Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

A slasher örök! - írta Desmond Wallace

2012.10.30. 22:00 vendegblogger

jason6.jpgAz elmúlt hetekben Gevin megkeresett, hogy esetleg nem lenne-e kedvem vállalni egy vendégírást az idei Halloween alkalmából. Mivel nagyon meggyőző tud lenni a MédiaViagra atyja (értsd: horrorfilmbe illő, napokig tartó virtuális kínzásnak vetett alá), így vállaltam a nemes feladatot. Mivel nem akartam az életemet kockáztatni, így a belemet is kidolgoztam az írással, és úgy robbant ki belőlem a slasher filmekről szóló írás, mint Kane hadnagy mellkasából a filmtörténelem első xenomorph-ja. Szóval fogadjátok szeretettel a következő sorokat, én addig megpróbálom rendbe szedni magamat, de semmi jót nem garantálok.

A slasher a horrorfilmek egyik legnépszerűbb alfaja. De mi is az a slasher? A slasher filmekben mindig van egy maszkos pszichopata gyilkos, aki fiatal (rendszerint tini) áldozatokra feni a kését, láncfűrészét, machetéjét és egyéb szúró- és vágóeszközét. A slasher alapeleme az ijesztgetés és a trancsírozás, na meg nem egy utolsó szempont a sikoltozó tinik – főként lányok – szerepeltetése, akik rendszerint szexelni mennek az erdő közepére. A szereplők általában buták, a gyilkos pedig legyőzhetetlen. Ha fűbe is harap a film végén, az írók mindig vannak annyira kreatívak, hogy a folytatásra újra feltámadjon/visszatérjen a gonosz, és tovább szedje az áldozatait.

Ezekből a gyilkos pszichopatákból születtek meg az elmúlt évtizedek, mára már klasszikussá vált horror ikonjai. Jason Voorhees, Freddy Krueger, Bőrpofa és Michael Myers neve ismerősen cseng minden horror rajongó számára, és feltehetőleg a horrorfilmeket nem igazán kedvelő filmrajongók is találkoztak már az említett „úriemberekkel” valamelyik filmjükben. Ők azok, akik eddigi karrierjük során több száz áldozatot szedtek.

Rémálom az Elm utcában.jpgA maszkos gyilkosok mellett általában mindig van egy túlélő, aki rendszerint nőnemű teremtés. A játékidő alatt – válogatott halálnemek közepette – sorra halnak meg a szereplők, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy végül egy lány tud túljárni a pszichopata eszén. Ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de alapvetés a slasher-ökben.

A horrorfilmek gyakorlatilag egyidősek a mozival, de az első slasher-ök csak egész későn jelentek meg a vásznakon. 1960-ban a Psycho kezdte megteremteni a műfajt, de igazából a 70-es évektől beszélhetünk a slasher születéséről. Talán az 1974-es Fekete karácsony és A texasi láncfűrészes mészárlás volt az első két olyan alkotás, ahol szinte minden slasher alapvetés tetten érhető. Picit később, 1978-ban megérkezett John Carpenter klasszikusa, a Halloween, és ezzel elindult a slasher virágkora, hiszen a 80-as években sorra készültek a hasonló alkotások. 1980-ban megszületett a Péntek 13. első része, majd 1984-ben felütötte a fejét a Rémálom az Elm utcában. Innentől kezdve pedig már futószalagon jöttek a folytatások. 1988-ban a Gyerekjáték új színt hozott a műfajba, de aztán hamar kifulladt a sorozat. A slasher viszont elpusztíthatatlan, így minden évben több új alkotás is született, de általában feledhető végeredménnyel.

Ghostface.jpgA 90-es évekre picit már ráunt a közönség ezekre a nem túl változatos történetekre, kezdett alábbhagyni a slasher láz. 1996-ban viszont jött Wes Craven, aki újjáteremtette a műfajt, és elhozta nekünk az első Sikolyt, amelyben tisztelgett a nagy elődök előtt, és egyben egy új korszakot indított el. Craven ragaszkodott a horror szabályaihoz, de picit meg is újította őket a filmjében. A maszk itt is megmaradt, de már nem a gyilkos, hanem a túlélők váltak az igazi főszereplőkké. Ha nincs Sikoly, akkor valószínűleg Jennifer Love Hewitt sem sikoltozhatott volna a Tudom mit tettél tavaly nyáron két részében, és nincs Rémségek könyve sem, amelyben a nagyvárosi legendák bújnak rémisztő köntösbe.

A 21. század elejére viszont újra vérszegénnyé vált a slasher, egészen addig, míg a hollywoodi producerek nem kezdték meg nagy remake hadjáratukat. Pénzügyileg biztos, hogy indokolt volt a remake-elés, hiszen a felnövekvő új generációk nem szívesen néznek régi filmeket. Bőrpofa, Myers, Jason és Freddy sem kerülhette el a sorsát.

A remake-ek mellett azonban születtek újdonságok is, de ezek egy része már nem az újvilágban született, hanem Európában. Míg az Államokban A balta széria indult hódító útjára (Victor Crowley hamarosan újra visszatér), addig a norvégok leforgatták a maguk csákányos gyilkos trilógiáját, amelyet mi Hideg prédaként ismerünk.

Aztán jött az új évtized, amelynek egyik első terméke a Sikoly 4 lett, amely ezúttal már a slasher remake-ekre reflektált. Sajnos a kasszáknál elhasalt a film, pedig új lendületet adhatott volna a rémfilmeknek, így azonban kérdéses a slasher jövője.

Texas_Chainsaw_Massacre_pic.jpgA Sikoly-filmek mellett még két alkotást kell megemlítenem, amely nem csak a kliséket vonultatja fel, hanem azokat ötletesen használja fel. A Trancsírák egy nagyon ötletes műfaj-paródia lett, amelyben ezúttal nem a maszkos gyilkos, hanem a sztereotípiák kapták a főszerepet. Illetve itt van még a 2012-es év anti-slashere, A ház az erdő mélyén. Előbbi alkotás rögvest nagy kedvencem lett, míg utóbbi nem tudott felnőni az elvárásaimhoz. Elismerem, hogy ügyes próbálkozás, de nálam ezúttal nem érte el a célját Whedon mester. Ettől függetlenül fontos darabja a slasher történelemnek; még akkor is, ha nem egy klasszikus értelemben vett slasher.

Ha a fentiekből még nem derült volna ki, akkor konkretizálnám: rajongok a horrorfilmekért, a slasher pedig különösen közel áll a szívemhez. Talán azért, is, mert az egyik első horror a Péntek 13 3. része volt az életemben. Azóta pedig falom a horrorokat. Nincs is jobb annál, amikor egy maszkos gyilkos üldöz béna áldozatokat. Ha kedvencet kell megneveznem, akkor nálam nem kérdés, hogy a Sikoly a favorit.

Az írás célja a reflektorfény ráirányítása volt a slasher filmekre. Remélem, hogy nem volt haszontalan végigolvasni, és talán egy-két alkotásra sikerült is felhívnom a figyelmeteket. Ha pedig slasher rajongó vagy, akkor jár érte egy pacsi.

komment

Címkék: horror elmélkedés vendégblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr284877059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.10.30. 22:11:22

Nagyon jó kis összefoglaló, gratula hozzá! Én is szeretem a slashereket, pedig talán az egyik legigénytelenebb műfaj mind közül, de valahogy mégis olyan szórakoztató. Ha egy jó kis trash-slasherre vágytok, mindenképpen tudom ajánlani a Slumber Party Massacre (igen, Pizsiparty mészárlás) című örökbecsű darabot :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása