Önmagunk a legnagyobb ellenségünk - ez a közhely most akkorát szólt, hogy a jobb fülemre megsüketültem. Nacho Vigalondo első nagyjátékfilmjére viszont abszolút igaz. Amikor mindenáron jobbnak és okosabbnak hisszük magunkat még saját magunknál is, az talán a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk. Hector (Karra Elejalde) ugyanis ezt teszi újra meg újra, amikor az időben visszateleportál csupán 1 órát. Mégis akárhányszor megteszi ezt sorra szüli a hibákat, amiket egyszerűen képtelen kijavítani és csak egyre bonyolultabbá teszi a saját cselekedeteit, ezáltal pedig a múltját, a jelenét, és a jövőjét. Mindez egy ártatlannak tűnő leskelődéssel kezdődik egy abszolúte nem vonzó lány meztelenségét vizslatva egy távcsővel. Ám amikor Hector közelebb merészkedik, egy befáslizott fejű erősen groteszk alak támadja meg és mártja belé papírvágó ollója pengéjét, ami után fejvesztve menekül, míg végül egy tudós(?) időgépének mélyén talál menedékre. Vagy pont, hogy ez lesz a végzete.

Ez a hullámzó thriller egy folyamatos önmagába visszatérő lépcső, amely ugyan nem nélkülözi a válaszokat, de végül mégis megoldhatatlannak bizonyul. Ugyanis a cselekmény első harmadát folyton ismétli, csak más aspektusba helyezi, ami eleinte kissé unalmasan kiszámítható, aztán mégis érdekfeszítő és gondolatébresztő tulajdonságot kölcsönöz neki. A forgatókönyv apró trükkökkel hívja ki nézőjét egy kis szellemi párbajra, amelyet végül mindenképpen ő nyer. Mindezt úgy teszi, hogy végig kiszámítható, és teljesen nyíltan ábrázolja a cselekmény következetességét, de mindezt kitűnően jól támasztja alá és magyarázza meg. Az egyetlen probléma, hogy a karakter motivációi ostobák és túl egyszerűek ahhoz, hogy a cselekedeteivel azonosulni tudjunk. A végső döntéssorozat esetleg, amire bólogathatunk, de ha magukat az előzményeket nem teremti meg Hector, akkor elkerülhette volna a súlyos következményeket. A film talán legnagyobb szervája mégis az, hogy folyton az előzményeken próbál javítani - a következmények tudatában - ezáltal teremti meg a bajok forrását - ez az alapvetés zseniális.

A játékidő közepén leül a film, a szerkezete hirtelen túl lineárissá változik, csakhogy a befejezéssel éppen ezt töri meg és újra pergővé, izgalmassá változik át. Az ijesztgetős horror-elemeknek két kilométerről integet, ennek ellenére vannak pillanatok, amikor képes meggyőzni az ellenkezőjéről. Inkább érdekes már-már szkifis a történet, mint az egyszerű félelmekre apelláló fajta, de éppen emiatt nyújt teljesen mást, újszerűt ez a spanyol honból tető alá hozott kis költségvetésből elkövetett rétegfilm. Még vagy 100 kilónyi lehetőség lett volna a témában, de az ambíció csírája még így is bőven tetten érhető. 7/10