Hamarosan a Viagrán.
Welcome Home!
Kurt Sutter zsenialitása a bőrmellényes motorosok világában továbbgyűrűzik. A harmadik évad ugyan felrúgta addigi koncepcióját - kőkemény dramaturgiájú, energikus adrenalinlöket volt egy olyan cselekményszál fellebbentésével, amiért nem lehet eléggé tapsolni, ráadásul csatornarekordot ért el - a negyedik évadra viszont Sutter azt ígéri, hogy a sorozat visszatér a gyökereihez. Az első rész ezt meg is tette: nosztalgikus és mozgalmas kombóval fűzte tovább az eddigi történéseket, amiből az már tisztán látható, hogy nem az unalom miatt fogunk bambán bámulni a tévéképernyőre. Kisebb Spoilerek szegélyezik a tovább után írtakat.
Na, aki eddig nem tudta rólam, akkor most mondom: elég tudományos beállítottságú vagyok. Persze nem csak ez jellemző rám, de ebben az esetben ez volt az, ami miatt megfogott a ReGenesis. A tudomány. Mert a jövő itt van, az emberiség "Istent játszik", kérdés, hogy ezt megtehetjük-e következmények nélkül? Mi történik, ha túl messzire mész a biotechnológia terén? Hogy tudnál a tükörbe nézni vagy nyugodtan aludni éjszakánként, ha tudnád, hogy amit tudósként te vagy valamelyik munkatársad alkotott, az rossz kezekbe is kerülhet, és talán holnap elpusztít egy egész várost vagy országot, és ezrek vagy milliók halhatnak meg? Képes lennél ezt a terhet elviselni úgy, hogy te tudod azt, amit az átlagemberek nem, a biológiai hadviselésről? Vagy képes lennél mindezt megakadályozni? Szembeszállni akár a saját kormányoddal és beleharapni az eleséget adó kézbe, kockáztatva mindent, ami addig te voltál?
Pár óra múlva az RTL Klub csapást mér az agysejtekre, ugyanis a csatorna 22 óra 20 perckor beélesíti első számú tömegpusztító fegyverét, a Való Világot, melynek ötödik szériájára már hónapok óta epekedve vártunk. A valóságshow ezúttal ráadásul számos új
ítással jelentkezik, amire többek közt azért van szükség, mert ha emlékeztek, a 4. széria számos gyermekbetegségtől szenvedett, és még egy részeg egyetemista futballcsapat is nagyobb szervezettség benyomását keltette. Ebben pedig a megfontolatlan szerkesztők is legalább annyira ludasak voltak, mint maguk a hisztis villalakók, így a napi összefoglalók néha olyan érzést váltottak ki a kedves nézőkből, mintha egy korlátolt képességű óvodás csoport mindennapjait követnék nyomon. A készítők éppen ezért idén – állítólag – sokkal jobban megválogatták a jelentkezőket, és elsősorban olyan egyéniségeket emeltek ki, akik véleményük szerint az „ármány és szerelem” szlogennek a lehető legjobban megfelelnek. Ebből pedig világosan kiderül az is, hogy ez az évad egész más irányba nyitogatja majd a kapuit, mint az előző, hiszen a készítők sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a párkapcsolatokra, illetve a taktikusabb játékra.
Capua Bajnoka!
"39 éves korában elhunyt Andy Whitfield, a Spartacus tévésorozat első évadjának főszereplője."
Az egyik jutub-kommentelővel tudok igazán egyetérteni: "I HATE CANCER!!" A tovább mögötti Comic-con videó első másodperceit érdemes megnézni. Nyugodjon békében.
Jo Nesbo norvég író regényéből adaptálták a filmet, ami finoman szólva erős kriminek ígérkezik, erős idegzetűeknek. Egy műkincstolvajt helyez a középpontba, akinek aztán meggyűlik a baja egy bizonyos katonával és egyéb állatfajtákkal. Az egyik főszereplő a Trónok Harcában Jaime Lannister bőrébe bújó Nikolaj Coster-Waldau.
Vége. Az egyik legjobb sorozatnak, ami valaha készült, és ezen a tényen az sem változtat, hogy bizony rendesen elfáradt az utóbbi években, a 8. évad pedig már leginkább egy hosszú haláltusára emlékeztetett, és mindössze egyetlen igazán jó részt tudott kicsikarni magából.
Nacho Vigalondo minimál költségvetésből elkövetett Időbűnök című thrillere pofás darab volt - dicsértem is - most pedig ezzel a posztapok-szerű felütéssel jelentkezik a rendező. Fiú lánnyal szexel, majd az ébredés szépsége után arra eszmélnek, hogy az élienek bevették a várost az emberek pedig eltűntek. A csaj meg állítólag *fura* - tudtam én, hogy azok a kidülledt szemek nem csak a színészi kvalitást szimbolizálják.
