Anton Corbijn senkit sem akart megvezetni, Az Amerikai az aminek már a kezdetekkor lefesti: történet egy őrlődő lelkű bérgyilkosról. Most az első gondolatotok vigyétek is tovább, és akkor elérünk a lassú drámához, a depresszióhoz, és az ezekkel az elemekkel szinten tartott feszültséget két profira csiszolt akciójelenettel toldjuk meg. Körülbelül ez Az Amerikai vázlata, és akkor most nézzünk bele kicsit jobban.

Elég ha annyit említek, hogy az HBO szállítja? - Talán. És ha azt mondom, hogy a Californication hangulata sejlik fel néha? - Esetleg. Na és ha azt mondom, hogy Thomas Jane (The Punisher) a főszereplő? - Attól függ. És ha azt mondom, hogy egy lecsúszott tanár és kosárlabda edző, akit elhagyott a felesége egy pöcs bőrgyógyászért, leégett a háza, egy sátorban lakik a saját telkén, nincs egy fityingje sem, a biztosító pedig nem fizet? - So-so. Akkor azt mondom mivan ha ez a középkorú faszi, férfi prostinak áll, mert a gimis imidzséből csak a nagy farka maradt meg mára, és valamiből el kell tartsa magát és a két gyerekét? Na ugye, hogy egész érdekes kis sorozat (lehet első hallásra) a Hung.



Na szóval, aki maradt olvasni, annak akkor kicsit mesélek, hogy mi van még itt. Amiket felvázoltam, azokból nem tudom mennyire esett le, hogy a készítők ráfeküdtek a válságra elég erőteljesen, ami érződik is rendesen, de ez nem tartozik feltétlen a Hung vonzerei közé. Thomas Jane remekül formálja meg a nem túl eszes, de a szexben profi Ray Dreckert. Aztán összeáll Tanyaval (Jane Adams), akit felfogad stricijének (hehe) és elindul a Boldogság Tanácsadó biznisz. Azt azért el kell mondjam, hogy szerintem Tanya karaktere húzza le teljesen a sorozatot, hihetetlen irritáló sokszor a nyafogásáival és a mélységes depresszióval a nyakában. Drukkoltam, hogy rúgják már ki, de végül csak itt maradt.

Kellemes időtöltés, olyan szép, naplementés délutánon nevetgélős, cigizős, kávézós, és egy nagy kanálnyi depresszió hozzá az adalék. Ami furcsa viszont, hogy 26 perc átlagosan egy epizód, és bizony sokszor érezni, hogy ez kevés, ha rendesen akarnak drámázni, és hát úgy tűnik valami olyasmi a tervük. Az évad végére ez szépen körvonalazódott, ezért furcsa, hogy nincs 30 perc egy epizód sem, hiszen ha drámasorozat, akkor minimum 40 perc az átlag, nem véletlenül. A bajom az lett a végéhez érve, hogy a mellékszereplők lehúzták néha, az amúgy is kevés játékidőt. T. Jane-el semmi gond, de a másik Jane borzasztó, komolyan nagyon idegesítő és zavaró. Az ex-nej, Anne Heche pedig szintén valami ilyesmit tudott produkálni, borzasztó szar és idegesítő volt. Értem én, hogy a "hülyepicsát" és a gyerekeivel törődő anyát kell összekombinálnia, de ebben a formában, ahogy ezt előadja, az nem adja (haha). Ezt a felborított egyensúlyt próbálja kiegyenlíteni Rebecca Creskoff egészen ügyesen. Ő érzelmek nélkül játszik, csak az üzletet szem előtt tartva, miközben azért igénybe veszi a szolgáltatást olykor-olykor. Drukkoltam az évad végén, hogy Ray bízza rá magát.



Összességében elég jó kikapcsolódás a Hung, viszont a humort a lelkibb dráma váltja fel szépen lassan ballagva a finálé felé. A fináléről annyit, hogy hangulatban hozta, amit kellett neki, keserű mégis szép lezárással, egy hatalmas monológgal a végén. 8/10-et simán megért az utolsó epizód, ezen kívűl még az 5. rész húzott elő egy ászt a pakliból.

A remek fényképezés szintén a sorozat erénye, ezen a képen picit feljebb látszik is, de néhány napja lőttem még jópár hihetetlen hangulatos képet belőle, erre tudjátok megnézni őket.

Viszont az irritáló szereplők mellett nem tudok elmenni, az ő karakterük és mindennapjaikban való nézelődés nem feltétlen sorolható a pozitívumok közé, így 7/10 megy az egész évadra. A folytatás mindenképp nézős.

