Ahogy azt láthatjátok alakítottunk a dizájnon egy keveset. Igazából nagyon nem akarok mit hozzáfűzni, fedezzétek fel, nézzetek körül - ha valami esetleg zárlatos még, akkor jelezzétek kommentben lécci - és írjátok meg tetszik-nem tetszik, szar-e-nem-szar-e. Amihez viszont hozzáfűznék pár szót, azok a címkék mert azokban is történtek alakítgatások jó párat kidobtunk a francba. Na szóval:

- A sorozatoknál annyi változtatás történt, hogy lett "sorozatkritika" címke, így könnyebb levadászni az írásainkat egy-egy szériáról. A "sorozat" címke emellett természetesen megmaradt. Műfaji címkéket is kaptak a sorozatok, szóval ezentúl azokat is kidobja a kereső - apropó kereső: végre lehet normálisan keresni, mert ami eddig volt az valami borzalmasan működött.

- A filmkritikákból kivettük a film címeket (még nem mindegyikből, de igyekszünk) a címkék közül, mert felesleges. Maradt a műfaj meg az esetleges rovat, amibe tartozik, illetve a pontszám. A menüjét pedig kibővítettük néhány műfajjal.

- Játéktesztek felkerültek a menüsorba. Értelemszerűen tessék vizsgálgatni.

Észrevételek, fika, dicséret, kérdés ide jöhet minden - illetve facebookra is írhattok nyugodtan - kifejezetten kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. Ahogy pedig azt már gondolom sokan észrevették, új taggal bővült nemrégiben a blog Evana személyében. Aki főleg sorozatlázát igyekszik csillapítani, és hosszú, de szórakoztató agymenésekben fejti ki, hogy miért olyan istenien jó sorozat a Supernatural. De persze másról is ír.

Utószóként annyit, hogy: a Filmdroidra illetőlegesen egy másik blogra is valószínűleg kerülnek majd ki írásaim, de azok előbb-utóbb itt le lesznek közölve vagy link, vagy teljes poszt formában. És a legfontosabb: Tomának ismét hatalmas köszönet, amiért összetákolta az agyszüleményünket.

Amikor nagyon meg akarsz valamit írni, de köze nincs a témához, vagy meg akarod kérdezni, hogy épp milyen filmet néztünk - talán elmondjuk - vagy csak érdeklődni szeretnél, vagy bármit meg akarsz osztani, amit elbírnak a blog kifeszített keretei, akkor azt ide körmöld. Nyugi, elolvassuk.

(Az oldalsáv alján mindig megtaláljátok a linket.)

„- Maga éppen olyan makacs, mint az öszvérem!
 - Nem, én sokkal rosszabb vagyok.”

Clint Eastwood ötödik westernfilmjének főszerepében még mindig olyan embertelen sebességgel céloz, mint mikor először lépett a Vadnyugat kietlen pusztaságának forró homokjára, és a cowboykalap is ugyanolyan jól áll neki. Természetesen az elmaradhatatlan rossz modorát is megtartotta, és ezúttal még a humorérzékét sem felejtette otthon.

Volt nekünk egy ilyen rovatunk, hogyaszongya néznéd-e? "xy" filmet/sorozatot. Ez afféle általam vezérelt, kíváncsiságomtól hajtott kutakodás volt, hogy mégis milyen arányban oszlik meg az érdeklődés egy-egy produkció iránt. Most sem teszek másképp, úgyhogy tessék szavazni, már látjátok, hogy miről:

Drive (Imdb adatlap).

Nicholas Winding Refn akciómozijáról már volt szó többször a blogon, de dióhéjban: Ryan Gosling kaszkadőrként éli életét, emellett pedig mellékkiegészítésként alvilági fickóknak bonyolít le néhány fuvart. Aztán valami történik, mert a tréler felénél elpattan a húr és főszereplőnknek igencsak iszkolnia kell, hogy kislisszoljon a halál előszobájából. Persze van itt nő is (Carey Mulligan), szabadságvágy és magas fordulatszámon pörgő feszültség bőven. A Gosling mellett feltűnő szereplőgárda pedig nem akármilyen: Ron Perlman (Hellboy), Bryan Cranston (Breaking Bad), Christina Hendricks (Mad Men).

