A SyFy csatorna kimeríthetetlen ötlettárral rendelkező gagyigyára újabb szörnyeteget ellett a világra. Ezzel pedig újra eljött az a dicső pillanat, amikor az ép elme térdre kényszerül…

Egy félresikerült űrrakéta-kilövést követően a kilövendő űrrakéta szállítmánya véletlenül egy állatkertben köt ki, ahol egy Stella nevű 8 méteres krokodilt úgy megfertőz szupertitkos nanotechnológiával, hogy a csúcsragadozó megállíthatatlan robotkrokodillá mutálódik, és még jól el is szabadul. A gyaníthatóan egy megcsömörlött állatkerti recepciós által megálmodott történet ezután kétfelé ágazik: míg az egyik szálon az új biológuslánnyal hősködni induló vadőr hajszolja a géprettenetet, ezzel párhuzamosan az említett vadőr tinédzserkorú fia a közeli aquaparkban medencésbulizik más tinédzserkorú fiúkkal és lányokkal. Micsoda balszerencse, hogy az állatkert minden egyes tava összeköttetésben áll az aquapark medencéivel…

Ég a kanóc. Mondhatnám, hogy az, amit az előző évad végén gyújtottak be, de a folyamat már sokkal-sokkal előbb beindult, a hatodik évad végén csak locsoltak rá egy kis benzint. Mi pedig (mint az várható volt), közvetlen közelről lehetünk szemtanúi annak, hogy kinek a lelke ég nagyobb lángon a pokol kietlen országútján. SPOILEREK jönnek.

Jack Nicholson nemcsak a világ egyik leghíresebb színésze, hanem egyúttal minden idők egyik legnagyobb nőcsábásza is. Egyszer, a Playboy-villa inasa egy ott rendezett buli alkalmával arra lett figyelmes, hogy éjjel 2 tájékán Jack egy 25 év körüli, magas, szőke csajjal az oldalán megjelent a kertben - ahol a mutatósabb kocsikat szokták elhelyezni -, majd rövidesen egymásnak estek. Méghozzá egy 1952-es Jaguar Roadster motorháztetején. „Mindketten tökrészegek voltak” – emlékszik vissza az inas, aki még jobban ledermedt, amikor megjelent előtte a Jaguar tulajdonosa. James Caan volt az. Az inas először azt hitte, ki fogja nyírni, amiért nem tesz semmit, de amikor mentegetőzni kezdett, Caan csak ennyit mondott: „Fiam, evés közben nem vesszük el a húst az oroszlántól”.

Hogyan rohanj a veszTEDbe / A Million Ways to Die in the West (2014)

A Ted sikere után Seth MacFarlane teljesen érthető módon vérszemet kapott, így a 2. filmjében író-rendező-producer-főszereplő státuszok mindegyikét magára aggató humorzsák enyhén túlvállalta magát. Szerencsére szó sincs arról, hogy összeroppanna a feladat súlya alatt, de érezhetően húzza a vállát. Bár a sajátosan alpári stílusa kellően felforgatja a vadnyugat gyomrát a maga altesti poénjaival, sajnos összességében kevés olyan emlékezetes, kreatív ötletet integrált a forgatókönyvbe, amitől most egy közepesnél jobb műfajparódiáról beszélhetnénk. Az ötletek híján túlmagyarázott viccek és unalomig ismételt poénok mellett persze egy rakás hasfalrengető MacFarlane-geg és bizarr cameo asszisztál a frenetikus szereplőválasztáshoz, szóval egyértelműen nem egy rossz film ez, viszont nem is lesz éleTED vígjátéka.

Jimmy Cliff - Many Rivers to Cross (Wilfred)

Még adós vagyok egy kritikával a sorozatról, ahol egy ausztrál fickó kutyajelmezbe öltözve próbálja elvezetni Elijah Woodot a boldogsághoz, és aminek utolsó előtti részében Jimmy Cliff könnyfacsaró balladája szurkálja a szívünk.

Andy Samberg a földhöz ba***a.