„- Maga éppen olyan makacs, mint az öszvérem!
 - Nem, én sokkal rosszabb vagyok.”

Clint Eastwood ötödik westernfilmjének főszerepében még mindig olyan embertelen sebességgel céloz, mint mikor először lépett a Vadnyugat kietlen pusztaságának forró homokjára, és a cowboykalap is ugyanolyan jól áll neki. Természetesen az elmaradhatatlan rossz modorát is megtartotta, és ezúttal még a humorérzékét sem felejtette otthon.

Kedvenc westernhősünk most Hogan néven hasít a sivatagban, és gondolkodás nélkül, a megszokott eleganciával és könnyedséggel puffant le pár banditát, megmentve ezzel egy apáca életét. Sara nővér azonban jóval nagyobb pácban van, mint azt Hogan gondolná, mert mint kiderül, pénzt gyűjtött a mexikói hadseregnek, a franciák pedig ezért hajtóvadászatot rendeltek el ellene. Mivel Hogan szintén a franciáknak szeretne keresztbe tenni, ezért úgy dönt, hogy maga mellé veszi az apácát, és együtt vágnak neki a dél felé vezető, hosszú útnak.

A fordulatokban bővelkedő, kalandos és izgalmas út során Ennio Morricone játékos dallamai kísérik hőseinket, akik csak egymásra számíthatnak a bajban – illetve a ló által cipelt néhány palack whisky-re. Két jelentősen eltérő személyiségről van szó, akik teljesen másképp látják a világot, ez pedig rengeteg humoros párbeszédhez és szituációhoz vezet. Az eddigi Eastwood-westernekhez képest egy szokatlanul könnyen emészthető, és nagyon jópofa humorral megáldott műről beszélünk, aminek már a címe is vicces, főleg, ha rájövünk annak jelentésére. Persze nem fogja senki a térdét csapkodni röhögés közben, de a széles mosoly a teljes játékidő alatt garantált.

A könnyed hangvétel ellenére azonban a brutalitás terén sem fogja vissza magát a film, így amikor harcra kerül sor, ott bizony kellően véres és kegyetlen összecsapásoknak lehetünk szemtanúi. Amit pedig külön ki kell emelnem, az a trükkök kivitelezése, ugyanis meglepően élethűre sikeredtek – különösen a híd szétrobbantása -, és még 40 év távlatából sem tűnnek gagyinak, szóval le a kalappal. Eastwood továbbra is brillírozik a főszerepben, és a Sara nővért megformáló Shirley MacLaine is erőteljes és hatásos alakítást nyújt. Kettejük játéka valami hihetetlenül elragadó kombinációt alkot, ami rengeteg élettel tölti meg a képernyőt.

Egy felettébb vidám és kellemes időtöltés reményében mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet – nem csak western-rajongóknak -, én szinte biztos, hogy nem most láttam utoljára, úgyhogy egy 8/10-es osztályzatot most villámgyorsan ki is szórok rá.