Nálunk Szeptember 15-től játsszák a mozik.

Magyar feliratos előzetes a tovább mögött. 

Depp milyen toprongyosra ihatta magát, ahogy kinéz a tréler elején?! Te jóisten. Hunter S. Thompson (ő írta a Félelem és reszketés Las Vegas-bant) regény feldolgozása, amiben egy dolog biztos: a józanságot még csak távolról sem súrolja. Depp valami újságíró, aki Puerto Ricoban igyekszik nyugalomra lelni közben pedig a vakítóan kirúzsozott Amber Heard-el keveredik "kalandba". Érdekes..

Régi videojáték-rajongók bizonyára felkapták a fejüket a cím láttán, mivel a The Tower of Druaga eredetileg egy árkád játék volt a ’80-as évek derekán, ami a nagy népszerűségnek hála, még hét további folytatást élt meg az idők során, mialatt szinte minden létező platformot meghódított. Ezt a népszerűséget látva határozta el magát a neves GONZO stúdió, hogy animévé avanzsálja a legendát, annak ellenére is, hogy az efféle adaptációk legtöbbször igen gyatrán muzsikálnak. Az eredmény jelen esetben is kissé felemás lett, de a The Aegis of Uruk még így is a jobb feldolgozások közé tartozik, ettől függetlenül viszont ne várjatok tőle sokat.

A vaksi bazmegol és ágálva hadonászik-kötözködik miközben a süket éppen egy kisteherautó sofőrt küldd el a jó édes anyjába. A vak azt hiszi, hogy a süket szidja, pedig még csak nem is hallja, hogy miket dumál a világtalan. Ez Wally és Dave első találkozása, ahol még halvány sejtésük sincs róla, hogy később, mint két szökött körözött bűnözőt kergetik majd őket az ostoba hekusok, akik olyan szerencsétlenek, hogy még egy vak-süket párost sem képesek cellába tuszkolni. Richard Pryor és Gene Wilder humoristapárosa egyszerűen uralta - de ha nem is, mindenképp színesítette - a 70-es 80-as éveket: olyanok voltak egymásnak, mint Bud Spencer és Terence Hill az ostorcsattogás hangú pofonokat osztó spaghetti-westernekben. A Vaklárma se hall, se lát koncepciója önmagában is zseniális felütés, amihez aztán jön ez a két barom és kult-státuszba emel egy teljesen hétköznapi komédiát, aminek az erényeit bőven lehetne sorolni, de a legszebbik mind közül, hogy nevettet, mert mást nem is akar.

Ilyen frusztráló előzetest sem láttam mostanában. Szinte már horrorfilmes suspense zenével süti ki az agyunk, a legigényesebb Brit színészek garmadájával. John le Carré kémregényét dolgozzák át mozgóképre, és hát nem bíznak semmit a véletlenre. Már az előzetes tökéletesre vágott, zenével megtámogatott anyag, amiben a nevek önmagukért beszélnek: Gary Oldman, Tom Hardy, Colin Furt, John Hurt, Mark Strong, Ciarán Hinds. Kémharc a fókuszban.

Westernnek mindig örül az ember, hiszen a műfaj gyakorlatilag már régen halott, de néha úgy gondolják páran ideje feléleszteni legalább egy film erejéig. Legutóbb a True Grit és a Red Hill próbálkozott meg ezzel - méghozzá nem is akárhogy. A Blackthorn Butch Cassidy utolsó éveiből ragad ki egy nagyobb szeletet: a szakállas élő legendát pedig a szikár, szúrós tekintetű Sam Shepard kelti életre mellette pedig Eduardo Noriega lesz a fiatalabbik, és ha hihetünk az IMDb-nek a Sundance kölyök is feltűnik. Az operatőri munka gyönyörű lesz: tüzelő sivatagban vágtató lovak, naplementében fürdő vérző égbolt, a hangulat már-már kikandikál a képernyőből. Úgyhogy köpje ki mindenki a szalmaszálat, mert Mateo Gil rendezésére valószínűleg érdemes lesz odafigyelni.