A Disney minden értelemben kitett magáért, amikor '94-ben megszülte Az oroszlánkirályt. A dramaturgia legszélesebb skáláján szinte mindent felvonultat: nevettet, elszomorít, tanít és mindezt könnyedén, ritmusos dinamikával teszi, miközben becsempészi mondanivalóját a gyermekek lelkébe - és később a felnőttekébe talán még jobban. Az oroszlánkirály az all time tökéletes rajzfilmek egyike, amely sosem fog kimenni a divatból vagy feledésbe merülni, mert azokkal a témákkal foglalkozik, amik mindig is az ember lelkületének szerves részét képezték.
Elindul a születés útján, könnyeden játszadozik kölyökként, átéli a veszteséget, a csalódást, az ebből eredő irdatlan fájdalmat, magába néz miközben saját lelkiismeretével harcol, barátságot köt, majd kiáll legyűrve önmagát, aztán megteszi ami a dolga, visszatér az útra, amit a sors idővel elé görget, és közben még szeretni sem felejt el. Minden benne van, amit az embernek élete során át kell élnie és meg kell tanulnia, mindezt pedig tiszteletteljes és tekintélyt parancsoló oroszlánokon keresztül prezentálja a vászonra.
Jellegzetes karaktereket vonultat fel, amelyek a gyerekszemeknek szinte megelevenedett alakokká válnak. A hős, fiáért mindenen átgázoló apa-oroszlán (Mufasa), amely az egész rajzfilm legerősebb érzelmi töltetét szolgáltatja, amely ösztönös és sohasem csillapodó, a naiv és még tudatlan kiskölyök, Simba, aki csak felfedezni szeretne, a trónbitorló Zordon, akinél elemibb aljas, mocskos és utolsó csepp véréig romlott mesebeli főgonosz talán nem is létezik. Amint feltűnik szétárad a cinizmus és a levegő megreped a feszültségtől, ám amint megjelenik Mufasa csak egy szánalmas földön kúszó senkiházivá törpül az áruló testvér. Zseniálisan jellegzetes alak. A szerelmet megtestesítő Nala, aki szolidan szenvedélyes, Timon és Pumba a két barát, akiken még ma is a térdemet csapkodva tudok röhögni, a hazug, gyenge és szánalomra méltó hiénák, akik remekül asszisztálnak Zordon mellett, Zazu a csipkelődő humorú szárnyas, aztán Rafiki a bölcs öreg pávián, akinek a vihogásán fetrengve lehet nevetni - magyar szinkron! Pontosak az arányok és a jellemvonások, mindenki remekül illik a vadonon keresztül bemutatott mesébe.
A szerelmi szál nincs agyonerőltetve és megerőszakolva, sőt, kifejezetten kiemelik már az elején, meg sem próbálják álcázni, hiszen mindenki tudja, hogy ez egy rajzfilm, ezért már a kezdeteknél kijelentik. A zenei betétek, a dalok néha kifejezetten zavaróvá és kényelmetlenné képesek válni egy-egy mesében, Az Oroszlánkirályban azonban egytől-egyig pazarok, kiélezik a jeleneteket, vicces módon túloznak a humorral, ami sokszor üdítő és remekül tartja fenn a hangulatot. A soundtrack a mai napig afféle érzelmi hullámvasút, amire ha felül az ember, néha sírva nevet, néha nevetve sír. Benyúl a mellkasomba és megszorongatja a szívem, ahogy ötvöződik a jelenetekkel - Mufasa halála gyerekfejjel az egyik legkeményebb pillanat minden kisfiú életében.
Az oroszlánkirály az alapvető dramaturgiai és a legjobb rajzfilm elemek komplexuma, igazi tanító és ösztönző mese, amit kötelezővé kéne tenni minden kisgyermeknek, hogy ebből merítsenek, tanuljanak, ne a manapság Cartoon Networkön futó agybutító, totálisan retardált és komolytalan ultragáz grafikájú hulladékokból. Persze mostanság is készülnek remek darabok, de olyan zsigeri, profi érzelemtornádók, mint ez a mese csak igen ritkán születnek.