Ha egyből címkét kellene aggatnom rá, azt mondanám, hogy ez "A" különc sorozat. Tényleg merőben eltér bármitől, nyers, friss, újat mutat. Akkora abszurd helyzetek vannak benne néha, mint a Family guyban, mikor jön egy poén, amire abszolút nem számítasz, de kurva nagyot tud ütni. Azért csak részben ilyen, mert a másik fele meg keserű picit, amolyan 42 éves elvált pasas szájízt hagyva maga után. Hasonlóan profi keverék, mint a Rescue me, és hát az is FX, csak mondom.



Louis C.K. a készítő, az író, a rendező egy szóval, az atyaúristen, akiről szól ez a részenkénti 20-24 perc. Egy stand-up humorista, aki saját magát alakítja és a fellépéseihez hozzáfűzi a hétköznapjait, amiket szemét módon eltúloz, ezáltal hatalmas poénok szállnak velünk szembe, amiken borulni lehet sokszor. Egyszerűsítve: amiket előad, azt itt konkrétan a képernyőn megelevenedve láthatjuk.

Mindezt úgy mondom, hogy nekem többnyire, az a humor, amit a színpadon művel nem igazán jön be, viszont amikor az "életéből" mutatnak néhány szeletet, azok nagyon adják magukat. Emellett a dráma zseniálisan működik, és sokszor emiatt esik ironikus túlzásokba a fellépései során. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy szomorú dolgokról beszél, de azokat viccesen adja elő, amolyan "kinemszarjale" stílusban, ami gyakran átüt valami morbid kicsapongásba. Akkor most szólnék is, hogy ez nem megszokott humor, ez nem sitcom humor, van hogy beteg dolgokon viccelődik, amik önmagukban nem viccesek, csak az ő előadásában válnak azzá, vagy nem. Nemi erőszak, állatszex, és van még a listán ami megbotránkoztató. Valószínűleg, lesznek akik nem fogják értékelni. Pl. itt egy adat arról, hogy mennyien töltötték le átlagosan itthon az egyik torrent portálról részenként: mondjuk úgy 150-200-an. Ezt azért akartam tudatni.

Ami először megfogott benne, azok a témák amiket megemlít, tök jó gondolkodási alapot nyújtanak. Lehet, hogy nem nevetek együtt az ottani közönséggel, de teljesen elgondolkodtat a feldobott témakörökön. Konkrétan az van a főszereplővel jelenleg, hogy elvált a feleségétől, van két lánya, akikről sokat dumál, néha sértően, de hiába, mert érezni lehet a levegőben, hogy szereti őket. És persze ez csak a műsor része, a Louieval járó humor.

A pilot egyébként nekem nem jött be, egyáltalán nem mosolyogtam meg semmi. Aztán a második rész ötletfelvetése és bemutatása hihetetlen igényesre sikerült. Egy gyerekkori osztálytárs felidézése volt a téma, aki akkor nagyon jó bőr volt, de mára már vesztett a fényéből. Megmutatták, hogy képzeli el Louie a csajt a jelenben, aztán találkozott vele. A többit rátok hagyom. Volt rész, amelyik a vallással foglalkozott, volt amelyik a gyerekneveléssel, volt amelyikben nem füvezett senki(!), és voltak részek, amikben kiderül mennyire magának való ember C.K..



Nem mehetek el a vendégszereplők mellett, mert feltűnt itt Harmadikműszak-Bobby Cannavale, Pamela Adlon (a Californication kokós Marcyja), vagy Rickey Gervais aki, egy iszonyat fasz dokit játszott (must see). Egyértelműen ő volt a legemlékezetesebb. Ez a csapat meg nem véletlen, teljesen azt a hangulatot adta, hogy ők mind Louis C.K. hawerjai és jóbarátai akik beugrottak hozzá színesíteni a műsorát.

Érdekes és élvezetes kirándulás volt, komolyan mondom nagyon meglepett végül a színvonal, amit hoztak. Tele volt puskaporral és durrogtatott is rendesen. Az FX berendelte a második évadot, ami remélem minimum ezen a szinten fog mozogni, bízom C.K.-ben. A pontszám 8/10.

