Eltűnt egy lány Seattleben. A nyomokat pedig a folyton szakadó eső igyekszik eltüntetni, tisztára mosni a bűnt, meggyóntatni a lelket. A bűn eredeztethető az atmoszféra mocskos mélységéből. A környéken lévő erdőben találnak egy vértől és esőtől áztatott kardigánt és egy bankkártyát, de a tetemet egyelőre nem lelik. Linden nyomozó utolsó napján egy olyan esetbe botlik bele, amely nem hagyja, hogy csak úgy elváljon a várostól, megszabaduljon az őt ideláncoló gyilkossági ügyektől. Maradnia kell. A helyére érkező srác pedig nem a körültekintő, vizsgálódó zsaruk fajtájának mintaképe, inkább a beépült, drogokat nem elvető cinikus és arrogáns seggfej kaliber - akit pont emiatt kedvelünk majd meg a végére -, ő lesz a távozni készülő nyomozó segítségére. A holttestre egy ellopott kampányautó csomagtartójában akadnak rá méterekkel egy közeli tó felszíne alatt. A látvány vértől mentes, tisztára mosott, lüktető drámai löket, de ami legfontosabb, hogy mindennemű hatásvadász elemtől megszabadulva sokkol.
Az AMC ötödik saját gyártású sorozata, kíméletlenül egyesíti a krimi és a dráma jellegzetes vonásait, folyamatosan a mocsokban turkál, nyomokat szivárogtat, aljas politikai szándékait érvényesíti miközben letörli homlokáról az esőcseppeket. A környezet egy boncterem otthonosságával vár minket, feltűnően rideg, tele van kételyekkel és a sztoikus légkörből kitörésre váró feszültség folyamatos szorítása a nyakunkon lévő verőérig hatol. A kezdőrész több, mint 80 perce megragadja a nézőt és behúzza a cselekménybe: a nyomok alig észrevehetők, a gyilkosság triviális gyanúsítottjai egyről-egyre tisztázzák magukat, az alibik nem beton biztosak, de tényszerűek, a kampányoló politikusok pedig már egyetlen szó után gyanúsak. A dráma oldaláról tökéletes empátiát biztosítanak a szereplők és a készítők: a gyásszal küzdő családtagok miden intenzív jelenetben hitelességtől duzzadva bizonyítják, hogy itt a helyük. A pilotban ugyanakkor a bűnügyi vonulat, a nyomozás az ami nagyobb méreteket ölt, de végül a drámai részek beérik, és remek érzékkel kapcsolódnak egymásba.
A minőségi krimi nem véletlenszerű hiszen dán alapanyagból merítettek (Forbrydelsen) - a remake-ek kora a tévéseket sem kerüli el - viszont a filmeknél bekövetkező általánosítás, hogy sorra baltázzák el és buktatják meg a feldolgozásokat, ennél a tévésorozatnál nem tetten érhető, mert itt a hozzáértő kezek profizmusa megkérdőjelezhetetlen. A kivitelezés gyönyörű, az atmoszféra megragadó, az operatőri munka magasan kiemelkedik, a hangulat pedig elsőosztályú. A cselekménykoordináció lassú és kimért, ugyanakkor az élvezeti értéket mindez felfokozza, hiszen olyan kíváncsiságéhséget teremt, hogy a játékidő úgy repül el, mint a TNT - Titkos üzenet slágere a széllel.
A zenéi aláfestés mindig a legjobbkor kúszik a dramaturgia meghatározó pontjaiba, szinte "észrevétlenül" gyorsítja fel a szívverésünket. A fordulatok, és a gyilkosságban rejlő csavarok pedig, egy olyan egy-évados gyilkosságot vetítenek előre, amin élvezettel járathatjuk majd az agyunk, miközben csurom vizesen állunk Seattle valamelyik komor utcáján és találgatunk, hogy ki ölte meg a fiatal lányt, Rosie Larsent. 8/10
