25 éves volt mikor országos gyerekkori cimborájával, Matt Damon-nal együtt Oscart és Golden Globe-ot nyert a Good Will Hunting forgatókönyvéért. Valószínűleg már akkor a jobb sorsra érdemes színészek közé tartozott, csak mi még nem tudtuk róla. Szerepelt egészen kiváló, de meglehetősen gyér vagy középszerű filmekben is: akciózott, romantikázott, komolykodott, nyomozott és persze sosem hagyta szarban szintén nagy cimboráját Kevin Smith-t, amikor a vulgáris, mára már kultikussá érő komédiáiban kellett eljátszania valakit. És talán ő már korábban tudta azt, amit mi még nem sejthettünk. Kiváló rendező. Az a fajta színész, aki megannyi címmel a háta mögött úgy volt képes a kamera másik oldalára teleportálni, hogy nagyobb port kavart ott, mint hosszú évekig előtte. Ő lett Boston krónikása, aki a lehető legjobb irányba tart és ha szerencséje van Clint Eastwood-i babérokra törhet, ha így folytatja.

A tovább mögött természetesen nem a több tucatnyi ilyen-olyan filmjéről alkotott sorokat olvashatjátok majd, hanem rendezői kézjegyének esszenciáit. Mert bizony azok.

Érdemes végigcsekkolni a manapság pattogatott kukorica módjára pattogzó képregényes filmfeldolgozások arányos eloszlását. Arra gondolok, ahogy a stúdiók, a készítők évről-évre váltogatják, másfajta köntösbe öltöztetik, variálják a megvalósítás módját, sőt, olykor megesik, hogy többféle szisztéma szerint dolgozzák fel ugyanazt a történetet. Ha ma szétnézünk a palettán, tulajdonképpen kétféle (esetlegesen három) trenddel találkozhatunk szembe, amelyek közül egyik sem írja felül, és egyik sem zárja ki a másik létjogosultságát.

A hazai viszonylatokhoz képest az utóbbi egy-két évben egész szép számmal szállingóztak be a sorozatgyártás fellegvárából és egyéb más országokból származó aktuális szériák. Ráadásul még olyan is akadt, amely a kinti premierdátumhoz képest időben alig maradt el  - természetesen az HBO-n futó Trónok Harcára gondolok. De jött még jó pár olyan meglepetés, melyre a magyar sorozatjunkie szíve hatalmasat dobban: a Breaking Bad és a Sons of Anarchy is vetítésre került, más kérdés, hogy a szinkron és az adott idősávban való sugárzás mennyire tette tönkre az általunk már ismert fenomenális élményt. Vagy inkább mennyire tette lehetetlenné annak megismerését.

Az AXN is kifejezetten rárepült, hogy friss produkciókat szállítson a nézőknek, habár inkább középszerű, mint masszív, erőteljes és meghatározó darabokat ragadott ki, de ennek ellenére abszolút pozitív előjelű ez a fajta törekvés. Az M1 a Once upon a time-ot tűzte műsorra, illetve a britek minisorozat-császárát, a Sherlock-ot, míg a Viasat 3 (már sok egyéb mellett) a Person of interest-et (itthon csak A Célszemély) vetíti már egy ideje. A Comedy Central pedig már jó ideje veszi az Amerikában (több kevesebb) sikerrel futó szitkomokat.

Az érdekes az, hogy még legalább ennyit fel lehetne sorolni, szóval panaszra voltaképp nem lehet okunk. Vagyis már nem olyan mértékű, mint amikor itthon a tévésorozat fogalmát a Szomszédok, a Dallas, és egyéb forróvérű szappanopera műsorok jelentették. A kérdés most mégis az:

Te milyen tévésorozatot néznél szívesen a hazai csatornákon?

Az elmúlt hetekben Gevin megkeresett, hogy esetleg nem lenne-e kedvem vállalni egy vendégírást az idei Halloween alkalmából. Mivel nagyon meggyőző tud lenni a MédiaViagra atyja (értsd: horrorfilmbe illő, napokig tartó virtuális kínzásnak vetett alá), így vállaltam a nemes feladatot. Mivel nem akartam az életemet kockáztatni, így a belemet is kidolgoztam az írással, és úgy robbant ki belőlem a slasher filmekről szóló írás, mint Kane hadnagy mellkasából a filmtörténelem első xenomorph-ja. Szóval fogadjátok szeretettel a következő sorokat, én addig megpróbálom rendbe szedni magamat, de semmi jót nem garantálok.

..legyen-e egyáltalán? Van-e értelme, miután Nolan Batman-trilógiája véget ért, ami amúgy sem passzolt volna igazán a JL hangvételébe? Megéri megcsinálni, hogy a Bosszúállók óriási sikerének farvizén félig-meddig lekopírozzák a formulát? (nem csak az anyagi oldalra gondolok). Ezekre voltaképp most nem válaszokat keresünk, hanem a ti, mint nézők, képregényolvasók, filmrajongók véleményére volnánk kíváncsiak a témában, már ha van.

A címbéli kérdés még teljesen nyitott, elsőként Ben Affleck merült fel a rendezői poszt betöltésére, aki aztán megcáfolta a pletykát. Most pedig a Wachowski tesók (Mátrix) nevét dobta ki a gép a filmes infók keringési rendszerében. Te kinek a kezébe nyomnád a Will Beall által kreált forgatókönyvet?