Remélem senki sem hitte azt, hogy a Maffiózók után Terrence Winter nem ír nekünk több gengsztersztorit. Na azért. Ugyanis megtette, a producerségre pedig többek közt Mark Wahlberg és Scorsese bólintott, hogy "ühüm, igen persze, mehet, "sőt, utóbbi  még a pilot rendezését is magára vállalta. Természetesen az HBO égisze alatt történt mindez, ahogy a Sopranosnál. Nem akarom tovább húzni az időt: bitang erős kezdéssel indítottak, szóval egyértelmű, hogy minden héten lesz  "előre kurvák, gengszterek!" -szerű jelmondat, vagyis ott fogok tobzódni minden héten a képernyő előtt. Néhány Spoiler előfordulhat, ezt tartsa szem előtt, aki még nem látta.


Proszit! A szesztilalomra!

1920-at írunk a helyszín Atlantic city, szesztilalom. Virágzik a gengszterbiznisz, amit jelenleg Nucky Thompson irányít. Persze mindezt úgy, hogy a zsebében vannak a zsaruk (köztük a testvére), sokan dolgoznak neki, sokan pedig csak akarnak, hiszen, ha van bizalmad a család része lehetsz, vagy pont fordítva. A kezdésben főleg a szesztilalom nyereséges oldalát fejtik ki, miközben innen-onnan beleköpnek Nucky levesébe és hát ebben a világban ezt nem lehet szó nélkül hagyni.

Fucking Nucky Thompson! Fucking Steve Buscemi! Asszem nem kell őt bemutatni. Egy nagyon okos férget játszik alapjába véve, aki kézben tartja a maffiát, nála érnek össze a szálak, remekül bánik a szavakkal és sosem ront el egy történetet sem a valóság kedvéért. Született szélhámos, akivel nem érdemes újat húzni.

Buscemi mellett a másik oldalon Michael Shannon áll, talpig zsaruként, aki pont az ilyen kaliberű "vállalkozókra" feni a fogát. Remek választás volt ő is. A pilotban két gengszterlegenda is feltűnik, az egyik Lucky Luciano, a másik pedig Al CA-PO-NE, akinek a belépője simán egy bazmeg-et hozott ki belőlem annyira meglepett. A többi karaktert is remek színben tüntetik fel a színészek, legyen az átlagember, gengszter vagy épp kurva. Profi a társaság, profi a készítés, nem véletlenek a nagy nevek.



A sorozatban megvan a Maffiózókat idéző hangulat, ehhez kellő dráma társul, és a dumákból sem fogynak ki. Bőven lesz itt még elmélkedés, akciók, és szemétkedések, vagyis hát családi ügyek pisztolyok és puskák társaságában, gengszter módra.

Hihetetlen ígéretes sorozat küszöbén állunk, ha ezután is ezt a színvonalat hozzák, akkor én, mint Maffiózók-fan abszolút meg leszek elégedve. A kezdésre bólogatva elhintek egy 8/10-et.

Sőt, az AXN szombaton már letolta a 2. részt, (köszönet nekik a szinkronért). Kurtán-furcsán kezdett az új évad, viszont felhőtlen öröm volt újra látni a kedvenc sorozatomat. Volt néhány poén, miközben megőrült a teljes Gavin család. Mi lesz még itt?

 

Az 5.évad pofánvágós zárásának a folytatásán hamar átlendültek a készítők, mit ne mondjak. Azt hittem terjedelmesebben kifejtik majd a történteket, azért a cold opent erre áldozták természetesen, aztán hamar letudták, mint egy feles pálinkát. Furcsa volt a rész, mert érződött rajta némi kaotikusság, mintha picit mindenki megbolondult volna, aztán a végére rátértek a helyes útra és feltűnt az igazi Tommy. Bizony, eleinte botorkált, ez gondolom azért volt, mert mindenki őt támadta, miközben az áldozat szerepét kellett volna betöltenie, amit nem hagytak. Mert tényleg milyen az, hogy lelőnek, felépülsz, aztán te vagy a hibás?

Sheela ismét rontotta a színvonalat, de köszönjük, hogy nem sokáig szívta el előlünk a levegőt. A család-szál viszont annyira meglepett, hogy hirtelen nem tudom mi lesz a következő lépésük. Egyértelműen Colin "öröksége" kerül majd előtérbe sejtésem szerint (baszki, mekkorát nőt amúgy a kisebbik!). A fiúk persze hozták, amit szoktak, Franco poénján például szakadtam.

Szerencsére a dráma azért megbökte az oldalam, a sorozathoz mérten, lesz még itt bőven mit megoldania az ír, Whisky szlopáló bajnoknak. Eddig összességében jók a kritikák az évadról, ami bazi rövid (10 rész), a kezdést viszont sokan szidták. Az biztos, hogy jobban kifordult önmagából, mint az eddigi nyitó epizódok, ettől még 7/10 kijár részemről azért, mert nagyon hiányzott már. 

