Ha egy közvéleménykutatás céljából feltennénk a kérdést: „Melyik anime-/rajzfilmsorozat volt rád gyerekkorodban a legnagyobb hatással?”, bizonyára néhányan holmi Batmaneket vagy Beyblade-eket emlegetnének, esetleg egy-két Kacsamesék vagy Micimackó is elhangzana; afelől viszont semmi kétségem, hogy az én korosztályom (25 év körüliek) képviselői egy emberként üvöltenék a Dragon Ball nevet.
Mikor az RTL Klub még gyerekcipőben járt, nem sok rajzfilmmel lehetett találkozni a magyar csatornák kínálatában (azok is általában klasszikus Hanna-Barbera vagy Disney produkciók voltak), ezért rögtön felfigyeltünk egy szokatlan stílusú mesére, valamint annak főhősére, a fura hajú, majomfarkú kisfiúra, akinek kalandjai egyre több fiatalt vonzottak a tévék elé. Rövid időn belül járványszerűen kezdett el terjedni a Dragon Ball-láz, ami kicsiket és nagyokat egyaránt megfertőzött. Mindenki nézte, mindenki erről beszélt, minden ezzel volt tele. Ha kimentünk az utcára, rögtön Son Goku vigyorgott ránk a boltok kirakatából, de a gyerekeken a pólótól kezdve, a zoknin át, a kezükben szorongatott matricás albumig tényleg minden Dragon Ballos volt. A hétköznap délutánonként futó epizódok pedig egyértelműen a nap fénypontját jelentették. A sors fintora, hogy éppen népszerűsége csúcsán tűnt el a sorozat a magyarországi képernyőkről, és a galaxisban újra béke honolt (aztán jött a Pokémon, aminek sikerült felelevenítenie az őrületet, de ez már egy másik történet…).