Nem tudom honnan, nem tudom miből, de Kieran és Michele Mulroney első rendezéséből egy olyan hangulat nőtt ki, amely minden keserédes drámai pillanatával karöltve egyedi atmoszférát eszkábál a nézője köré. A Paper man úgy tesz mintha színlelné a boldogtalanságát, miközben az nagyon is valódi. A független film minden előnyét kihasználva boncolgatja a házasság, a különböző fóbiák és a szerelem gyötrelmességét egy közepesen híres író szemüvegén - és kialakuló barátságán - keresztül.
Bizonyára sokan emlékeznek még a Mesék a kriptából című horrorsorozatra, mely 1989 és 1996 között 7 évadot és mintegy 93 epizódot élt meg. A nagyjából félórás részek az ’50-es években azonos címen futó képregények történeteiből válogattak, és annak ellenére, hogy legtöbbször a félelemkeltés volt a cél, akadtak köztük rendkívül humoros és néha még könnyfakasztóan drámai epizódok is. A sorozat feltámasztásának ötlete Gilbert Adler, az eredeti széria írójának, rendezőjének és producerének fejéből pattant ki, aki ezúttal Andrew Cosby-val (Eureka) összefogva újra a képregény alapanyagából merítene, és kizárólag olyan rémtörténeteket dolgoznának fel, amiket a Kriptaőr még nem mesélt el, tehát egészen biztosan nem remake készülne. A mesék egyébként modernizálva, a mai korba átültetve kerülnének a képernyőre. Az pedig egyelőre még kérdéses, hogy a Kriptaőr is visszatér-e, de remélhetőleg a sorozat védjegyévé vált figuráról sem feledkeznek meg.
2012 januárjában kezdődik az új Spartacus-sorozat, melynek címszerepét Lyam McIntyre vette át az egészségügyi gondokkal küszködő Andy Whitfield helyett. A folytatásban a szökött gladiátorok szította rabszolgafelkelésnek lehetünk majd szem- és fültanúi.
Vannak számomra úgynevezett ''húzónevek'', bármilyen filmről vagy sorozatról van szó, miattuk meg akarom nézni, vagy legalább belenézni. Az egyik ilyen név számomra: Holly Marie Combs. Mikor kiderült, hogy ebben a sorozatban fog játszani, rögtön megnéztem magamnak, miről is van szó és megtetszett a történet. Így lementek a vizsgák, és végre elkezdtem nézni a Pretty Little Liars-t (ekkor már a teljes első évad lement az USA-ban). Betettem tehát a lejátszó listába az első epizódot, és lényegében ugyanaz történt velem, mint a Supernaturalnél: azonnal többet és többet akartam.
Visszatérünk az eredeti sémához. Aki még új és szeretne bekapcsolódni, az itt tudja elolvasni a Játékszabályokat. Ja, mindenki nulláról indul, egyenlő feltételekkel meg minden alapdolog. Muhaha. (Újra mondom, tippeljetek, ötleteljetek, segítsetek egymásnak, nem fogok minden kommentre egyszavas válaszokat dobálni, de jelzem ha megtaláltátok a helyes irányt.)
Egy 2000-2010 között életre kelő karakter beszél hozzátok az alábbi 5 sorban:
"Legtöbbször az ellenkezőjét igyekszem mutatni, de valójában félek.
Kevesen vagyunk ugyan, de akad akire felnézhetek.
Az emberek körülöttem másnak hisznek, mint aki valójában vagyok.
Ha szükséges a külsőmön is változtatok.
Amikor sikerül elmennünk innen, elmondhatom magamról, hogy találkoztam a halállal."
Eltöprengtél már valaha azon, hogy milyen lett volna az Assassin's Creed, ha a '80-as években jelenik meg? Nos, az alábbi videó pontosan ezt mutatja be.
Nem volt az olyan régen, amikor négy queens-i srác mert nagyot álmodni, és az ifjú filmcsillag, Vincent Chase vezényletével bevették Hollywoodot. Azóta bőven volt idejük megtapasztalni a sztárélet csillogó és árnyékos oldalát is, de bármekkora bajba is keveredtek, hőseink mindig kimásztak a kulimászból. A hetedik évadban azonban minden eddiginél mélyebb szakadékba taszította őket az írói kéz, ahonnan ilyen kevés rész alatt – nevezetesen nyolc - baromi nehéz lesz visszakapaszkodni a csúcsra. Éppen ezért vártuk már az évadnyitót, mint a messiást, reménykedve abban, hogy végre megszabadítanak minket a felesleges drámától, és visszakapjuk azt a sorozatot, amit anno megszerettünk. Ennek tükrében lássuk, hogy szerepelt a 8x01; ami pedig engem illet, a továbbiakban sem spoilerezek, csak megosztok néhány gondolatot a sorozattal és az utolsó évadnyitóval kapcsolatban.
Lassú, kimért expozíció, a harmadik évad végi cliffhanger lereagálása, majd csontrepesztő feszültség. A szavakat kímélve, gesztusok, apró rezzenések, mozzanatok, pánik, kétségbeesés, félelem, éppenhogy csordogáló cselekményben rohamosan törtető karakterfejlődés. Tapétavágó, overál, vértócsa, minimális szintre redukálódott dialógusok. 45 perc száz százalékos vegyületű dráma. Kezdett a Breaking Bad. Negyedszer. A tovább mögé az jöjjön, aki már látta a kezdést, vagy aki spoilerekbe szeretne futni.
Elvileg 2012 elején jelenik meg Xbox 360-ra és Playstation 3-ra a Namco legendás bunyós játékának 5. része, mely 17 évvel az előző epizód után játszódik. Az alábbi trailert a Comic-Conon mutatták be.
(Az összeállítás első része itt olvasható.)
Hatodik érzék
(The Sixth Sense)
1999
"Halott embereket látok."
"I see dead people."
Cole Sear
Haley Joel Osment
