A tényállás az, hogy amíg a bemutatkozó szezont elvitte a hátán a kor, a sűrű, gomolygó dohányfüst és a méregdrága viszki vedelése két üzletkötés között, a folytatásra ez már pont oly csekély érdem, mint a nők iránti tisztelet a helyszínként szolgáló '60-as években. Don Draper-ről ugyan, két mélyre tüdőzött slukknyival több minden kiderül, mint a titkokba burkolózó első évadban, de az még messze nem elég ahhoz, hogy ne unjam el magam a reklámügynökség korántsem égető, újabb üzleti csatározásai láttán. Ha meg kevés az érdemi konfliktus egy kúszóbab sebességével haladó drámánál, akkor megette a fene az egészet  - hiába a Lucky Strike és Christina Hendricks.

A hímsovinizmus és a dohányfüst melegágyában, vörös rúzsoktól csillogó mosolyok közepette létezik egy reklámszakma, amiben Don Draper úgy uralkodik akár egy király. Ez az ő birodalma, ahol emelkedett hangvétellel köszönnek neki a beosztottak, főnöke és  közte pedig csak úgy virágzik az arrogancia és a cinizmus. Gyönyörű felesége minden este otthonukban várja, meleg vacsorával és két aranyos gyermekükkel. Arany élet, vagy csak a fénye aranyló. Valójában a velejéig sáros. Az apró titkok éppúgy Don életéhez tartoznak, mint bárki máséhoz, a különbség csak az, hogy a magabiztos és elegáns mosolya mögött, rendkívül jól leplezi a hűtlenséget, vagy még az annál is régebbi, gyerekkorban szerzett sebhelyeket.

A Mad Men kosztümös dráma, ahol minden jelenetben Lucky Strike parázslik a hamutartóban és a legnívósabb Scotch pihen az irodai asztalokon. Ennél jobb kampány nem is kell e két terméknek. Egy pillanat, megyek és rágyújtok. Oké, akkor folytatom.

A szereplőket tekintve sem lazították meg a nyakkendőjüket a készítők. Jon Hamm, totális magasságokba emeli Draper karakterét, és valahol ott fent magasan, még játszadozik is vele. Neki sem kellett a szomszédba mennie, egy kis színészetért. Az őt körülvevő irigy kollégák sem okoznak csalódást, akármilyen bamba képű némelyik. Minőségi sorozatszínészek, a legválogatottabb arcok ehhez a stílushoz.