A Doki megkezdte a rendelést, tudom már nem most, van vagy 7 éve, de most érkezett el az idő, hogy én is elmenjek egy kivizsgálásra. És ha meggyógyítani nem is tudott, javított a kedélyállapotomon. Úgyhogy éljen az arrogancia és a cinizmus fenegyereke. A kíváncsiságomat egyébként azzal vívta ki többek közt, hogy House karaktere alapból ütős, plusz érdekel hogyan épülnek egymásra a későbbi évadok. Aztán a vendégszereplők se kutyák (sem avatarmacskák). Alapból láttam vagy 25 részt különböző évadokból, szimplán csak a tévé előtt vegetálva, és már zavart, hogy néha nem tudtam mi a szitu. Ezért gondoltam egye-kaki, mit veszthetek.
És ugye Hugh Laurie sem egy Adam Sandler, kiváló angol komikus, úgyhogy ezt a karaktert neki találták ki. Meg is táncoltatja rendesen. Érződik, hogy mindenki őt akarja jobban megismerni, persze nem ő lenne, ha ezért nem küldene el mindenkit a picsába, úgyis "minden ember hazudik". Ettől függetlenül évad végére már okosabbak leszünk, néhány emlékkel, dehát ez alap, valamit mégis csak kellett mutatniuk a nárcisztikus lelkéből. Ami nem is olyan pokoli, mint ahogy ő azt mutatja. A Houseteam reprezentálása szépen kitaposott út, remek karakterek mind a hárman, ráadásul Foreman (Omar Epps) egy-két vitája az öreggel sziporkázó. Nem szabad kifelejteni az egyetlen csajt, Cameront sem, aki bele van esve a dokiba, mint vak néni a kútba. Chase meg Chase, őt hirtelen nem tudnám nagyon kiemelni, gazdag, golfklubos csávó sok ésszel, aki állítja, hogy bizony a gazdagok sem vetik meg a drogokat. Valószínűleg a későbbi évadokban koncentrálnak rá jobban, sőt, biztos, mert láttam egy részt, amikor eljő a fater..
Az (orvosi) esetek többségében viszont már nem mondhatom el, hogy mindig érdekeseket írtak a scriptet szülők. Konkrétan néha fényvillámsebességével kitalálható, hogy mi fog következni, kiszámítható, olykor túl könnyen. És a "ha nem jön be a tippem, meghal a beteg, de ha igen, akkor minden fasza lesz és ismét király leszek" beszólásokat szerintem minden részben ellövik. Daráltam, úgyhogy eléggé szembetűnt, és ahogy múltak az epizódok, néha már idegesített. Az illegális házkutatást már felírtam pozitívumként, mert ott általában kitérnek a személyes szálakra, amitől nyitottábbá válnak a szemünkben a House-gyerekek.
Mostanra szerintem lejött, hogy rohadtul nem az orvosi része miatt nézem, de ha egyszer az tölti ki a 70%-át, akkor nem árt ha felkeltik a figyelmem picit. Még mindig azt mondom, hogy több, személyes drámát bele, érzelmeket, lássuk már, hogy mit éreznek és gondolnak. Mert abból, hogy várat építenek sokszor a diagnózis kifejezéseiből még nem ugrik feljebb egy lépcsőfokot a jelenet. Ráadásul a laikus orvosiul nem beszélő nézők meg sem értik (nyugi, én sem).
Finálé
Egy dolog biztos, a Houset a finálé miatt már érdemes volt nézni. Hogy miért? Mert a tematikát felcserélték a többi részben szokás szerint alkalmazottal. Színtiszta dráma volt, néhol orvosi dumával megspékelve. Ez hiányzik legjobban számomra - mint Housenak a Vikodin - és itt most megadták. Éljen a függőség! Az utolsó előtti epizód volt a csúcspont, ilyen az amikor egy zseni beleszövi a (volt) életét abba, ami éppen az élete. Ebben csúcsosodott ki a zsenialitása - vagy inkább az íróké? Ha pontozni kéne, akkor simán ez a kettő volt a legjobb, 8/10-es értékkel.
Az egész évadot nem tudom ily bőkezűen jutalmazni, mert jópárban ott a kiszámíthatóság és az önismétlés. Azért így sem mozog középszeren, egész jó szórakozást nyújt gyógyítja a 40-perces függőséget , tehát 7/10. Jöjjön a második rendelés.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.