A Doki megkezdte a rendelést, tudom már nem most, van vagy 7 éve, de most érkezett el az idő, hogy én is elmenjek egy kivizsgálásra. És ha meggyógyítani nem is tudott, javított a kedélyállapotomon. Úgyhogy éljen az arrogancia és a cinizmus fenegyereke. A kíváncsiságomat egyébként azzal vívta ki többek közt, hogy House karaktere alapból ütős, plusz érdekel hogyan épülnek egymásra a későbbi évadok. Aztán a vendégszereplők se kutyák (sem avatarmacskák). Alapból láttam vagy 25 részt különböző évadokból, szimplán csak a tévé előtt vegetálva, és már zavart, hogy néha nem tudtam mi a szitu. Ezért gondoltam egye-kaki, mit veszthetek.



És ugye Hugh Laurie sem egy Adam Sandler, kiváló angol komikus, úgyhogy ezt a karaktert neki találták ki. Meg is táncoltatja rendesen. Érződik, hogy mindenki őt akarja jobban megismerni, persze nem ő lenne, ha ezért nem küldene el mindenkit a picsába, úgyis "minden ember hazudik". Ettől függetlenül évad végére már okosabbak leszünk, néhány emlékkel, dehát ez alap, valamit mégis csak kellett mutatniuk a nárcisztikus lelkéből. Ami nem is olyan pokoli, mint ahogy ő azt mutatja. A Houseteam reprezentálása szépen kitaposott út, remek karakterek mind a hárman, ráadásul Foreman (Omar Epps) egy-két vitája az öreggel sziporkázó. Nem szabad kifelejteni az egyetlen csajt, Cameront sem, aki bele van esve a dokiba, mint vak néni a kútba. Chase meg Chase, őt hirtelen nem tudnám nagyon kiemelni, gazdag, golfklubos csávó sok ésszel, aki állítja, hogy bizony a gazdagok sem vetik meg a drogokat. Valószínűleg a későbbi évadokban koncentrálnak rá jobban, sőt, biztos, mert láttam egy részt, amikor eljő a fater..

Az (orvosi) esetek többségében viszont már nem mondhatom el, hogy mindig érdekeseket írtak a scriptet szülők. Konkrétan néha fényvillámsebességével kitalálható, hogy mi fog következni, kiszámítható, olykor túl könnyen. És a "ha nem jön be a tippem, meghal a beteg, de ha igen, akkor minden fasza lesz és ismét király leszek" beszólásokat szerintem minden részben ellövik. Daráltam, úgyhogy eléggé szembetűnt, és ahogy múltak az epizódok, néha már idegesített. Az illegális házkutatást már felírtam pozitívumként, mert ott általában kitérnek a személyes szálakra, amitől nyitottábbá válnak a szemünkben a House-gyerekek.

Mostanra szerintem lejött, hogy rohadtul nem az orvosi része miatt nézem, de ha egyszer az tölti ki a 70%-át, akkor nem árt ha felkeltik a figyelmem picit. Még mindig azt mondom, hogy több, személyes drámát bele, érzelmeket, lássuk már, hogy mit éreznek és gondolnak. Mert abból, hogy várat építenek sokszor a diagnózis kifejezéseiből még nem ugrik feljebb egy lépcsőfokot a jelenet. Ráadásul a laikus orvosiul nem beszélő nézők meg sem értik (nyugi, én sem).



Finálé

Egy dolog biztos, a Houset a finálé miatt már érdemes volt nézni. Hogy miért? Mert a tematikát felcserélték a többi részben szokás szerint alkalmazottal. Színtiszta dráma volt, néhol orvosi dumával megspékelve. Ez hiányzik legjobban számomra - mint Housenak a Vikodin - és itt most megadták. Éljen a függőség! Az utolsó előtti epizód volt a csúcspont, ilyen az amikor egy zseni beleszövi a (volt) életét abba, ami éppen az élete. Ebben csúcsosodott ki a zsenialitása - vagy inkább az íróké? Ha pontozni kéne, akkor simán ez a kettő volt a legjobb, 8/10-es értékkel.

Az egész évadot nem tudom ily bőkezűen jutalmazni, mert jópárban ott a kiszámíthatóság és az önismétlés. Azért így sem mozog középszeren, egész jó szórakozást nyújt gyógyítja a 40-perces függőséget , tehát 7/10. Jöjjön a második rendelés.