrogáns társ (Chris Messina) szorosan ott van mögötte, hogy minden egyes nyálas, érzelgős, vagy csak szimplán logikátlan megnyilvánulását szellemesen leoltsa. Ettől jó a Mindy Project és részben ettől rossz, hiszen gyakorlatilag csak utóbbi képes nézhető középszerre felhúzni a sorozatot. 5/10

Van abban valami szívmelengetően romantikus amikor jobbnál jobb (vagy inkább híresebbnél híresebb) színészek válnak hamisítatlan bohócokká egy zs-kategóriás mozifilmben. De Rodriguez már csak ilyen, kihozza belőlük a legjobbat. Az ott Lady Gaga?! Az ott Antonio Banderas?! Az ott...ja, persze. Ez egy Machete-film.