Ha azt veszem, hogy a környezetemben anno jó páran a fagyott földig lehúzták a filmet, miközben a kritikák folyamatosan mennyországig dicsérő szavakkal illették, nem túl nagy meglepetés, hogy végül milyen két gondolatot váltott ki belőlem: 1, pozitívan csalódtam. 2, a negatív és a pozitív oldal is jogos. Neill Blomkamp rövidfilmje egész estés verzióvá bővítve ugyanis remekül példázza a társadalomkritika modern bemutatását, miközben az ál-dokumentarista opció néhol erősen áthajlik a nevetségesség határán túlra, ráadásul a végén ezt a fajta realista ábrázolást levetkőzi magáról. A District 9-ban mégis az a legszebb és legerényesebb vonás, hogy abszolút elgondolkodtatja és vitára készteti, megosztja a nézőit. De persze ha nem humánus, érző földönkívüliekkel, hanem kitaszított afrikai őslakosokkal rendezte volna meg első nagyjátékfilmjét Blomkamp, akkor inkább egy rétegdráma született volna belőle és a kutya nem beszélt volna róla ennyit. De Peter Jackson szponzorinjekciójának hála nem így történt.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.