Számomra meglehetősen sokkoló volt az előző évad fináléja, ahol megtudtuk, hogy Bill bizony csúnyán átverte Sookiet, aki ezért szomorúságában lelépett a tündérekkel. Úgyhogy csak ültem az utolsó epizód után, és gondolkoztam, hogy ebből most mit is fognak kihozni. Amúgy maga a harmadik évad elég gyengécske volt, de engem ez az év kárpótolt, ez tetszett, jobb volt, mit előzőleg. Mint általánosságban, most is sok történetszál futott egyszerre, ám most kivételesen mind egybe. Továbbiakban spoileresen.

Eddig se tartottam valami erős sorozatnak a True Bloodot – de persze mindig is imádtam a vámpírsztorikat, ezért érdekelt -, viszont ez a harmadik évad még az előző kettőt is alulmúlja. Míg a második évadban rendszeres orgiákkal igyekezték palástolni az írók szegényes fantáziájukat, addig most a képernyőn megjelenő, cseppet sem szemérmes, folyamatos buzulás mellett természetfeletti lények egész hadseregét vonultatják fel. A vámpírok és alakváltók mellé a Twilight nyomán megérkeznek a vérfarkasok, velük együtt a tündérek és a boszorkányok; a vérpumát meg még mindig nem akarom elhinni.