A Dragon Ball Z vége után Toriyama letette a tollat és a ceruzát, a sorozatot pedig lezártnak tekintette, nem úgy, mint a stúdió, aminek fejesei még láttak lehetőséget a franchise-ban, ezért a DBZ záró epizódja után egy héttel máris műsorra tűzték a Dragon Ball GT első részét. A cím jelentése nem teljesen egyértelmű, a Grand Tour (Nagy utazás) vagy Galaxy Touring (Utazás a galaxisban) mellett még számtalan variáció létezik, aminek a GT a rövidítése lehet, egy dolog biztos: a cím valamilyen űrbéli utazásra utal.

A sorozat munkálataiban Toriyama már nem igen vett részt, csupán néhány karaktertervvel és apróbb beleszólásokkal látta el a produkciót. Az új írók az első Dragon Ball sorozat nyomdokain indultak el, ezért szinte teljes egészében visszahozták a sikerreceptet, és a 10-20 részeken elnyúló küzdelmek helyett inkább a humorra és a kalandokra helyezték a hangsúlyt. Son Gokuból a kristálygömbökkel újra kisgyereket csináltak, és visszahozták első nagy ellenségét, Pilaf herceget, ill. annak csatlósait. A helyszínt az űrbe helyezték át, ahol különféle bolygókon kerülnek mindenféle kalamajkába hőseink, de természetesen a harcokat sem vetették el, bár azok inkább a sorozat második felében kaptak nagyobb szerepet. A szuperharcosokat pedig még tovább fokozták, Goku és Vegita már a 4. fokozatot taposták a GT-ben.

A Piccolo felett aratott győzelme a világ legerősebb emberévé avanzsálta Gokut, amivel elérte kezdeti célját, innen már nem nagyon lehetett tovább fejlődni. Toriyama azonban lehetetlent nem ismerve kitalálta, hogy ha hősének már nincs ellenfele a Földön, akkor majd hoz neki az űrből. Több utalást is tett már a sorozat elejétől fogva arra, hogy Goku csecsemőkorában egy űrhajóban érkezett bolygónkra, ráadásul az emberekre nem túl jellemző módon egy majomfarok nőtt ki a hátsójából, ami különleges varázserejénél fogva minden teliholdkor arra kényszerítette tulajdonosát (már amennyiben ránézett a Holdra), hogy egy óriási gorillává változva pusztítson el mindent, ami él és mozog. Ez pont kapóra jött Toriyamának, hogy új irányba lendítse sorozatát, ezért megalkotta a csillagharcosok népét, akik a világűr rettegett harcosaiként váltak hírhedtté, mígnem egy napon az egész nép rejtélyes körülmények között kihalt. Csupán négy túlélő maradt, melyek közül az egyiket még csecsemőkorában küldték a Földre, azzal a céllal, hogy amikor felnő, pusztítsa el a bolygó lakosságát. Ám a kis Son Goku a fejét beverve minden emlékét elveszítette származásával és küldetésével kapcsolatban, így a Dragon Ball Z kezdetekor érkező csillagharcos – aki azért jött, hogy visszavigye Gokut népe utolsó élő tagjaihoz - meglepetten tapasztalta, hogy a fiú nemhogy nem végzett az emberiséggel, de még védelmezi is őket.

Miután a Harcművészetek Nagytornája meghozta a várva-várt sikert, Toriyama ahelyett, hogy kényelmesen hátradőlt volna karosszékében, máris azon kezdett el tanakodni, hogy miként is lehetne folytatni a történetet? A Jackie Chan-filmek mellett nagy rajongója volt a videojátékoknak is; főleg a Spartan X nevű bunyós játékra volt rákattanva, melyben a jobbról-balról érkező rosszfiúkat kellett elnáspángolni. Tetszett neki az egyre erősödő ellenfelek rendszere, ezért valami hasonlót szeretett volna belevinni a sorozatba.

A kezdetek kezdetekor a kis Goku egy erdei házikóban éldegélt, mindennapjait edzéssel és kajálással töltve. Ezt az idillt borította fel egy Bulma nevű fiatal lány váratlan érkezése, akinek a fiú egy személyes tárgyára fájt a foga, ami nem volt más, mint egy kristálygömb, aminek csillagok (egészen pontosan 4) voltak a belsejében. Rövidesen kiderült, hogy nem egy hétköznapi gömb volt Goku birtokában, hanem egy ún. sárkánygömb, melyből mindössze 7 db van a világon, és aki mindet összegyűjti, majd megidézi Shen Longot, a sárkányt, annak rögtön valóra válik egy kívánsága. Bulma pontosan ezt szerette volna elérni, ezért épített egy radart, aminek segítségével könnyedén meg tudja találni a gömböket. Megtalálni azonban nem elég, meg is kell szerezni őket, és ez jelen esetben nem ment könnyen, hiszen Goku szentül meg volt győződve róla, hogy halott nagyapja szelleme él a kristálygömbben, így esze ágában sem volt odaadni a lánynak. Kisebb huzavona után azonban úgy döntött, hogy csatlakozik Bulmához, és segít neki összegyűjteni a hiányzó gömböket.

Már többféle verzió, tipp, reveláció napvilágot látott a rajongók részéről, hogy Christopher Nolan miként fog pontot tenni saját Batman-univerzuma, a The Dark Knight Rises-al befejezendő trilógia végére. Boncoljuk egy kicsit mi is tovább a felvetést, és nézzük, hogy ki szerint, hogyan fog lefutni a történet. A tovább mögött Jones illetve az én eszmefuttatásom a zárásról.

A kommentek közt pedig várjuk a tiéteket.